Tag Archives: nők

Mondani csak szépen, szelíden

Fent vagyok a Tisza Kata oldalán. Ő szép történeteket ír, és sok szöveget az emberek egymással való kapcsolatáról. Sokat ír a férfi-nő kapcsolatokról is, az elnyomásról. Szépen. Nem haragosan. Nem gúnyolja, nem bántja a bácsikat/fiúkat. Mondják is neki olykor, hogy itt jó olvasni, nem úgy, mint “egyes” férfigyűlölő oldalakon, mert hát azok aztán fuj. Fogalmam sincs egyébként, milyen oldalakra gondolhatnak

Bővebben

A haragról

Lassan 3 (vagy 4?) éve lesz, hogy egy napon, mikor a meghurcoltatásom valahanyadik felvonását éltem meg, egy bírósági tárgyalás szünetében egy nagyjából 25 éves pszichológusnő arról próbált meggyőzni, hogy a gondolataink pont elegek ahhoz, hogy a sorsunkat irányítsuk. Pontosabban nem engem akart meggyőzni, hanem egy hasonló korú kolléganőmet olyan fölénnyel, amilyennel csak egy kellően tapasztalatlan ember bír, és amitől bennem

Bővebben

Mire büszke ön, asszonyom?

Minapi élményem, hogy rendkívül szellemes, a gyerek-nemvállalás elfogadásáért kampányoló oldalon megjelent egy Csernustól származó idézet (melyet szerintem tőlem lopott, vagy csak én is ugyanezt kitaláltam már sok évvel ezelőtt), miszerint-mondja Csernus- ha ő megkérdez egy nőt, hogy mire is büszke életében, s az azt mondja, hogy a gyerekeire, akkor ő azonnal tudja, hogy egy megrekedett, befulladott, ki nem teljesedett élettel

Bővebben

Újféle anyaság

Épp egy hónapja, hogy eljöttem otthonról, így már van, aki megkérdezi: És (nagyon) hiányoznak a gyerekeid? – Jaj, hát persze – mondhatom ilyenkor az elvárt, a megszokott, a természetes választ. Azt, ami után lehet engem szeretni, mert bár igaz, hogy csúful elhagytam szegény gyerMekeimet, de mégis csak jó fej vagyok, mert legalább szenvedek. Ezek előre jól kiszámítható, biztonságos helyzetek. Én számítok a

Bővebben

Miért csak idős korban beszélnek a nők az őket ért erőszakról?

Sylvia Woosley több mint 60 évig őrzött egy szörnyű titkot. Miután a múlt héten életében először beszélt a tévében a 10 éves korában ellene elkövetett szexuális erőszakról, szavai elárulták azt a mindent átható bűntudatot és szégyent, amely egész életében elkísérte: “tisztán akartam meghalni”.   A késő hetvenes éveiben járó Sylvia megtörte a csendet, és ettől nagyon boldognak érezte magát.

Bővebben

Miért nem beszélek velük

Küldtök néha nekem cikkeket a “másik oldalról”. Antifeministák ostobaságait, vagy az én írásaimra adott reakcióikat. Magát feministának valló nyikhaj ellenem irányuló fröcsögését, vagy gumiellenes oldalak butaságait. Én meg persze írom vissza, hogy köszi, nem érdekel, nem olvasom, teszek rá. De miért? -kérdezitek- Miért nem akarod látni, miről beszélnek ők hogyan gyalázzák a nőket és hazudoznak? Fontos tudni, mit beszél az

Bővebben

Ha egyszer majd megöregszünk

Minap akadt a kezembe az útlevelem. 22 éves voltam, mikor csináltattam. 22 éves. Nézegettem a fotómat az utolsó oldalon. Milyen szép voltam akkoriban! Milyen kár, hogy akkor ezt nem láttam. Mennyi energiát elpazaroltam szorongásra a magasságom, a hosszú orrom miatt. Még a szemem is utáltam, ami pedig olyan különleges, hogy 100 ezerből egy embernek van csak megközelítőleg hasonló. De én

Bővebben
« Régebbi bejegyzések