„a kokárda ma nemcsak a 48-as hősök szimbóluma, hanem jelképe a vírus elleni küzdelemnek is, és bár a járvány szétválaszt bennünket egymástól, tudnunk és éreznünk kell, hogy magyarságunkban külön-külön is együtt vagyunk”.
További információkAzt sem tudom, hogy amikor a kedvesem sírt a zsidó áldozatokért, emlékezett –e rá, hogy ők azért női ágon követik nyomon a leszármazást, mert annyi volt a zsidó nők ellen elkövetett nemi erőszak, hogy az apa személye sosem volt egészen biztos… Szóval így van ez- a fiúk a népükért sírnak. És végül is én is a sajátomért. A nőkért.
További információkAz emberek szabadabbak lettek, és az elvárások is megnőttek. A házasság jelenlegi formájában nem, vagy csak alig fenntartható. Ahelyett, hogy erőltetjük és túlideologizáljuk, talán el kellene kezdeni valamilyen társadalmi párbeszédet arról, hogy milyen módszerekkel lehetne fenntartani, átalakítani, ráncfelvarrni, átmenteni, hiszen egy jó, és szeretettel teli párkapcsolatra, családra TÉNYLEG szüksége volna a gyerekeinknek. Arra igen. Kínlódós, sunyulós, megcsalós, hideg, netán bántalmazó szülőpárra nem.
További információkEgészében úgy gondolom, hogy a sisterhood is egy olyan fogalom, ami igényelné, hogy a XXI. század elvárásaihoz igazítsuk. Most, mikor egyre több nő válik láthatóvá, hallatja a hangját, mikor közéleti szereplőkké válnak, vagy azokhoz mennek nőül ilyen-olyan okból, akkor jó lenne beszélni arról, hogy milyen határig és mi célból kritizál(hat)juk például Varga Judit vagyonmentő válását, vagy Várkonyi Andrea szerelmi életét.
További információkAz már külön boldogság volna, ha egyre több nőnek kinőne a gerince és nem térdelne be olcsó bocsánatkéréseknek, meg egy kis kockahasnak, hanem inkább azt tartaná szem előtt, hogy azt, ahogy most él, amit most megtehet, hogy tanulhat, kinyithatja a száját, pénzért dolgozhat, és hogy (ha elég szerencsés) nem ölhetik, verhetik meg büntetlenül (férfiak), Nos, mindezt ő sem a férfiaknak, hanem nőknek, csakis nőknek, és dühös nőknek köszönheti. Feministáknak.
További információkNeset Adrienn túl van egy országváltáson, megjelent egy könyv, aminek társszerzője, és amely megfodrozta a magyar könyvpiac felszínét, most pedig egy speciális iskolában próbál olyan lányoknak támogatást adni, akik perifériára szorultak, és akiknek senki nem mondta el, hogy nőként hogyan tudnak ebben a világban boldogulni.
További információkLelkes Villőt valaha egy blogon ismertem meg. Ja, nem. Csak láttam ott a nickjét, az okos hozzászólásait. A megismerkedésünk évekkel később volt, mikor elkezdtünk beszélgetni immár a privát profilunkon. Azóta is úgy vagyunk ismerősök, hogy sose találkoztunk még „élőbe” (áldott legyen a neve az internet feltalálójának).Villő elképesztően érdekes életet él, és nagyon sok dolgon túl van már. Pontosan az a
További információkMócsai Orsolyát még a gimnáziumból ismerem. Osztálytársak voltunk, ám közel csak negyedikben kerültünk egymáshoz, mikor én is bekerültem a kollégiumba. Itt a közös szobában gyorsan egymásra találtunk, és a budiban cigizős estéken sikerült összebarátkoznunk. Később elvesztettük egymást, de pár éve újra felvettük a kapcsolatot, így nyomon követhettem, ahogy felépített egy jól működő üzletet.
További információkHalasi Eszter régi jó ismerősöm. Évekkel ezelőtt a blogon keresztül hallottam, mesélték, hogy van a gumisok közt egy nő, egy olvasó, aki nagyon nagy bajban van. A fiát elvitte a gyerek apja, s ő most keresi, kutatja mindenhol. Tudtam, hogy ő maga Angliában él, kapaszkodik minden erejével, hogy talpra álljon a magyarországi megpróbáltatásai után. Tudom, honnan indult, és ámulattal nézem,
További információk
Gumiszoba 