Istenes Bence szerint “alternatív megoldások” kellenek monogámia helyett
Az emberek szabadabbak lettek, és az elvárások is megnőttek. A házasság jelenlegi formájában nem, vagy csak alig fenntartható. Ahelyett, hogy erőltetjük és túlideologizáljuk, talán el kellene kezdeni valamilyen társadalmi párbeszédet arról, hogy milyen módszerekkel lehetne fenntartani, átalakítani, ráncfelvarrni, átmenteni, hiszen egy jó, és szeretettel teli párkapcsolatra, családra TÉNYLEG szüksége volna a gyerekeinknek. Arra igen. Kínlódós, sunyulós, megcsalós, hideg, netán bántalmazó szülőpárra nem.
Murinai Angela írása
Istenes Bence arról beszélt egy műsorban [1], hogy a monogámia nem működik, ezért jó lenne valamilyen alternatív megoldásokat kitalálni helyette. Teljesen érdektelen, hogy éppen Istenes Bence mit mondott, és miért, de mégis foglalkozom vele egy (vagy több) okból.
Első ok, hogy én magam is ezt mondom jó régóta. Természetesen megadom a kreditet azoknak a pároknak, akiknél ez működik hosszú évtizedeken keresztül, de be kell látni, hogy a többségi társadalomnak a monogámia néhány év után unalmassá válik éppen úgy, mint a kapcsolat lelki része. Monoton, unalmas, jó lenne valaki mással is… De most komolyan. Ki az az elmeháborodott, aki azt komolyan elhiszi, hogy működhet minden kényszer nélkül az két ember között, hogy életük egy pontján úgy döntenek, hogy oké, mostantól többé soha senkit nem kívánok, de ezt az egyet itt, na, ezt mindig és szakadatlan. Ez tényleg reális elvárás emberektől?
Mondom, működhet, de szerintem kevés esetben. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint hogy az online társkeresők 80 %- a házas ember (férfi), sőt, már alakult kimondottan házasoknak szóló „társ”kereső oldal is.
34 éves fejjel ma azt gondolom, ez nagyon nehéz. Ez valamiért rosszul van kitalálva, mert nem működik a monogámia szerintem, nem így vagyunk kódolva mi, emberek, azt gondolom. Mi nyolc éve vagyunk együtt. Nem tudsz nyolc év után úgy hozzányúlni a párodhoz, mint ahogyan az első érintkezésekkor, az első hetekben vagy akár az első években. Képtelen vagy úgy megsimogatni, nem tudod úgy kicsalni azt az érzést belőle, nem érzed többé ugyanazt, mint amikor szerelmes vagy, amikor még izgulsz.
/Istenes Bence/
Igen, ideje volna szembenézni azzal a problémával, hogy a házasságok nagyon nagy százaléka nem, vagy nem jól működik, sőt, a helyzet egyre rosszabb lesz. Valaha régen ezek a közösségek csupán azért köttettek, hogy legyen egy erős szövetség, amely biztosítja az utódok életben maradását. Az emberek legkésőbb negyven éves koruk körül meghaltak, így hát az egész felhajtás alig több, mint 15 évig tartott. Nem volt elvárás mindaz, amivel mostanság felaggatják a házasságot, vagyis, hogy a másik legyen a társad, a barátod, a terapeutád, segítse a kiteljesedésed, támogasson, meghallgasson… sorolhatnám reggelig, milyen legyen. Szexeltek, mikor az ember úgy kívánta, a nő eltűrte, és az se volt gond, ha a férfi félrement. Sok nő örült is, mert ő legalább békén volt hagyva.

Mára ez átalakult. Az emberek szabadabbak lettek, és az elvárások is megnőttek. A házasság jelenlegi formájában nem, vagy csak alig fenntartható. Ahelyett, hogy erőltetjük és túlideologizáljuk, talán el kellene kezdeni valamilyen társadalmi párbeszédet arról, hogy milyen módszerekkel lehetne élvezhetőbbé, tartósabbá tenni, átalakítani, ráncfelvarrni, átmenteni, hiszen egy jó, és szeretettel teli párkapcsolatra, családra TÉNYLEG szüksége volna a gyerekeinknek. Arra igen. Kínlódós, sunyulós, megcsalós, hideg, netán bántalmazó szülőpárra nem.
Az már csak egy mellékes szál, egyben a második ok, amiért írok erről, hogy azért azt ügyesen megjegyezte Bence, hogy ő ugyan unja a banánt (ez itt kissé képzavar), de az mégsem nagyon tetszene neki, ha Csobot Adél más férfiakra guvasztaná a gyönyörű szemeit. Úgy tűnik tehát, hogy az “alternatív megoldások” csak neki adnának zöld utat a szabadság felé. Nahát, pont így nem fog menni a változás. Amíg a férfiak az évszázados jogosultságaikhoz ragaszkodnak (nekem lehet, de a nő a tulajdonom), és ezt is (mint mindent) egyenlőtlenül és csak magukra nézve kívánják lazítani, addig inkább kösz, nem. Se a polizást, és leginkább a házasságot nem.
[1] https://24.hu/szorakozas/2021/03/10/istenes-bence-monogamia-csobot-adel-parkapcsolat-flort/?
Ha tetszett a cikk, kérjük, hogy oszd meg, hogy másokhoz is eljusson. Cikkeinkhez itt is tudsz kommentelni, vagy megteheted ezt a Facebook oldalunkon:
https://www.facebook.com/gumiszoba
Az fel se merül, hogy van az a szexuális kapcsolat, ami évtizedeken át egy stabil kielégülési forma mindkét fél számára? Mondjuk hasonlóképp a magányosak önkielégítéséhez, egy napi rutin, amit nem cserélnénk fel semmi mással, hiszen ismerjük egymást, nincsenek tabuk egymás előtt, együtt öregedtünk, rengeteg közös élmény kapcsol össze… Nem csak a pillanatnyi újdonság nyújthat élményt, hanem a biztos megszokás is. Aminek tudom a kimenetét, a biztos végét, amiért pl. soha nem érdemes nemet mondani, mert tudom, hogy nekem is jó lesz ? Aki előtt nincs szégyenérzet, mert olyan, mintha én lennék ? Sokakat nemhogy vonz, de egyenesen taszít egy új emberrel való szexuális kapcsolat lehetősége, pláne 40 felett.
Szerintem rengeteg olyan pár van, akiket ez a kizárólagos intimitás kapcsol össze, viszont erről manapság szinte sosem hallani. Régebben, amikor nem zavarta meg a fiatalok első élményeit a pornográfia, még több életre szóló kapcsolat szövődött ennek a kizárólagosságnak a jegyében. Amikor pl. nem ezer pina látványa után nézte meg és minősítette le a barátnője nemi szervét az udvarló fiú – hanem az volt az első és egyetlen, az etalon a számára. És az égett be az agyába, nem a pornórendezők hányadék kényszerszüleményei.
Tény, hogy ma egy fiúnak már ízlésbeli preferenciái vannak, mikor az első személyes nemi kapcsolata alakul, így nem az lesz számára a meghatározó, hanem az első élmények, amik férfiak egyre elborultabb és erőszakosabb fantáziáit jelenítik meg és égetik bele az ifjak tiszta agyába az első orgazmus-lefutások által.
És ezzel a nők az eddigi meghatározó szerep helyett a totálisan igazodó szerepet kapták itt is meg.
Felégett hát a női nem utolsó és legerősebb bástyája is – amely évezredekig, egészen a közelmúltig stabilan állt.
Mégis, mintha méltatlanul kevés szó esnék erről.