„A gyermekek szexuális nevelése kizárólag a szülők feladata.” – Egy pedagógus szülő gondolatai a kormány tetteiről

Kedves Fölnőttek! Ki mire emlékszik az iskolai a szexuális felvilágosításból? Elképzelhető, hogy néhányan ódákat tudnának zengeni a lelkiismeretesebbnél lelkiismeretesebb tanáraikról, akik kezüket és lábukat törték, hogy őrjítően részletes betekintést tudjanak nyújtani szeretett diákjaiknak a szexuális élet rejtelmeibe. Ennek átadására pedig nem átallottak modern, kooperatív módszereket felsorakoztatni, de a nagy többségnek valljuk be, még a biológia könyvben kötelezően jelen lévő emberi szaporodás témaköre is kimaradt, mert hát valahogy arra nem jutott idő, vagy izé, szóval elhadarta a biosztancsi, természetesen érthetetlen szakszavakkal. Vida-Misik Éva írása.


„Magyarországon fontosnak tartjuk, hogy a gyermekek szexuális nevelésébe a szülőkön kívül senki ne szólhasson bele. Se az állam, se az NGO-k, se a média. Ezért tiltja a törvény a gyermekekre irányuló heteroszexuális és homoszexuális propagandát egyaránt.”

Fenti idézet a kormány hivatalos oldalán található, ennek lényegét a jelenlegi miniszterelnök és csapata számos fórumon igyekszik megerősíteni. Véleménye szerint Magyarországon a szülők lehetősége és kizárólagos feladata gyermekeiket a szexuális élet mibenlétéről tájékoztatni. Miután Európa számos országában felháborodást keltett az ehhez kapcsolódó, kirekesztő (ún. homofób) törvény mostanra már a gyerekeket politikai eszközként használva a kormány támadást indított az Unió ellen azt sugallva, mintha ezek az országok a magyar gyerekek jogait akarnák sérteni. Elképesztő hazugság-cunami, verbális torzítások, csúsztatások repkednek elvonva ezzel a figyelmet az újabb botrányról, a Pegasusról, melybe nagyjából a kirobbanás utáni második percben kellett volna az egész magyar vezetésnek belebuknia.

Pedagógusként, volt osztályfőnökként és kisgyermekes szülőként egyaránt felzaklatott az a törvénymódosítás, amelyben egyszerre jelenik meg a szexuális nevelés kérdése, a pedofília büntetési szabályozása és a homoszexualitás kezelése.

Amikor a témával kapcsolatban elkezdtem összeszedni a gondolataim és tapasztalataim, rájöttem, hogy nem fognak beleférni egyetlen lélegzetvételnyi szövegbe. Ez az írás tehát egy rövid cikksorozat első része. A továbbiakban olyan személyes történeteket szeretnék majd felsorakoztatni az iskolákból, amelyek riasztó képet festenek gyermekeink valóságáról.

Kíváncsi lennék, hogy – elrugaszkodva a gyermekeinktől – ha egy kicsit visszaemlékezünk saját fiatal korunkra, akkor mit tudunk felidézni a szüleink szexszel kapcsolatos tanácsaiból? Sokat? Eleget? Megnyugtatót? Kielégítőt? Keveset? Furcsát? Kínosat? Semmilyet? Őszinte leszek, én az utolsó verziót kaptam, a nagy semmit. Persze nem haragszom a szüleimre egy szemernyit sem, nem hibáztatom őket. Pontosan ugyanezzel a munícióval indultak neki annak előtte a párkapcsolatoknak, aztán a házasságnak (hasonlóan a többi sok millió szülőhöz): kortársaik és felnőttek szedett-vedett mondataiból, iskolai tanórák foszlányaiból, újságcikkekből, esetleg saját kínos tapasztalataikból.

Szexuális nevelés otthon

A hiteles és megfelelő beszélgetéshez – legyen az bármilyen téma – a saját tapasztalatokon túl elengedhetetlen a tájékozottság, a széleskörű ismeretszerzés, a megalapozott információk. Mennyire várható el mindez azoktól a szülőktől, akik nemhogy saját maguk nem kaptak kellő segítséget, de szüleik és az ő szüleik sem. Bármi, amit felszedtek, az a saját tapasztalataik, személyes pozitív vagy sokszor negatív történetük vagy saját utánajárásuk alapján történt, amikor is vették a bátorságot és hiteles forrásból próbáltak tájékozódni.

Egyáltalán, mi mindent foglal magába a szexuális nevelés? Hány szülő tudja felsorolni, hogy mi mindent érint ez a téma? Mit értünk szexuális nevelés alatt? A közösülés gyakorlatát? A nemi betegségek listáját? Mire kell odafigyelnie egy lánynak és mire egy fiúnak, amikor megkezdi az aktív nemi életet? A párkapcsolat mibenlétét? A védekezés fajtáit? A nőgyógyászati és urológiai vizsgálatokat? Egyáltalán, mikor szabad belemenni egy nemi aktusba?

