Tag Archives: nők

Lelkes Villő- Egy nő, aki nem hagyja, hogy a bokájára rácsattanjon a gender bilincse

Lelkes Villőt valaha egy blogon ismertem meg. Ja, nem. Csak láttam ott a nickjét, az okos hozzászólásait. A megismerkedésünk évekkel később volt, mikor elkezdtünk beszélgetni immár a privát profilunkon. Azóta is úgy vagyunk ismerősök, hogy sose találkoztunk még „élőbe” (áldott legyen a neve az internet feltalálójának).Villő elképesztően érdekes életet él, és nagyon sok dolgon túl van már. Pontosan az a

További információk

Mócsai Orsolya- Nagyon sok nő fél, rettenetesen fél

Mócsai Orsolyát még a gimnáziumból ismerem. Osztálytársak voltunk, ám közel csak negyedikben kerültünk egymáshoz, mikor én is bekerültem a kollégiumba. Itt a közös szobában gyorsan egymásra találtunk, és a budiban cigizős estéken sikerült összebarátkoznunk. Később elvesztettük egymást, de pár éve újra felvettük a kapcsolatot, így nyomon követhettem, ahogy felépített egy jól működő üzletet.

További információk

Baksa Anita- Az egészségügy forradalma akkor fog elkezdődni, mikor majd az orvos kopog a beteg ajtaján

Baksa Anitát néhány éve ismertem meg az interneten. A kapcsolatunk nagyjából a blogger- olvasó kapcsolatra korlátozódik, bár azóta már privát ismerősök is lettünk. Nem sokat tudok az életéről, vagyis hát épp elég sokat, hiszen a Facebookon bátran és vígan posztolja humoros történeteit a zseniális lányairól, az elképesztően gyönyörű kézimunkáit, beilleszkedésüket az angol társadalomba, és hát nyomon követhetjük azt is, mikor

További információk

Halasi Eszter- Harcos, szabad és művész

Halasi Eszter régi jó ismerősöm. Évekkel ezelőtt a blogon keresztül hallottam, mesélték, hogy van a gumisok közt egy nő, egy olvasó, aki nagyon nagy bajban van. A fiát elvitte a gyerek apja, s ő most keresi, kutatja mindenhol. Tudtam, hogy ő maga Angliában él, kapaszkodik minden erejével, hogy talpra álljon a magyarországi megpróbáltatásai után.  Tudom, honnan indult, és ámulattal nézem,

További információk

Mű izékkel az élet

Egy csoportból hoztam a mellékelt képet. Valaki műszempillást keresett, és az első  hozzászólások után érkezett néhány pacák, akik azóta is osztják az észt a nők ügyében. Általában elég ideges szoktam ettől lenni, ám ezúttal egyet kell értenem mindazzal, amit a kommentekben feszegetnek. Alapból itt van a kiollózott szöveg.  Mű- izékkel tupírozzák magukat, ahelyett, hogy örülnének annak például, hogy van lábuk,

További információk

A svájci nők sztrájkja az épülő Gileádban

Június 14-én  Svájcban sztrájkba léptek a nők. Nem először már. 1971-ben 500 ezer nő ment az utcára és tagadta meg egy napra a gondoskodási feladatait azért, hogy a lányának majd jobb élete legyen. Ezúttal, 2019-ben tisztességesebb fizetést, a férfiakkal egyenlő jogokat, valamint az erőszak és a szexuális zaklatás felszámolását követelték. Na, most csak mondom a kétkedőknek: Ha követeltek egyenlő jogokat,

További információk

Ha boldog akarsz lenni, légy az

Szóval feltételezve valamennyire emberi körülményeket elmondhatjuk talán, hogy a boldogság érzetünk valamelyest kezünkben tartható, kontrollálható. Én például ilyen, kontrollálható érzelemnek tartom a szerelmet (nem, nem hiszek derült égből lecsapó, legyőzhetetlen szenvedélyben), a haragot, és – elmúlt évek tapasztalatából levonva következtetéseket- még a gyász is ilyen kontrollálható érzelem. Eldönthetem, hogy miképpen „dolgozok” vele, benne, eldönthetem, hogy belehalok, vagy felépülök,vagy akár még építézhetek is belőle. Persze van olyan- hogy egy másik filmből vett idézettel éljek- az ember véges számú csapást képes elviselni. Aztán kimegy az utcára ordítani (Blue Jasmin)- hogy jogos és rendjén való összeomlani… De akár még az is lehet döntés kérdése.

