Hány pszichológusnak kell a lélekbe taposni, hogy végre találjunk egyet-egyet, aki tud csendben lenni, aki nem sért határt, aki elfogulatlanul tud hallgatni? Aki nem akar visszanyomni a rendszerbe, aki abban támogat, hogy én magam- te magad- találj megoldást az életedre? Kik ismerik a jó kérdéseket? Miért nem alkalmazzák egy olyan világban, ahol már egy laikusnak is elérhető az értő hallgatás tudománya (Thomas Gordon beszélgető módszere)?
Persze lassan megy a változás. Amiképpen a rákgyógyításban is még mindig a kemoterápiát nyomatják, miközben a betegek nagy része abba hal bele, amiképpen az oktatás is porosz módszereken nyugszik, miközben tudjuk, hogy az nem vezet kiteljesedéshez, és sok gyereket frusztrálttá és körömrágóssá, vagy értelmetlenül lázadóvá tesz. Valahol, valakiknek pont jó így.
