Ki sír a nőkért?
Fanninak évente kellett abortuszokra járnia, és hogy Radnóti gyakorlatilag a kapcsolatuk nulladik percétől kezdve nyíltan csalta őt; Fanni meg egy kis engedelmes kutya hűségével tűrt mindent. Ment a „műtétekre”, eltartotta Radnótit, és főzte neki a kedvencét, a borsófőzeléket, akkor is, amikor a szíve majd megszakadt, mert tudta, hogy Radnóti egy órával korábban még a másik nővel szeretkezett. Radnóti régebben a humánum, a szépség, a jóság, az emberi nagyság és tartás példaképe volt számomra; de ekkor már nem. Ekkor már csak az áldozatokért sírtam, és Fanniért.
Esther Rosenblatt írása.
Az jár a fejemben, hogy milyen szép ez a fiú. A bőre szinte szénfekete, a tekintete pedig tele élettel. Egy olyan műsorban szerepel, ami kamerákkal követi végig a folyamatot, ahogy néhány ember szembesül a genetikai örökségével. Vannak ott idősebbek, egészen fiatalok, mindenféle árnyalatú bőrszínnel; mindenki izgatott; nyilván mindenkit érdekel, honnan jöttek az ősei.
Szóval ül ott ez a szép, szénfekete fiú; épp most kapta kézhez az eredményt. Néz bele a kamerába a gyönyörű szemeivel, amikben már könnyek csillognak. Valami furcsa kifejezés suhan át az arcán, és elmondja, hogy 20 százalékban a gyarmatosítóktól származó génjei vannak, amik….amik hát…sajnos…nem magyarázhatóak mással, mint erőszakkal. Kimondja ezt a szót, és a tekintete sötétebb, mint a legfeketébb fekete. Sajnálja azokat a réges-régi, ismeretlen őseit. Megüt persze engem is ez a szó…erőszak. Olyasmi, ami valahogyan fáj, és akaratunk ellenére történik. Nagyon is megüt ez a szó…csak én sajnos nem tudom 200 évre visszadátumozni a családom történetében. Melyik nő is tudná? Pontos adataim nincsenek ugyan róla, de biztos vagyok benne, hogy legfeljebb a nagymamám generációjáig kell visszautaznom az időben, hogy lássak egy olyan világot, amiben a nő gyakorlatilag szabad préda. Hivatalosan az ősidőktől kezdve büntették ugyan a nemi erőszakot, de a fogalom alatt inkább a sötét utcán egy sarokból előugró ismeretlen által elkövetett verziót értették. Magyarországon 1997-ben lett csak törvényellenes a házasságon belüli nemi erőszak. Mindössze 24 éve, itt, Európa közepén.
Milyen lehetett a nők élete előtte?
Hiszen a nőjogi szervezetek manapság is rendszeresen gyártják a szóróanyagaikat arról, hogy a rábeszéléses szex az erőszak. Hogy a részeg lányokon elkövetett erőszak az erőszak. Hogy senki még a vállunkat vagy a könyökünket sem foghatja meg az engedélyünk nélkül. Azt, hogy a testünk nem köztulajdon, azt magyarázni kell a 21. században. Erre meg kell tanítani a fiatal lányok újabb és újabb generációt. Ha belegondolok,hogy mi minden történhetett anyáinkkal és nagyanyáinkkal, ami előkészítette a mostani helyzetet, hát nekem is elsötétül a tekintetem.
Személyes sztorija persze mindenkinek van; van jelenidejű is, van a saját gyerekkorából-fiatalkorából is, és általában van a női felmenőitől halott erőszak-története is. Van annak a barátnőmnek, akinek az egyik nagymamáját egy zsák krumpliért vette meg a nagypapa, és nem volt mit tenni, mert éhezett otthon a család. Ott van aztán egy régebbi barátnőm, aki sosem jött egészen rendbe, miután 12 éves korában egy pasi beszorította a liftbe, és megpróbálta megerőszakolni. Van egyáltalán olyan nő, akinek ne lenne megerőszakolt rokona, vagy barátnője? És amikor erről gondolkodunk, ne felejtsük el: a nemi erőszakok java részét a család vagy az ismerősi kör tagjai követik el. Lássuk meg a 16 éves lányt, akit „elcsábított” a történelemtanár, kihasználva, hogy az a lány soha előtte senkitől egy jó szót sem kapott, hát persze a töritanártól kapott aztán mást is a szép szavakon kívül. Vagy lássuk meg azt a nőt, aki ma már szinte néni, vagy mondhatjuk úgy is, egy igazi boszorkány, aki megkeseríti a családja életét – és arról nem nagyon beszél, hogy 8 éves korában megerőszakolta egy rokon bácsi. Vegyük észre azt a nőt is, aki egy feminista fórumon panaszolta el, hogy a nőgyógyász olyan rövidre vágta a spiráljának a kihúzóját, nehogy a férjét szúrja szex közben, hogy csak műtéttel lehetett eltávolítani (sajnos, nem a nőgyógyászt).
