Tag Archives: nők

A svájci nők sztrájkja az épülő Gileádban

Június 14-én  Svájcban sztrájkba léptek a nők. Nem először már. 1971-ben 500 ezer nő ment az utcára és tagadta meg egy napra a gondoskodási feladatait azért, hogy a lányának majd jobb élete legyen. Ezúttal, 2019-ben tisztességesebb fizetést, a férfiakkal egyenlő jogokat, valamint az erőszak és a szexuális zaklatás felszámolását követelték. Na, most csak mondom a kétkedőknek: Ha követeltek egyenlő jogokat,

Bővebben

Ha boldog akarsz lenni, légy az

Szóval feltételezve valamennyire emberi körülményeket elmondhatjuk talán, hogy a boldogság érzetünk valamelyest kezünkben tartható, kontrollálható. Én például ilyen, kontrollálható érzelemnek tartom a szerelmet (nem, nem hiszek derült égből lecsapó, legyőzhetetlen szenvedélyben), a haragot, és – elmúlt évek tapasztalatából levonva következtetéseket- még a gyász is ilyen kontrollálható érzelem. Eldönthetem, hogy miképpen „dolgozok” vele, benne, eldönthetem, hogy belehalok, vagy felépülök,vagy akár még építézhetek is belőle. Persze van olyan- hogy egy másik filmből vett idézettel éljek- az ember véges számú csapást képes elviselni. Aztán kimegy az utcára ordítani (Blue Jasmin)- hogy jogos és rendjén való összeomlani… De akár még az is lehet döntés kérdése.

Bővebben

Mondani csak szépen, szelíden

Fent vagyok a Tisza Kata oldalán. Ő szép történeteket ír, és sok szöveget az emberek egymással való kapcsolatáról. Sokat ír a férfi-nő kapcsolatokról is, az elnyomásról. Szépen. Nem haragosan. Nem gúnyolja, nem bántja a bácsikat/fiúkat. Mondják is neki olykor, hogy itt jó olvasni, nem úgy, mint “egyes” férfigyűlölő oldalakon, mert hát azok aztán fuj. Fogalmam sincs egyébként, milyen oldalakra gondolhatnak

Bővebben

A haragról

Lassan 3 (vagy 4?) éve lesz, hogy egy napon, mikor a meghurcoltatásom valahanyadik felvonását éltem meg, egy bírósági tárgyalás szünetében egy nagyjából 25 éves pszichológusnő arról próbált meggyőzni, hogy a gondolataink pont elegek ahhoz, hogy a sorsunkat irányítsuk. Pontosabban nem engem akart meggyőzni, hanem egy hasonló korú kolléganőmet olyan fölénnyel, amilyennel csak egy kellően tapasztalatlan ember bír, és amitől bennem

Bővebben

Mire büszke ön, asszonyom?

Minapi élményem, hogy rendkívül szellemes, a gyerek-nemvállalás elfogadásáért kampányoló oldalon megjelent egy Csernustól származó idézet (melyet szerintem tőlem lopott, vagy csak én is ugyanezt kitaláltam már sok évvel ezelőtt), miszerint-mondja Csernus- ha ő megkérdez egy nőt, hogy mire is büszke életében, s az azt mondja, hogy a gyerekeire, akkor ő azonnal tudja, hogy egy megrekedett, befulladott, ki nem teljesedett élettel

Bővebben

Újféle anyaság

Épp egy hónapja, hogy eljöttem otthonról, így már van, aki megkérdezi: És (nagyon) hiányoznak a gyerekeid? – Jaj, hát persze – mondhatom ilyenkor az elvárt, a megszokott, a természetes választ. Azt, ami után lehet engem szeretni, mert bár igaz, hogy csúful elhagytam szegény gyerMekeimet, de mégis csak jó fej vagyok, mert legalább szenvedek. Ezek előre jól kiszámítható, biztonságos helyzetek. Én számítok a

Bővebben

Miért csak idős korban beszélnek a nők az őket ért erőszakról?

Sylvia Woosley több mint 60 évig őrzött egy szörnyű titkot. Miután a múlt héten életében először beszélt a tévében a 10 éves korában ellene elkövetett szexuális erőszakról, szavai elárulták azt a mindent átható bűntudatot és szégyent, amely egész életében elkísérte: “tisztán akartam meghalni”.   A késő hetvenes éveiben járó Sylvia megtörte a csendet, és ettől nagyon boldognak érezte magát.

Bővebben
« Régebbi bejegyzések