Gumiszoba

A jövő nője a tanult, érzelmileg és egzisztenciálisan független, politikailag és egyéb tekintetben IS képzett nő. Majd az olyan nő megcsinálja a maga feminizmusát, egyenlőségét. Angela Murinai írása.

---

A napokban ismét olvastam egy cikket, mely arról szólt, hogy egy civil szervezet lakáshoz juttatott egy négytagú családot. A család éveken át albérletben élt, majd a bérleti díj brutális mértékű emelése után anyaotthonba kerültek. Innét sikerült azután most egy hatvan négyzetméteres helyre menniük, melyet szociális alapon fognak bérelni nagyon olcsón. A kálváriájuk évek óta tart, a legkisebb gyerek két éves.
Minden együttérzésem a családé, tényleg nagyon örülök, hogy sikerült nekik jó helyet találni, és szurkolok, hogy ugyanígy

az a sok tízezer család is lakhatáshoz jusson, akik úgy egyébként embertelen körülmények között, putrikban élnek szerte az országban kettő-három-négy-sok gyerekkel. Ugyanígy szurkolok nagyon a világ több milliónyi gyerekének, akik ebben a pillanatban is létbizonytalanságban, szegénységben, fedél nélkül élnek a világ számos pontján. Nagyon szeretném, hogy valakik, valahogy segítsenek nekik. Mert ugye ők már itt vannak.

Fentebb említett cikk alatt többen kérdezik joggal, avagy elítélendő módon, hogy hát ilyen nehéz helyzetbe ugyan miért is szül valaki négy gyereket? Ezzel egyébként azonnal ítélkeznek is, hiszen szerintük vannak, akiknek lehet szülni, másoknak meg minek. És nyilván mindig éppen az ítélkező az, aki szerint neki lehet, hiszen neki van hol laknia, továbbá ő meg tudja vásárolni az eldobható pelenkát, a szép ruhát, a fűtőanyagot télen. Az a másik, az a szegény az meg legyen szíves visszafogni a méhét, ha már így kell élnie. Mer’ oda, a semmire minek a gyerek.

Vészesen hasonlít ez az érvelés nekem arra a másikra, mikor arról beszélnek a szüléshez ragaszkodó átlagpolgárok, hogy a világ túlnépesedését, valamint az ebből adódó túlfogyasztást, túlszemetelést, klímakatasztrófát nem az európai jómódúakon kellene számon kérni, hanem azokon a fejlődő országokon, ahol oly nagyon sok gyermek születik (hogy azután korán elhalálozzon háborúban, éhezésben, szomjazásban, AIDS-ben és egyéb, Európában jól kezelhető betegségben). Na, nekik nem kellene annyira „szaporodni”-mondják a nagyon környezettudatos teleszülők. A magyar középosztály, az ősanyák, akik babázni szeretnének, mer’ az nekik jár. Bármi áron. Még a gyerekük jövőjének, szar életének árán is. Továbbá-teszik hozzá-, ha ők nem szülnek eleget, mi lesz majd a szegény, szerencsétlen, elöregedő Európával (meg a CSOK-kal, az adókedvezménnyel, minden olyan röghöz kötős, szavazatvásárlós álintézkedéssel, ami elfeledteti a polgárral, hogy az országban már sem oktatás, sem egészségügy, sem pedig emberi jövőkép nincsen). Neki magánügye, hogy szül-e, ne szóljak bele, inkább foglalkozzak a szegény országok lakóival, meg a városszéli putri lakóival, akik meg hát mégis mire szaporodnak.

Van egy rossz hírem. Az a helyzet, hogy itt, a gumicumik és eldobható pelenkák világában nem nagyon kellene azokra a szegényekre mutogatni, akiknek negyednyi, tizednyi ökológiai lábnyoma van, mint a szuperanyuk csillámpónis lánykáinak.

Vége annak a világnak, mikor a gyerekvállalás magánügynek minősült, ugyanis jelenleg minden, ismétlem MINDEN megszülető gyerek a már élők esélyeit rontja, arról nem is szólva, hogy a felelőtlen felmenők jóvoltából neki magának is igen csekély esélyei vannak egy kellemes életre, vagy az emberi élet egészségben való kitöltésére. Amint ez néhány éve jól látható, a bolygó egy-két évtizeden belül élhetetlen lesz (már most is az). Az erdőtüzek, az elviselhetetlen forróság és szárazság mindennapossá válik majd. A jégsapkák leolvadnak, a tengerek megemelkednek, földrészek fognak elsüllyedni, így még kevesebb lesz az élőhely még több ember számára. (Jaj, hát olvastad, hogy az Alföld néhány éven belül sivataggá válik majd? Juhééé! Ágyő, sárgabarack!) Lassan meg kell barátkoznunk a rovar- és hínárevés lehetőségével, ha elegendő mennyiségű kalóriához akarunk jutni. Napokon belül óriási népvándorlások indulnak majd, melyek ellen az ilyen orbán-féle dróthálók aligha érnek valamit. A világ át fog rendeződni, és nem túl kedvező módon. Azt is jól látjuk, hogy ezzel egy időben pontosan az orbán féle jobboldali populista hatalmak kezdenek erősödni, és ez az itthon tapasztalt kirekesztő, megbélyegző, gyűlölködő eszmék terjedését fogja segíteni.
Tényleg ebbe a szarba kell most bárkinek gyereket szülni?

