Tag Archives: gyerek

Százszor meghalhattam volna

Gondolkodom most erősen, mi lehet az oka, hogy a poszt, amiben coming outoltam azokról a rémisztő történetekről, amiket 21 év anyaszerepben kellett megélnem a három fiammal, hogy az a poszt ilyen elképesztő és döbbenetes mértékben szeli az internetet. Jelenleg másfél milliós elérés fölött van, és nők ezrei bólogatnak, mikor olvassák. Már követni nem tudom a kommenteket, de köszönöm mindet, ami

További információk

Gyerektelenség és a nemek közti egyenlőség

  Augusztus 1-je a Nemzetközi Gyerekmentes nap. Bizony, ha még valaki nem tudná, akkor van ilyen is. Nyilván Magyarországon nem csináltak ennek túl nagy palávert (magam is a gyerekmentesek oldaláról értesültem a hírről), pedig bizony a klímaváltozás és a túlnépesedés árnyékában kell a gyerektelenségről, a tudatos gyerekNEMvállalásról beszélni.

További információk

Hogyan mondjam el neked…

Ismerős ugye a helyzet. Mikor mindenki beleszól, mindenki nyomaszt és/vagy elhallgatja a valóságot. Miért is ne tenné, hiszen nem az ő bőrére megy a vásár. Ő agitál a gyerekszülésért, elvégre nem neki kell majd a gyerekről gondoskodni. A tudatos gyerek-nemvállalás népszerűsítése több lábon is megáll. Ma már. Jelen pillanatban, a most élő emberek, élőlények, és a bolygó érdekeit nézve is

További információk

Karácsony minimálon

Karácsony minimálon, ez most az új „divat”. Vagyis azt látom, hogy környezettudatos, a jövőért aggódó ismerőseim behúzzák a féket, nem állítanak fát, nem szórják a pénzt ajándékokra, és főleg nem azok csomagoló anyagára. Megálljt mondanak a manipulációnak, mely azt üti a fejekbe, hogy a szeretet ünnepe az ajándékok ünnepe. Mer hogy nem. Egyébként. “És ne legyen már egy napig karácsony,

További információk

Kolbászból a kerítés

Hosszú internetmegvonás után újra ránézni a világra- ez valami elképesztő. Nehezen tudom eldönteni, hogy amíg én 1500 km- re Magyarországtól az életemet építem sokadszor a szinte nulláról (azé’ nem mondjuk, hogy teljes nulláról, mert mindaz, ami ott van bennem, az ott van, és az pont elég ahhoz, hogy megint nekifogjak, továbbá nem vagyok egyedül, vannak itt barátok, akik segítenek, és

További információk

Olyan, mintha börtönben lenne

Nem lehet erről eleget írni. Nem lehet a tudatos gyerektelenségről eleget írni. Hogy ez, amit én csinálok, az nőmozgalom- e, azt nem tudom. Valaha azt gondoltam, igen, ma meg már azt gondolom, hogy én mindig csak csiripelem, ami bassza a csőrömet, és az pont találkozik az ún. nőmozgalommal. Mostanában meg nem feltétlen, mert én egy ideje azt érzem, hogy a

További információk

Elrontott generáció? Hol kezdődik a boldogtalanság?

Tanévzáró. Sőt, tanévzáró és ballagás egyben. Hivatalból vagyok ott. Szülőként, tanárként minden évben újra és újra kiakaszt az a fajta álszent gyerekkínzás, ami ezeken a rendezvényeken zajlik. Állni, ülni, izzadni, nézni magunk elé. Hallgatni, ahogy a mikrofonba befújó szél érthetetlenné teszi az unalmas igazgatói beszámolót. És állni a Himnuszra. Istenem, ahogy állnak a Himnuszra a szerencsétlen kicsikék! „Áldd meg isten

További információk

Mire büszke ön, asszonyom?

Minapi élményem, hogy rendkívül szellemes, a gyerek-nemvállalás elfogadásáért kampányoló oldalon megjelent egy Csernustól származó idézet (melyet szerintem tőlem lopott, vagy csak én is ugyanezt kitaláltam már sok évvel ezelőtt), miszerint-mondja Csernus- ha ő megkérdez egy nőt, hogy mire is büszke életében, s az azt mondja, hogy a gyerekeire, akkor ő azonnal tudja, hogy egy megrekedett, befulladott, ki nem teljesedett élettel

További információk

Mi lett volna veled, ha anyád is így gondolkodik?

Felmerült itt egy cikk kapcsán, és volt is már többször erről szó, hogy felelős dolog- e, sőt, szép dolog- e lányainkat lebeszélni a gyerekszülésről. Mert nem szép. Mert hogy mondhat már egy nő olyat egy másik nőnek, hogy ne szüjjél?Hát ha a te jó édes anyád is így gondolkodott vóna, akkó most teveled mi vóna? He? Meg ilyenek. És. “Mán

További információk

Újféle anyaság

Épp egy hónapja, hogy eljöttem otthonról, így már van, aki megkérdezi: És (nagyon) hiányoznak a gyerekeid? – Jaj, hát persze – mondhatom ilyenkor az elvárt, a megszokott, a természetes választ. Azt, ami után lehet engem szeretni, mert bár igaz, hogy csúful elhagytam szegény gyerMekeimet, de mégis csak jó fej vagyok, mert legalább szenvedek. Ezek előre jól kiszámítható, biztonságos helyzetek. Én számítok a

További információk

Isten éltesse a pedagógusokat!

