Gondolkodom most erősen, mi lehet az oka, hogy a poszt, amiben coming outoltam azokról a rémisztő történetekről, amiket 21 év anyaszerepben kellett megélnem a három fiammal, hogy az a poszt ilyen elképesztő és döbbenetes mértékben szeli az internetet. Jelenleg másfél milliós elérés fölött van, és nők ezrei bólogatnak, mikor olvassák. Már követni nem tudom a kommenteket, de köszönöm mindet, ami
BővebbenKarácsony minimálon, ez most az új „divat”. Vagyis azt látom, hogy környezettudatos, a jövőért aggódó ismerőseim behúzzák a féket, nem állítanak fát, nem szórják a pénzt ajándékokra, és főleg nem azok csomagoló anyagára. Megálljt mondanak a manipulációnak, mely azt üti a fejekbe, hogy a szeretet ünnepe az ajándékok ünnepe. Mer hogy nem. Egyébként. “És ne legyen már egy napig karácsony,
BővebbenOlyan különösek az érzelmek. Néha az ember akkor gyengül el, ha valami jó éri. Amíg küszködni kell, az élet ostorral ütlegel addig könnyebb erősnek maradni, mint mikor váratlanul egy nem várt gesztus jön feléd, vagy egy meleg hang szólít meg. Most minden jó, mégsem egyszerű. Minden megy szépen előre, olajozottan, levajazottan. Szoktam mondani embereknek, hogy Németországban nem lehet elcseszni az
BővebbenHosszú internetmegvonás után újra ránézni a világra- ez valami elképesztő. Nehezen tudom eldönteni, hogy amíg én 1500 km- re Magyarországtól az életemet építem sokadszor a szinte nulláról (azé’ nem mondjuk, hogy teljes nulláról, mert mindaz, ami ott van bennem, az ott van, és az pont elég ahhoz, hogy megint nekifogjak, továbbá nem vagyok egyedül, vannak itt barátok, akik segítenek, és
BővebbenNem lehet erről eleget írni. Nem lehet a tudatos gyerektelenségről eleget írni. Hogy ez, amit én csinálok, az nőmozgalom- e, azt nem tudom. Valaha azt gondoltam, igen, ma meg már azt gondolom, hogy én mindig csak csiripelem, ami bassza a csőrömet, és az pont találkozik az ún. nőmozgalommal. Mostanában meg nem feltétlen, mert én egy ideje azt érzem, hogy a
BővebbenTanévzáró. Sőt, tanévzáró és ballagás egyben. Hivatalból vagyok ott. Szülőként, tanárként minden évben újra és újra kiakaszt az a fajta álszent gyerekkínzás, ami ezeken a rendezvényeken zajlik. Állni, ülni, izzadni, nézni magunk elé. Hallgatni, ahogy a mikrofonba befújó szél érthetetlenné teszi az unalmas igazgatói beszámolót. És állni a Himnuszra. Istenem, ahogy állnak a Himnuszra a szerencsétlen kicsikék! „Áldd meg isten
BővebbenEgy filmet nézek most. Még közel sem értem a végére. 2 évad, darabonként tizenes epizód számmal. Egyrészt utálom a sorozatokat, mert ha kellően jók, akkor nem lehet tőlük elszakadni, másrészt imádom a sorozatokat, mert teret adnak hosszú történetekre, és bonyolult lelkek, bonyolult helyzetek megismerésére. Természetesen nem a magyar nyelvű tv csatornák sorozataira gondolok, ez sem ilyen. Ma már vannak arra
Bővebben