Gumiszoba

A kutatásban résztvevők szerint a lányok szorgalmasabbak, de az elemzők rámutatnak „aki már megfigyelt kisfiút dekázás közben, az láthatja, hogy a férfiak rendkívül nagy koncentrációval tudnak feladatokat elvégezni”. Angela Murinai írása.

---

Aggódik az Állami Számvevőszék a túl sok diplomás nő miatt, mert csökken a házasság és a gyerekvállalás esélye- ez a szalagcím trappolta végig az internetet elvonva a figyelmet a Vodafone felvásárlásáról és arról, hogy a forint megbízhatóan romlik tovább, aminek következtében újabb áremelések lesznek várhatók. De nem baj, mert a nép legalább azon pörög, hogy miképpen sikerült a kormány egyik csicskájának (Állami Számvevőszék) ismét új (régi) ellenségképet gyártani, ezúttal a tanult, avagy tanulni vágyó nőkből.
Bár a jelentés teli van olyan kijelentésekkel, amikkel azt hinnéd, csak az útszéli nőgyűlölő trollok vagdalkoznak, mégis ott van rajta a hivatalos pöcsét. Ez itt az élő Magyarország, ahol nők (Dr. Németh Erzsébet, Füzi Beatrix, Pats Regina, Puskás Balázs, Váradi Eszter) készítenek megrendelésre nőgyűlölő és férfiakat mentegető jelentést arról, hogy a nőknek nem kellene diplomázniuk. Ez az az ország, ahol nem abban látják a fejlődés lehetőségét, hogy normális iskolarendszert működtetnek, hanem abban, hogy a férfiak védelmében, még ha csak szóban is egyelőre a nőket szorítják ki a tanulás közeléből.

Elöljáróban szeretném elmondani, hogy bizonyos szempontból én hálás vagyok az ÁSZ-nek, ugyanis a következtetéseikkel kimondták azt, amiért egyébként megkövezik azokat a nőket, akik őszintén beszélnek az anyaság valódi arcáról.

Itt van a jelentésben a sorok között, hogy házasságban élni, anyának lenni nettó szívás, amit nem is vállalnak azok a nők, akiknek van más lehetősége az életben. Tehát mi a megoldás? Nem szabad őket az iskola közelébe engedni.

Ismerős ez más, „felvilágosult”, a magyar kormány előtt akár példaként állható társadalmakból. Ott van mindjárt Afganisztán, amelynek mindennapjait lekövethetjük a sajtóból. Ott lám, nem kell aggódni a szaporulat miatt, és a nők sem ugrálnak, hanem némán, engedelmesen szolgálják a férfiakat- ahogy azt nálunk is kellene. Ez a fránya unió ne volna, csak küldené a pénzt szorgosan, és hagyná, hogy a magyar nők burkában üljenek a négy fal között nem veszélyeztetve a gazdaságot mozgató férfitársadalmat.

Ha valaki még nem tudná, mi a társadalmi nem, akkor az alábbi néhány mondatból rájöhet. Azok a ránk aggatott tulajdonságok, amikkel –valakik szerint- rendelkezőnk pusztán a genitáliáink okán. És igen, ezek az elképesztően elavult és sztereotíp mondatok egy tudományosnak becézett irományból vannak, melynek elkészítéséért emberek pénzt kaptak.

“A megkérdezettek többsége szerint a lányos tulajdonságok – érzelmi, szociális érettség, szorgalom, szófogadás, monotóniatűrés, jó szóbeli és írásbeli kifejezőkészség – fontosabbak az iskolákban, mint a fiús, reál tantárgyakhoz szükséges matematikai, technikai és műszaki érzék, a logika, a térlátás vagy éppen a kockázatvállalás.”

Mindezek az ún. nőies és férfias tulajdonságok nem a nemünkből adódnak, hanem a neveltetésünkből, tehát nem eleve elrendeltek és nem velünk születettek. A lányok szófogadóak, mert kicsi koruktól kezdve büntetik őket a szófogadatlanság miatt, miközben a fiúkat sokkal nagyobb elnézés illeti mindezekért. Jellemzően az ADHD jelei sem, vagy alig ismerhetőek fel a lányoknál, ugyanis a megfelelési kényszer(ítés) miatt egyszerűen megtanulják elleplezni a tüneteiket. Nos, ha egy ilyen állapottal képesek megküzdeni azért, hogy ne bántsák őket az intézményekben, akkor képzelhetjük, hogy egy egyszerű szófogadás meg se kottyan nekik. Ez azonban nem jelenti, hogy a lányok ezt élvezik.

A ránk aggatott tulajdonságok azt is jelentik, hogy a lányok ki vannak zárva az ún férfias tulajdonságokból. Tehát te, a nő tudhatod, hogy NEM VAGY kreatív, nem jó a térlátásod, nem értesz a matematikához, a műszaki dolgokhoz.