További információk

Mondani csak szépen, szelíden

Fent vagyok a Tisza Kata oldalán. Ő szép történeteket ír, és sok szöveget az emberek egymással való kapcsolatáról. Sokat ír a férfi-nő kapcsolatokról is, az elnyomásról. Szépen. Nem haragosan. Nem gúnyolja, nem bántja a bácsikat/fiúkat. Mondják is neki olykor, hogy itt jó olvasni, nem úgy, mint “egyes” férfigyűlölő oldalakon, mert hát azok aztán fuj. Fogalmam sincs egyébként, milyen oldalakra gondolhatnak

További információk

A haragról

Lassan 3 (vagy 4?) éve lesz, hogy egy napon, mikor a meghurcoltatásom valahanyadik felvonását éltem meg, egy bírósági tárgyalás szünetében egy nagyjából 25 éves pszichológusnő arról próbált meggyőzni, hogy a gondolataink pont elegek ahhoz, hogy a sorsunkat irányítsuk. Pontosabban nem engem akart meggyőzni, hanem egy hasonló korú kolléganőmet olyan fölénnyel, amilyennel csak egy kellően tapasztalatlan ember bír, és amitől bennem

További információk

Mire büszke ön, asszonyom?

Minapi élményem, hogy rendkívül szellemes, a gyerek-nemvállalás elfogadásáért kampányoló oldalon megjelent egy Csernustól származó idézet (melyet szerintem tőlem lopott, vagy csak én is ugyanezt kitaláltam már sok évvel ezelőtt), miszerint-mondja Csernus- ha ő megkérdez egy nőt, hogy mire is büszke életében, s az azt mondja, hogy a gyerekeire, akkor ő azonnal tudja, hogy egy megrekedett, befulladott, ki nem teljesedett élettel

További információk

Újféle anyaság

Épp egy hónapja, hogy eljöttem otthonról, így már van, aki megkérdezi: És (nagyon) hiányoznak a gyerekeid? – Jaj, hát persze – mondhatom ilyenkor az elvárt, a megszokott, a természetes választ. Azt, ami után lehet engem szeretni, mert bár igaz, hogy csúful elhagytam szegény gyerMekeimet, de mégis csak jó fej vagyok, mert legalább szenvedek. Ezek előre jól kiszámítható, biztonságos helyzetek. Én számítok a

További információk

Miért csak idős korban beszélnek a nők az őket ért erőszakról?

Sylvia Woosley több mint 60 évig őrzött egy szörnyű titkot. Miután a múlt héten életében először beszélt a tévében a 10 éves korában ellene elkövetett szexuális erőszakról, szavai elárulták azt a mindent átható bűntudatot és szégyent, amely egész életében elkísérte: “tisztán akartam meghalni”.   A késő hetvenes éveiben járó Sylvia megtörte a csendet, és ettől nagyon boldognak érezte magát.

