Gumiszoba

Ha a két nem arányosan venne részt a döntéshozásban, a tárgyalásokon, akkor a szempontok nem csupán a férfiak szempontjai lennének, hanem a nőké, az anyáké is. Anyáké, akik életben akarják tartani a szerelmüket és a fiaikat, és akik ezért minden erejükkel a béke és a megegyezés felé haladnak. Angela Murinai írása.

---

A magyar határon kilómétereken át állnak az autók, és ezrével az emberek, akik be akarnak jönni, át akarnak rajtunk haladni, de leginkább ki akarnak jutni Ukrajnából. A helyzet katasztrofális, és jól követhető a közösségi oldalakon. A háború nagy eséllyel kiterjed majd Európára, ha másképpen nem, hát a csernobili erőmű növekvő sugárzásával. Ne álmodozzunk, egy háborút nem lehet megúszni. Így vagy úgy, hatással lesz az egész világra, ránk is, akkor is, ha a fegyverek ropogása nem hallatszik idáig. Jelenleg az ukránok nem akarnak háborút, az oroszok nem akarnak háborút, mégis háború van. Természetesen az árát civilek fizetik, elsősorban nők, gyerekek, vagy nők felnőtt gyerekei, fiai, férjei. Olyan emberek, akiknek nincs befolyása, hatalma a világ folyására.

Közben itthon a fotelhősök osztják az észt. Ömlik a hülyeség és a kártékony narráció arról, ki hogyan hibás, ki provokál, ki kezdte, és ami a legfontosabb, mi volna a dolga azoknak a fiúknak, férfiaknak, akik a határon várakoznak a kijutásra. Bizony, az volna a dolguk, hogy ragadják meg a fegyvert és harcoljanak – mondja a magyar macsó, akik sose látott háborút közelről, ám mélyen magáévá tette azokat a bullshiteket, amik a fiúk nemi szerepre nevelésének részei.

a nemek közötti egyenlőség szükségességét gyakran azzal igyekeznek vonzóvá tenni a férfiaknak, hogy elmesélik, miért is lesz jobb nekik, ha feladják a kiváltságaikat. Ez fals megközelítés, ugyanis a nemek közötti egyenlőség nem egy kegy a férfiaktól, amit majd megadnak, ha elég kívánatossá tesszük számukra, hanem a nők születéstől járó joga, amitől jelenleg megfosztja őket a patriarchátus. Hogy érthetőbb legyek, hozok egy analógiát.

Amikor azt mondjuk, mindenkinek joga van a tulajdonához, akkor ezt nem azzal kívánjuk elérni, hogy a tolvajoknak szépen, kedvesen elmeséljük, nekik miért lesz jobb, ha nem lopnak, hanem egyszerűen kimondjuk, hogy lopni nem lehet, aki meg lop, azt megbüntetjük. Pont.

Éppen így kellene tenni a nemek közötti egyenlőség tekintetében is, ahelyett, hogy elméleteket gyártunk arról, miért lesz majd jó a férfiaknak, ha ők is sírhatnak, és eljárhatnak a pszichológushoz. Ez a legtöbb vérmacsót nem érdekli. Ők teljesen jól megvannak érzelmi élet nélkül, ellenben eszükben sincs feladni a nőkkel szembeni előnyöket. Aki meg nem olyan, az nyugodtan sírhat most is, a nők imádni fogják érte. Lássuk be, ezen az érzelmi izén kívül nem nagyon tud előállni a mozgalom hathatós érvekkel, miközben a mérleg másik oldalán ott a hatalmi, pénzügyi fölény, a láthatatlan munkáktól mentesség, a könnyen és jogokra hivatkozással használható női test, és így tovább. Mint mondtam, a megélhető érzelmi világon a férfi gyesre menésén kívül nem nagyon tudunk egyéb érvvel előállni a nemi egyenlőség mellett egészen addig, amíg például ki nem tör egy háború.

Ilyenkor lépnek életbe azok a történelemmel egyidős baromságok, amelyeket a fiúk nevelésébe építenek bele, és amelyek a férfiakat elküldik meghalni. A haza, meg a haza védelme. Hazafiasság, hősiesség, kötelesség. Mik ezek? Szavak, üres szavak, amikért ők az életükkel fizetnek. Mert egy férfi nem lehet gyáva. Nem a fenét nem! Egyrészt lehet, másrészt akarhat nemet mondani az őrületre, harmadrészt ha ezt minden férfi megtenné, akkor hiába ugrálna a diktátor, senki nem ülne be a tankokba.

A gender egyik ostoba tanítása ez is, és éppen úgy már a mesékkel magukba szívják a kisfiúk, ahogy a lányok a maguk tanítását. A fiúnak erősnek, hősnek kell lenni. Műanyag fegyverrel bujkálni a barackfa mögött és a testvérére lődözni a dugós puskával. Ez ám a móka! Jó kis harcos, katonás filmeket nézni a hősökről, akik megvédik a hazát. Később jönnek az elcseszett diktátorok az Isten haza család kombóval, mely három szót még a leghülyébb szavazó is megjegyzi, ha elég gyakran mondják neki. És már kész is a termék, a nagyon okos polgár, aki szerint az a férfi, aki elmegy meghalni a hazáért.
Ez is egy olyan tanítás, amit bőven ideje felülbírálni. Nincsen abban semmi hősiesség, hogy elmeháborodottak hatalmi játszmáiért kell meghalni, vagy megrokkanni, vagy életre szóló traumákat beszerezni. Ezt elvárni valakitől, csak mert férfinek született kegyetlen és aljas dolog. Nyilván azért került bele anno a férfiak nemi szerepre kondicionálásába, hogy kisebb ellenállást tanúsítsanak, amikor majd ágyútölteléknek kellenek. Régi időkben erre nagyobb szükség volt, de lám, a 21. század is elhozza a maga háborúit.

A nemek közötti egyenlőség nem csupán azt jelenti, hogy a nő is teljes értékű polgár lehessen kevesebb elvárással és nagyobb mozgástérrel, hanem azt is, hogy a férfiakat se lehessen üres szavakkal a halálba kényszeríteni. Ha a két nem arányosan venne részt a döntéshozásban, a tárgyalásokon, akkor a szempontok nem csupán a férfiak szempontjai lennének, hanem a nőké, az anyáké is. Anyáké, akik életben akarják tartani a szerelmüket és a fiaikat, és akik ezért minden erejükkel a béke és a megegyezés felé haladnak. Egy egyenlőségen alapuló társadalom minden szintjén biztonságosabb és kiegyenlítettebb volna, mint most. Egy ilyen világban a férfiak nem csupán sírhatnának, de meghalniuk sem kellene, miután a nők hozzátették a maguk potenciálját, nézőpontját a világhoz.

Azt megnézted már, hány női politikus van Putyin kormányában? És Ukrajnában? És Magyarországon? (Ha az arányuk 50 százalék alatt van, akkor olyan, mintha nem is lennének)

Ha tetszett a cikk, kérjük, oszd meg, hogy másokhoz is eljusson. Cikkeinkhez a Facebook oldalunkon tudsz kommentelni:
https://www.facebook.com/gumiszoba