És hogy az a négy gyerekes anyuka miért teszi? Pont azért, amiért te. Pontosan azért, mert ő ugyanúgy vágyik rá, mint a mobiltelefonra, a színes tévére, a boldogságra. Mindarra, ami neked van, neki meg nincs. Meg azért, mert nem tud elmenni dolgozni, és legalább hasznosnak akarja magát érezni, illetve ha már munkát nem kap, legalább családi pótlék legyen. Meg mert olyan rémes élete van, hogy abban az egyetlen öröme a gyereke. Vagy mert fogalma sincs a fogamzásgátlásról, vagy NEM TUDJA KIFIZETNI! Egy csomó oka van rá, amikhez neked pont annyira van közöd, mint amennyire –szerinted-nekem a te gyerekvállalásodhoz.

Pont annyira vagy felelőtlen, ha egynél többet szülsz, mint az a sok gyerekes ott a kilátástalanságban. De te inkább elfordítod a fejed, úgy teszel, mintha a túlnépesedés nem volna, mintha volna bármi jövője a gyerekednek, inkább megeszed a kormány ostoba manipulációit, mert lusta vagy átgondolni, áttervezni az életed. Lusta vagy alkalmazkodni, önző vagy ahhoz, hogy lemondj arról a szerepről, amit a fejedbe ültettek. Lusta vagy változni, tanulni, alakulni, és meglátni, elfogadni, hogy az egész szülesztési bullshit a patriarchátus eszköze arra, hogy a nőket kontroll alatt tartsa.

Az egészen jól látható már egy ideje, hogy a patriarchátus soha nem fog adni magától a nőknek semmit. Morzsákat odaszór, ha elég negédesen van körbehízelegve, de onnan, a partvonalról soha nem fogja őket felengedni. Ideje tehát nekünk, nőknek változni és az eddigi nézeteinket felülbírálni.

Az úgy nem fog menni, hogy elfogadjuk a patriarchátus passzív szerepét, de követeljük, hogy ezzel senki ne éljen vissza. Legyenek ugyanolyan jogok meg munkabérek, legyen a vacsoránk kifizetve az étteremben, de ezért ne legyen felénk semmilyen elvárás támasztva. Ez-úgy tűnik- nem megy együtt. Vagy-vagy. Ha mi elkezdünk változni, akkor a világ, amiben élünk velünk változik majd.

Ideje az életünkről annál összetettebben gondolkodni, mint ahogy anyáink, meg az ő anyjuk, meg minden előtte levő gondolkodott. Bár tudom, hogy az egyszerűbb, mint tanulni, és kimenni a világba küzdeni.

Hosszú évek óta soroljuk már a sirámainkat arról, hogy mi mindentől fosztott meg minket a patriarchátus rendszere. Jó volna ezt most már abbahagyni, és elkezdeni a lányainkat modern, tanult, erős és független nőkké nevelni. Hidd el, a bolygónk hálásan lélegezne fel, ha a következő generáció már nem akarná még néhány milliárddal növelni a súlyt, amit cipelnie kell.

Bizony, egyre inkább úgy tűnik, hogy a jövő nője a tanult, érzelmileg és egzisztenciálisan független, politikailag és egyéb tekintetben IS képzett nő. Majd az olyan nő megcsinálja a maga feminizmusát, egyenlőségét. Az van ugyanis, hogy jelen pillanatban a világ alakulása, a bolygó állapota és a női egyenlőségi törekvések teljesen összerezonálnak. Egyre kevésbé lesz ugyanis okés, hogy nőként valami módosított patriarchátusban üldögéljünk azt harsogva, hogy nekünk jogunkban áll szülni, hosszú éveket otthon héderelni, majd miután meguntuk, akkor kábé kérni mindent is, amiről addig lemaradtunk.

Ha tetszett a cikk, kérjük, oszd meg, hogy másokhoz is eljusson. Cikkeinkhez Facebook oldalunkon tudsz kommentelni:
https://www.facebook.com/gumiszoba