Tag Archives: család

This is Us- Rólunk szól (SPOILER ALERT)

Egy filmet nézek most. Még közel sem értem a végére. 2 évad, darabonként tizenes epizód számmal. Egyrészt utálom a sorozatokat, mert ha kellően jók, akkor nem lehet tőlük elszakadni, másrészt imádom a sorozatokat, mert teret adnak hosszú történetekre, és bonyolult lelkek, bonyolult helyzetek megismerésére. Természetesen nem a magyar nyelvű tv csatornák sorozataira gondolok, ez sem ilyen. Ma már vannak arra

Bővebben

Anyák napja, mint a patriarchátus kegyelemkenyere

Egy napja volt anyák napja. Körbe lett járva, sokféle módon beszélünk már erről, és sok mindent elmondunk. A nők beszélnek. Eközben a facebookról dőltek kifelé az anya-gyerek fotók, a versek, a virágcsokrok. Néztem is erősen én, aki évek óta beszél a felelős gyerek(nem)vállalásról, hogy ha itt mindenki ennyire boldog, akkor vajon mi igaz abból, hogy az anyaság megterhelő, a jelenlegi

Bővebben

Mire büszke ön, asszonyom?

Minapi élményem, hogy rendkívül szellemes, a gyerek-nemvállalás elfogadásáért kampányoló oldalon megjelent egy Csernustól származó idézet (melyet szerintem tőlem lopott, vagy csak én is ugyanezt kitaláltam már sok évvel ezelőtt), miszerint-mondja Csernus- ha ő megkérdez egy nőt, hogy mire is büszke életében, s az azt mondja, hogy a gyerekeire, akkor ő azonnal tudja, hogy egy megrekedett, befulladott, ki nem teljesedett élettel

Bővebben

Mi lett volna veled, ha anyád is így gondolkodik?

Felmerült itt egy cikk kapcsán, és volt is már többször erről szó, hogy felelős dolog- e, sőt, szép dolog- e lányainkat lebeszélni a gyerekszülésről. Mert nem szép. Mert hogy mondhat már egy nő olyat egy másik nőnek, hogy ne szüjjél?Hát ha a te jó édes anyád is így gondolkodott vóna, akkó most teveled mi vóna? He? Meg ilyenek. És. “Mán

Bővebben

A Bánat ideje

Két napja gyötrődök az olaszországi buszbalesettel. Csak a sírás, az együttérzés van azóta is. Érzem azt is, hogy jó lenne valamit mondani. Innen, ahol én vagyok, talán lehet valamit mondani. Aztán mindig odajutok, hogy semmit sem lehet mondani. Ahogy nekem sem ért semmit egyetlen szó sem “akkor”, hát gondolom, az én szavaim sem többek most léggömböknél. Itt érzem a gyomromban

Bővebben

Újféle anyaság

Épp egy hónapja, hogy eljöttem otthonról, így már van, aki megkérdezi: És (nagyon) hiányoznak a gyerekeid? – Jaj, hát persze – mondhatom ilyenkor az elvárt, a megszokott, a természetes választ. Azt, ami után lehet engem szeretni, mert bár igaz, hogy csúful elhagytam szegény gyerMekeimet, de mégis csak jó fej vagyok, mert legalább szenvedek. Ezek előre jól kiszámítható, biztonságos helyzetek. Én számítok a

Bővebben

Golyók az életasztalon

Még nem találkoztam MaryRose-zal, mióta kijöttünk. Olaszországban van a családjával, így csak facebookon értekezünk. Várom is, de közben nem tudom, mire számítsak. A mi kapcsolatunk hivatalos volt egészen a tragédiáig. Ha a fiam nem hal meg, én egyszer láttam volna még, augusztus elsején, mikor a házat átadjuk neki. Nem is neki, hanem a férjének inkább. Azonban az, ahogy akkor ők

Bővebben
« Régebbi bejegyzések