További információk

Miért nem beszélek velük

Küldtök néha nekem cikkeket a “másik oldalról”. Antifeministák ostobaságait, vagy az én írásaimra adott reakcióikat. Magát feministának valló nyikhaj ellenem irányuló fröcsögését, vagy gumiellenes oldalak butaságait. Én meg persze írom vissza, hogy köszi, nem érdekel, nem olvasom, teszek rá. De miért? -kérdezitek- Miért nem akarod látni, miről beszélnek ők hogyan gyalázzák a nőket és hazudoznak? Fontos tudni, mit beszél az

További információk

Ha egyszer majd megöregszünk

Minap akadt a kezembe az útlevelem. 22 éves voltam, mikor csináltattam. 22 éves. Nézegettem a fotómat az utolsó oldalon. Milyen szép voltam akkoriban! Milyen kár, hogy akkor ezt nem láttam. Mennyi energiát elpazaroltam szorongásra a magasságom, a hosszú orrom miatt. Még a szemem is utáltam, ami pedig olyan különleges, hogy 100 ezerből egy embernek van csak megközelítőleg hasonló. De én

További információk

Én nem bocsátok meg

Kiss László bocsánatot kért, virágot vitt, szánja-bánja bűneit- ezt írja az újság. Takáts Zsuzsanna pedig megbocsátott. Bennem meg ott a kérdés, hogy és akkor most mi van? Szóval én most ezzel mit kezdjek? Főképpen mit kezdjek, ha például én egy olyan nő vagyok, akit életében többször ért már szexuális erőszak vagy azért, mert konkrétan leteperték, vagy azért, mert munkahelyén, szűkebb

További információk

Akar itt valaki apa lenni?

Múltkor azt kérdezte tőlem a gyerekem, hogy néhanapján nem szoktam-e belegondolni a férfiak érzéseibe.  Mintegy azt sugallta ezzel, hogy ha kicsit próbálnám az ő mélységesen nagy kínjukat átérezni, akkor empatikusabbá válnék, és nem ekézném őket ilyen intenzíven. Akkor én azt válaszoltam neki, hogy ezerszer megtettem már ezt a belegondolást, mondhatni mindig ezt teszem, de sajnos amit ilyenkor látok, az mindig

További információk

Az alja munka mindig a nőké

Angliában minden harmadik családnak van háztartási alkalmazottja, nekik az angol átlagfizetésnél kevesebbet fizetnek. A háztartási dolgozó alkalmazása a 35 évesek körében elterjedtebb, mint az idősebbeknél, és a szegényebb háztartások esetében (£20,000 éves jövedelem alatt) is minden negyedik alkalmaz bejárónőt. Ez utóbbi azt jelenti, hogy igen keveset tudnak nekik fizetni, sokszor “láthatatlanná téve” a dolgozót (feketemunka stb.).

További információk

A soknál is többen. Mondd el te is!

Nekem fogalmam sincs, mennyien vagyunk olyanok, akiknek már elege van a férfiak uralta világból. Mármint hány olyan nő lehet, akinek ugyan fogalma sincs arról, mikről beszélgetünk mi itt az interneten, meg fogalma sincs feminizmusról, meg nőmozgalomról, meg még arról sincs fogalma, hogy nincs neki fogalma, csak azt érzi, hogy azzal, ami van, ahogy neki élnie kell, azzal valami nagyon nem

További információk

Ó, klimax, te rettenet!

A klimaxról írok most, mint az öregedés fenyegető ómenéről. A klimaxról, amiről mindenki csak egyes szám harmadik személyben beszél. Neki nincs, hát még nincs, de vannak olyanok, akik… Mert a klimax olyan kicsit, mintha a nőségedet, értékedet veszítenéd. Már képtelen vagy szülni, hát akkor mire is való vagy te. Ráadásul rémisztő betegségek, kellemetlen tünetek sokasága is a fejedre hullik, mikor eljön

További információk

Fa vagy bonsai?

  Mer amúgy mi lenne, tényleg? Mi lenne a nők életével, ha nem szolgálnának tovább, hanem elkezdenének tudatosan távolodni a nekik kijelölt szereptől? Mi történik a nőkkel, ha meginog az az identitás, amit tanultak magukról? Mi történne veled, ha hirtelen eltűnne a férjed, családod, ápolásra szoruló nagymamád? Mi maradna akkor belőled?

További információk
« Régebbi bejegyzések