Június 14-én Svájcban sztrájkba léptek a nők. Nem először már. 1971-ben 500 ezer nő ment az utcára és tagadta meg egy napra a gondoskodási feladatait azért, hogy a lányának majd jobb élete legyen. Ezúttal, 2019-ben tisztességesebb fizetést, a férfiakkal egyenlő jogokat, valamint az erőszak és a szexuális zaklatás felszámolását követelték. Na, most csak mondom a kétkedőknek: Ha követeltek egyenlő jogokat,
BővebbenMár nem új ez a cikk, le is futott sok helyen, biztosan látta mindenki. Igen, időben reagálok ismételten. Az a helyzet, hogy jó idő van, kert van, újra festek is, tanulok, dolgozok, meg vannak dolgok, amiket hosszabban szoktam magamban érlelgetni. Ezt is pl. Megrendít, pofon csap a hír, hogy ez a fiatal lány annyira összetört az őt ért erőszaktól, hogy
BővebbenNos, érdemes elolvasni a mellékelt fotót. Mondhatni, tipikus magyar asszony története. Tipikus hétköznap, ünnepnap, vasárnap. Robot, háztartás, gyerek. A nő még a történet elején van, lehet gondolkodni, hogy belehorpad-e majd (már belehorpadt), vagy felrobbantja az egészet, kiszáll, keres mást (hogy aztán az után ganézzon), vagy marad egyedül, és tolja akkor meg úgy ezt a szép életet. Van ott még,
BővebbenIsmerős ugye a helyzet. Mikor mindenki beleszól, mindenki nyomaszt és/vagy elhallgatja a valóságot. Miért is ne tenné, hiszen nem az ő bőrére megy a vásár. Ő agitál a gyerekszülésért, elvégre nem neki kell majd a gyerekről gondoskodni. A tudatos gyerek-nemvállalás népszerűsítése több lábon is megáll. Ma már. Jelen pillanatban, a most élő emberek, élőlények, és a bolygó érdekeit nézve is
BővebbenFent vagyok a Tisza Kata oldalán. Ő szép történeteket ír, és sok szöveget az emberek egymással való kapcsolatáról. Sokat ír a férfi-nő kapcsolatokról is, az elnyomásról. Szépen. Nem haragosan. Nem gúnyolja, nem bántja a bácsikat/fiúkat. Mondják is neki olykor, hogy itt jó olvasni, nem úgy, mint “egyes” férfigyűlölő oldalakon, mert hát azok aztán fuj. Fogalmam sincs egyébként, milyen oldalakra gondolhatnak
BővebbenTanévzáró. Sőt, tanévzáró és ballagás egyben. Hivatalból vagyok ott. Szülőként, tanárként minden évben újra és újra kiakaszt az a fajta álszent gyerekkínzás, ami ezeken a rendezvényeken zajlik. Állni, ülni, izzadni, nézni magunk elé. Hallgatni, ahogy a mikrofonba befújó szél érthetetlenné teszi az unalmas igazgatói beszámolót. És állni a Himnuszra. Istenem, ahogy állnak a Himnuszra a szerencsétlen kicsikék! „Áldd meg isten
BővebbenEgy napja volt anyák napja. Körbe lett járva, sokféle módon beszélünk már erről, és sok mindent elmondunk. A nők beszélnek. Eközben a facebookról dőltek kifelé az anya-gyerek fotók, a versek, a virágcsokrok. Néztem is erősen én, aki évek óta beszél a felelős gyerek(nem)vállalásról, hogy ha itt mindenki ennyire boldog, akkor vajon mi igaz abból, hogy az anyaság megterhelő, a jelenlegi
Bővebben