Nos, az a lány, aki egy ilyen előítéletes környezetben nő fel az gyorsan megtanulja magáról, hogy ezek a területek nem neki valók. Azért csinálja szorgalmasan, és szeretne továbbtanulni, mert ezt hallotta otthon, mert szeretne többé válni. Mert tudja, hogy ha nem tanul, akkor mehet a Tescoba pénztárosnak. Eközben a fiúk meg azt látják, hogy majd lesz valami. Mert férfiként egyébként tényleg mindig lesz valami, már ha egy fokkal értelmesebbek egy vödör falfestéknél. Egész életükben azt hallják, hogy ők a janik, a világ urai, az okosabbak, ügyesebbek, akkor meg minek teperni? Eközben a lányok abba nőnek bele, hogy nekik minden tízszeres munkába kerül, mint bármelyik fiúnak.
Na, ez a dolog nyitja, nem az elnőiesedett pedagógus társadalom. Az, amelyik maga is gyakran szajkózza a kormány igéit. (Magam sem hittem volna, de a napokban megtörtént, hogy kémia tanárnő érvelt egy írásom alatt a szülés mellett a kihalástól féltve az emberiséget)

Az pedig valami egészen abszurd, hogy a jelentés egyenesen azt állítja, hogy az iskolarendszer diszkriminálja a fiúkat. Ez egyrészt nem igaz, hiszen lányok tömegei számolhatnának be azokról a hátrányokról, amiket életük során elszenvedtek az iskolában, és amelyek mindig azt erősítették bennük, hogy miben gyengébbek a fiúknál, mi az ő dolguk a világban és mire nem alkalmasak. Egy kezünkön meg tudjuk számolni, hány olyan példaértékű nőt mutattak nekünk a tanulmányaink során, akikből erőt meríthettünk volna arra nézve, hogy az anyaságon és a múzsaságon kívül bármire is alkalmasak vagyunk. És a lányok még így is, ilyen nehezített pályán is nagyobb teljesítményt nyújtanak. Erre pedig mi a patriarchális válasz? Nem az, hogy jaj, de jó, hogy ilyen értelmes, okos leányaink vannak, illetve, hogy talán a fiúknak a gőgön kívül némi nemes alázatot is tanítani kellene, hogy megtanuljanak dolgozni. Nem. Az a válasz, hogy el kellene a lányokat távolítani, hogy ne zavarják ezeket a nemes férfiakat. Ne kelljen szembenézni azzal, hogy nem, nem okosabbak, nem fejlettebbek, hanem ugyanolyan emberek, mint bárki más.

Emlékszünk, már Novák Katalin is arról beszélt, hogy nem kell a nőknek a férfiakkal versengeni. Ezt az ő pozíciójából mondani minimum ízléstelen, mert hát akár vissza is takarodhatna a konyhába sütni-főzni. Azt amúgy is nagyon szereti csinálni, másrészt meg (rajta kívül) ki akar versengeni? A nők nagy része egyszerűen helyet, lehetőséget és megbecsülést szeretne. Élhető életet, ami-úgy tűnik-már súlyosan veszélyezteti a férfiakat. Novák Katalin valaha kimondott szavait a mostani ÁSZ jelentéssel összevetve úgy tűnik, hogy a versengés csak nők esetében káros, a férfiaknál kívánatos és dicséretes.

Az pedig egészen röhejes, ahogy azt írják, az említett férfias tulajdonságok rendkívül fontosak a magyar gazdaság szempontjából, hiszen ma már nem kérdés, hogy ezek a férfias tulajdonságok a világot a pusztulás szélére, a magyar gazdaságot pedig a szakadékba hajszolták. Én részemről köszönöm szépen, nem kérek ezekből.

Ideje volna már nem állandóan törtetni, versenyezni, hanem megtanulhatna ez a nép együttműködni is. Például a férfiak is megtanulhatnának együttműködni a nőkkel ahelyett, hogy módszeresen eltaposni akarják őket. A tanultsági, teljesítménybeli és műveltségi mutatókat tekintve volna mit tanulni a drága férfiaknak ezektől a gazdaságilag haszontalan, tenyész marhának szánt nőktől.

És hogy mi várható?
Nyilván nem fogják holnaptól kizavarni a nőket az egyetemekről, az nem tetszene az uniónak, de hogy a felvételi rendszer hogyan fog sunyin átalakulni, hogy a vizsgákon milyen hátrányos megkülönböztetés éri majd őket, ezen már érdemes elgondolkodni. Abortusztilalom sincsen Magyarországon, csak éppen lassan orvost nem találni, aki elvégzi. Lelkiismereti okok miatt – bruhaha. Amelyik kórházban végeznek abortuszt, az nem kap pénzt. Kész. Éppen így érdemes lesz figyelni, hogy hogyan fog változni a nők lemorzsolódása az egyetemeken mostantól.
Azt sem fogjuk látni, hogy a tanult nőket még milyen diszkrimináció éri majd a munkaerőpiacon, most, hogy nyíltan ki van mondva, az ő diplomájuk nem ér annyit, mint a férfiaké, hiszen csak a monotonitástűrésüknek köszönhetik (magyarul még a butább férfi is okosabb náluk).

Mindezek a folyamatok nem fognak nyíltan látszódni, és majd szépen hozzá is szoknak a nők. Ide se veszik fel őket, és oda se, így jobb híján férjhez mennek, és szülnek éppen úgy, ahogyan ezt elvárják tőlük. Azért, hogy legalább valami legyen. Azt is megérjük, hogy a tanult nő lesz az új ellenség, aki MIATT nem teljesít a gazdaság, fogy a magyar, aki kiszorítja szegény férfiakat, elveszi tőlük a lehetőséget ahelyett, hogy otthon a konyhában örülne tudva azt, hogy “a nők érdekeltek abban, hogy a férfiak jól teljesítsenek és sikeresek legyenek. Amennyiben a fiús tulajdonságok kibontakoztatása hátrányt szenved, az gazdasági károkat okoz.“

Végezetül, ha már a dekázás a tanulási képességek mértékegysége, akkor érdekelne, erről mi a tisztelt ÁSZ véleménye:

Ha tetszett a cikk, kérjük, oszd meg, hogy másokhoz is eljusson. Cikkeinkhez a Facebook oldalunkon tudsz kommentelni:
https://www.facebook.com/gumiszoba