A nők életének napjainkban is alapvető része az erőszak. Aki nyitott szemmel jár a világban,az pontosan tudja, hogy sosem lehetünk nyugodtak. „Csak” egy minimális lekezelésnek látszik mondjuk, hogy a vízvezetékszerelő, az orvos, vagy az eladó, akitől a laptopodat veszed, nem hozzád beszél, hanem a pasidhoz. De ez az egyszerű, teljesen hétköznapi, minden nő számára megszokott, evidens jelenség mégis azt mutatja, hogy a férfiak nem kezelnek minket teljes jogú emberként – és innen csak pár lépés, hogy különösebb lelkifurdalás nélkül legyenek képesek minket bántani. Függésben tartani, fogdosni, megerőszakolni.
Mesélek még egy történetet. Pár évvel ezelőtt részt vettünk a kedvesemmel egy városi sétán; házról házra jártunk az Újlipótvárosban, közben a séta vezetője érdekes adalékokat mesélt a városrészről, az ott lakókról, de főként persze azokról a hírességekről, akik régebben éltek a környéken. A program vége felé értünk el ahhoz az épülethez, amiben Radnóti és Gyarmati Fanni élt, és nyilván óhatatlanul előkerült Radnóti rettenetes sorsa is. A kedvesem, aki zsidó származású, elsírta magát; pár pillanattal később már én is sírtam – és nem, nem Radnóti miatt. Előtte pár héttel olvastam ugyanis, hogy Fanninak évente kellett abortuszokra járnia, és hogy Radnóti gyakorlatilag a kapcsolatuk nulladik percétől kezdve nyíltan csalta őt; Fanni meg egy kis engedelmes kutya hűségével tűrt mindent. Ment a „műtétekre”, eltartotta Radnótit, és főzte neki a kedvencét, a borsófőzeléket, akkor is, amikor a szíve majd megszakadt, mert tudta, hogy Radnóti egy órával korábban még a másik nővel szeretkezett. Radnóti régebben a humánum, a szépség, a jóság, az emberi nagyság és tartás példaképe volt számomra; de ekkor már nem. Ekkor már csak az áldozatokért sírtam, és Fanniért.
És a múltbéli nőkért is, meg a mostaniakért. A nagymamáink, az anyukáink, és a magunk történetei miatt. Nem tudom, a műsorban a szép fekete fiúnak eszébe jutott –e egyáltalán, hogy az az erőszak, ami annyira megrendítette, az bizony természetszerűleg egy nőn esett meg. Azt sem tudom, hogy amikor a kedvesem sírt a zsidó áldozatokért, emlékezett –e rá, hogy ők azért női ágon követik nyomon a leszármazást, mert annyi volt a zsidó nők ellen elkövetett nemi erőszak, hogy az apa személye sosem volt egészen biztos… Szóval így van ez- a fiúk a népükért sírnak. És végül is én is a sajátomért. A nőkért.
Ha tetszett a cikk, kérjük, hogy oszd meg, hogy másokhoz is eljusson. Cikkeinkhez itt is tudsz kommentelni, vagy megteheted ezt a Facebook oldalunkon:
https://www.facebook.com/gumiszoba
Gumiszoba 
“és általában van a női felmenőitől halott erőszak-története is.” hallott
A spirál kihúzózsinórja valóban szúrhatja a makk érzékeny tetejét, amin ugye a húgycsőnyílás is van, ergo kellemetlen és zavaró lehet egy férfinek szex közben. A nőnek sem előnyös, ha a partnerei emiatt nem szívesen szexelnek vele… . A méhszáj 5 centijében bőven elfér és onnan lebányászható a zsinór meg a spirál is, amit fizikailag nem lehet olyan rövidre vágni, hogy az műtétet idézzen elő, hiszen az olló két éle csak a hüvelyboltozatban nyitható ki, a méhszájba az már nem fér be, azaz ott már vágni sem lehet vele. Minden spirálzsinórt tehát a hüvelyben vágnak le, nem lehet olyan rövidre vágni, hogy ne lehessen megtalálni és kiszedni, de hogy a lehető legrövidebbre kell vágni, az érthető. Nekem is eszerint vágták le, a férjem érezte is, mondjuk ő nem egy kényeskedő típus és nem annyira zavarta.