Egyszerűen csodálatos ez a monológ. Nem a felsőoktatás, hanem az egész oktatási rendszer lényegét fogalmazza meg. Megírtuk mi is az év végi felmérőket, és azt a megállapítást tettem, hogy miközben egész évben a vér gyöngyözött a homlokomon, aközben nagy valószínűséggel semmit a világon nem csináltam. A gyerekeim a felmérések szerint semmit nem tudnak. Eközben minden szart tanítani kellett (volna), minden

További információk

Akar itt valaki apa lenni?

Múltkor azt kérdezte tőlem a gyerekem, hogy néhanapján nem szoktam-e belegondolni a férfiak érzéseibe.  Mintegy azt sugallta ezzel, hogy ha kicsit próbálnám az ő mélységesen nagy kínjukat átérezni, akkor empatikusabbá válnék, és nem ekézném őket ilyen intenzíven. Akkor én azt válaszoltam neki, hogy ezerszer megtettem már ezt a belegondolást, mondhatni mindig ezt teszem, de sajnos amit ilyenkor látok, az mindig

További információk

De legalább a gyerekeim itt vannak

Van még itt az anyasággal kapcsolatban egy kérdés, ami gyakran foglalkoztat. Mikor A szobát olvastam, akkor piszkált ez meg legerősebben. Ebben a regényben nagyon erősen átjön az az üzenet, hogy a gyereknek mekkora megtartó ereje van egy nő életében. A történetben van egy nő, akit fiatalon elrabol és egy szobába zár egy férfi, hogy ott azután szexuális eszközként használgathassa, amikor

További információk

Gyöngyöspata, a magyar oktatás tükre

Gyöngyöspatán évek óta szegregáltan tanították a roma diákokat, mire ők beperelték az iskolát, az önkormányzatot és a KLIK-et a hátrányos megkülönböztetésért, ami elvette tőlük a lehetőséget a továbbtanulásra. Nekem tetszik a dolog, mármint, hogy perelnek, legfőképpen azért, mert ha végül nyernek, akkor ez talán másokat is arra ösztönöz, hogy hasonlóan járjanak el az őket érő diszkrimináció miatt, és ez majd elindíthat

További információk

Abortusz férfiaknak

Kissé utópisztikus és talán nehezen feldolgozható cikket készülök éppen írni, melyet egy olyan írás hívott életre, ami viszonylag csendesen vonult le a médiában. Hogy tudniillik a svéd férfiak szeretnék bevezetni az ún. jogi abortuszt, mely lehetővé tenné nekik, hogy a magzat 18 hetes koráig nyilatkozatot tegyenek arról, hogy nem akarják ezt a gyereket, ilyenformán mindenféle kötelezettségtől mentesülni tudjanak. Eddig az

További információk

Inkább másznám a Kilimandzsárót

Nem hagy nyugodni napok óta egy dolog. Nem lesz ez szerintem hosszú poszt, de mégis valahogy meg kell írnom, mert piszkál, és szerintem gondolkodásra adhat okot. A vasárnapom nem hagy békén, meg a sok mozizás, amit művelek, meg az esték, amiket Pesten töltök, meg a net előtt üldögélések, meg az edzéseim, magányos sétáim a közeli erdőben, a csend, amivel olykor

További információk

Mert nők nevelik a bántalmazókat is

Mikor bírálom a férfiakat, mindig megkapom, hogy a nők csak ne beszéljenek, hát kik azok, akik ezeket az erőszakos, szexista férfiakat nevelik. Ha ilyen elégedetlen vagyok, akkor foglalkozzak azzal, hogy miképpen csinálok az én három fiamból normális férfit, és tanítsam erre a többi nőt is. Sok ponton sántít ez a felelősséghárítás. Mondhatni, könnyű ezt is a nőkre terhelni.

További információk

Anyának lenni nem habostorta (és gyereknek lenni is borzasztó)

Van ez az anyaság dolog, tudod. Ez nekem nem nagyon jött be, azt hiszem. Vagyis volt az életemnek egy elég hosszú szakasza, mikor azt képzeltem, hogy okés a dolog, mert azt mondják, ez a boldogság, tehát bizonyosan boldog is vagyok. Vannak szép és egészséges gyerekeim, én meg jó anyjuk leszek, ha beledöglök is. Ez is egy cél lehet, nem? Méghozzá

További információk

Kell-e integráció, avagy mi legyen a gyerekkel, ha problémát okoz nekünk?

Nagyon jó kis diskurzust folytattunk a fészen ebben a témában. Hogy tudniillik van egy iskola, ahol a szülők már nem viszik a gyerekeiket, mert az egyik diák terrorizálja a többieket. Verekszik, csúnyán beszél, meg minden. Mit lehet egy ilyen gyerekkel kezdeni? Van ugye nálunk ez az integrációs előírás, amely kimondja, hogy a gyerekeket nem lehet elkülönítetten tanítani. Ez arra az

További információk
« Régebbi bejegyzések