Van-e a kedves szülőknek ötlete, hogy ezt mikor kezdjék el pedzegetni a gyerekeiknek? Átgondolták-e valaha, hogy mit fognak válaszolni, ha a gyerek odaáll eléjük a kérdéseivel? Biztos vagyok benne, hogy gondoltak erre, de ezt milyen konkrét lépések követték? Kaptak-e valaha segítséget, hogy milyen szókinccsel kommunikáljanak a szexről? Mondta-e valaki valaha, hogyan nevezzék majd a gyermekeik előtt – amikor erre veszik a bátorságot – a női és a férfi nemi szervet? Ők milyen kifejezéseket hallottak vagy használnak? Mennyire jönnek zavarba, ha erről van szó valahol, vagy erről kell értekezni? Hány szervezetet vagy weboldalt tudnak felsorolni tájékoztatás témakörében, tudják -e honnan lehet segítséget kérni? Egyáltalán, hogyan kívánják tudatosan, előre gondolkodva megakadályozni, hogy idő előtt nagyszülők legyenek, hogy gyermekük erőszak áldozata legyen, vagy példának okáért valamilyen nemi betegségben szenvedjen?

Legyünk őszinték, számos esetben a szülő pont abban bízik, hogy hiányos ismereteit majd az iskola majd pótolja, természetesen a felkészült pedagógus segítségével vagy a megfelelő szakemberek bevonásával.

Ez csak pár kérdés a millióból, amivel egy magyar szülő szembesül, úgy, hogy erre vonatkozó segítséget sem saját gyermekkorában, sem iskolai diáksága, sem felnőtt életében a gyermekvárásra készülve nem kapott meg (jó, vannak, akik igen, de azok valljuk be, a kisebbik csoportba tartoznak, nem a nagy többség közé). Ha azt hinné a kedves szülő, hogy ezzel egyedül van, nagyon téved. A magyar pedagógusok 0 (nulla) százalékkal képzettebbek vagy felkészültebbek náluk.

Szexuális nevelés az iskolában

Kedves Fölnőttek! Ki mire emlékszik az iskolai a szexuális felvilágosításból? Elképzelhető, hogy néhányan ódákat tudnának zengeni a lelkiismeretesebbnél lelkiismeretesebb tanáraikról, akik kezüket és lábukat törték, hogy őrjítően részletes betekintést tudjanak nyújtani szeretett diákjaiknak a szexuális élet rejtelmeibe. Ennek átadására pedig nem átallottak modern, kooperatív módszereket felsorakoztatni, de a nagy többségnek valljuk be, még a biológia könyvben kötelezően jelen lévő emberi szaporodás témaköre is kimaradt, mert hát valahogy arra nem jutott idő, vagy izé, szóval elhadarta a biosztancsi, természetesen érthetetlen szakszavakkal.

Elárulom, hogy a kormánynak semmilyen félnivalója nincs a pedagógusoktól, ezt, mint volt osztályfőnök, ki merem jelenteni. Szexuális tájékozottságban elmaradott és szörnyen prűd, korlátolt gondolkodású társadalmunkban a pedagógusokat egyáltalán nem képzik a témában. Sem a tanárképzésem alatt, sem a gyakorlati munkám folyamán nem kaptam semmilyen információt vagy ismeretet arról, hogyan is kéne a diákokkal az ilyen és ehhez hasonló témákról beszélni, hogyan kéne osztályfőnöki órát tartani a szexualitás témakörében. Úgy egyáltalán, ha belegondolok, egyszer sem hangozott el felnőtt képzésem során semmilyen, szexussal kapcsolatot dolog, amit biztonsággal továbbadhatnék a „gyerekeimnek”.

Egy esetben van mégis félnivalója a magát konzervatívnak hazudó jelenlegi hatalomnak: ha a pedagógus a diákjai tényleges hasznára kíván lenni és a témában jártas – iskolai előadásokra, rendhagyó órákra felkészült – külső szervezeteket hív segítségül, akik a diákok szükségleteihez igazodva képesek foglalkozásokat tartani. Na, akkor baj van, mert veszélybe kerül a leendő fiatal felnőtt nemzedékére erőltetett, kritikai gondolkodást és polgári tudatosságot, öngondoskodást megakadályozó hatalmi elképzelés, veszélybe kerül például a kívánt népszaporulat és az irányíthatóság, a tudatlanságban tartás.

Helye a tanmenetben

Az osztályfőnöki tanmenetek jelentős része nem tartalmaz iránymutatást, de még arra vonatkozó segítséget sem, hogy milyen hiteles forrásból tájékozódhatok, ha tanár, gerilla módjára úgy döntök, hogy az osztályfőnöki órákon említést szeretnék tenni a szexualitásról. Csak hogy értse a kedves olvasó, az iskolákban létezik osztályfőnöki tanmenetjavaslat, amelyet normál esetben az osztályfőnöki munkaközösség vezetője állít össze és az osztályfőnök ez alapján szervezi a saját óráit. A témákat hivatalosan be kell könyvelni a naplóba (e-krétába). Ezek a témák általában érintik a közösségépítést, az osztály ügyes-bajos dolgait, az osztálykirándulást, iskolai ünnepek szervezését, viselkedéskultúrát, társadalmi szabályokat, tanulás tanulását (álom, édes álom), egy-két kulturális programot és egészségnevelést is, mindezt évi átlagos 36 órában. A szexuális nevelés az egészségnevelés témakörébe férne bele, ha ott lenne, de elenyésző esetben szerepel, a gyakorlatban pedig még annyira sem. Ez az általános iskolában és a középiskolákban egyaránt probléma a kollégák számára. Hogy mi a gyakorlat? Mielőtt tovább olvasnának, kérem készítsenek elő egy csomag papírzsebkendőt könnyeik felszárítására!

Gyakorlati megvalósulás, avagy beszéljünk a sze…a lényegről!

Nem hiszem, hogy újat mondok azzal, hogy sok helyen az osztályfőnöki órákon nemhogy a szexuális nevelés de még az előbbiekben felsorolt témák sem jelennek meg kielégítő szinten, sőt, továbbmegyek, sok esetben még beszélgetésre sem adódik elegendő idő, mert a túlterhelt, agyonhajszolt osztályfőnökök, akik általában egyúttal az osztályuk valamilyen szaktanárai is, azt az egy nyomorult órát is felhasználják a szinusz függvények részletesebb elmagyarázására, Kölcsey életének fontosabb mozzanataira (szigorúan említést nem téve szexuális irányultságáról), az ipari forradalom megtanulandó évszámairól, ami benne lesz a következő reggeli röpdolgozatban, Newton törvényének definíciójáról vagy a jambus-trocheus, illetve a daktilus felimeréséről a versekben és még sorolhatnám.

A gyerekek persze kérdeznének, alig várnák, hogy valaki értelmesen beszélgessen velük őket érintő dolgokról, ami sajnos ellenőrizetlenül és sokkal veszélyesebb formában ömlik rájuk a médiából és az internetről, de minderre hiába várnak. A félénk, bizonytalan, tájékozatlan és támogatásra hiába számító tanárok, ha lehet el fogják kerülni ezt a témát, gondolván, hogy majd megtanulja otthon a gyerek, mert a szülők majd biztos segítenek a porontyaiknak, elvégre az ő feladatuk és ha nem is volt az, hát mostanra törvény írja elő, hogy az, pont! Jobb esetben behívnak az óráikra egy szakmailag felkészült szervezetet, akik a diákoknak életkorukhoz mérten, valóban hasznos foglalkozásokat tartanak.

Ami a gyerekekre ömlik, máshonnan

Sajnos tudjuk, hogy a média és az internet ragadozóinak nem kell a sarki boltba menni ötletekért. Nem kell kamaszkorig várni a szexuális tartalmakkal. Elég, ha a naiv szülő elindítja az Alma együttes kedves zenéjét a Youtube-on és két perc múlva egyszerre ugrik fel gyermekével a székből, amikor megjelenik valamilyen reklám, sokszor szexualitáshoz kötődő tartalommal, egy kósza Puncs vagy más randi oldal, ahol fiatal lányokat toboroznak sugárbébiknek idősebb urak részére. Ez persze valamiért nem húzogatja a kormány bajszát, ennek megszüntetésükre valahogy nem sikerül határozatot hozni, vagy népszavazást kezdeményezni.

Összességében nyugodtan kijelenthető, hogy magyar viszonylatban a szexuális kultúránk igen gyenge lábakon áll. Az emberek jelentős csoportja a gender kifejezésről azt képzeli, hogy egy újonnan felfedezett faj, pontosabban a sátán háziállata, a nemiség kapcsán teljes lila köd, a szexuális bántalmazások egy részét sokan filmbéli romantikának képzelik, és még sorolhatnánk. Hogy ezáltal gyermekeink milyen utakra tévedhetnek, arról a következő részekben mesélek.

Ha tetszett a cikk, kérjük, oszd meg, hogy másokhoz is eljusson. Cikkeinkhez itt is tudsz kommentelni, vagy megteheted ezt a Facebook oldalunkon:
https://www.facebook.com/gumiszoba

Itt elmondhatod nekünk amit gondolsz:

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s