Hazánk egy mérgező ország, mondja ezt Tóth Krisztina – teljes joggal

Hazánk „mérgező ország”, a magyar életminőség és erkölcsök „pinceszinten vannak”, és eddig nem tudta, hogy honfitársainak milyen nagy része „gyűlölködő rasszista”. Interjút adott az osztrák Falter magazinnak Tóth Krisztina költőnő.
Murinai Angela írása

Ezúttal a Mandiner szemlézését szemlézem azon nem titkolt céllal, hogy kihozzam Tóth Krisztinát abból az acsargó, gyűlölködő közegből, amibe a Mandiner ordenáré közönsége taszította. A cikk maga nem volna rossz, gyakorlatilag csupán fordítása az eredetinek, de ugye ismeretes az ottani komment- társaság (troll-had), amely alig várja, hogy fokozza az amúgy is hetek óta tartó mocsok áradatot. Elvégre nincs is jobb, mint egy nőt, egy sértett, érzékeny művészt taposni még mélyebbre annál, mint ahová már több soron taposták. Ez a magyar közeg, valóban. Ez a műveletlen, Jókait soha nem olvasott, Az aranyembert maximum filmről ismerő ostoba tömeg, amely csak hörögni képes (ha én kibírtam, és elsumákoltam elolvasni, akkor bírja ki a Z generáció is. Milyen ember lesz belőlük, ha nem olvasnak Jókait, hát én is neki köszönhetem a műveltségemet!), amely gyanítom, le se tojta volna Tóth Krisztina nyilatkozatát akkor, ha ő nem ejt szót a nemek közti egyenlő(tlen)ségről, vagy arról, hogy milyen torz nőkép jelenik meg Jókai regényében (is). Továbbá akkor sem volna ekkora felhorkanás, ha nyilatkozatában nem értekezik arról, hogy ez a minta mennyire káros példát mutat a mai fiatal lányoknak. No, de így… Így, hogy nőkről, egyenjogúságról, elnyomott nőkről szólt, erre aztán minden műveletlen nőgyűlölő felkapta a fejét, és ordítva, hörögve követeli azóta is Tóth Krisztina irodalmi lefejezését, mert hiszen ki ő, és mit akar, mit ért ő ehhez. Mit képzel, hogy esetlegesen példaképeket akar mutatni a lányoknak azon túl is, ami 200 plusz évvel ezelőtt a férfi írókat érdekelhette egy nőből. Behódolás, megalkuvás, önkéntes szenvedés- Ez kell a mai magyar macsónak (is). Mindezen érvelést megtoldva néhány előnytelen fotóval, miszerint Tóth Krisztina ronda is, tehát teljesen hiteltelen.

Ugyanez Mandineres közeg nyilván szemét sem rebbenti Demeter Szilárd selyemmajom jellegű megjelenésére, hát ő mégiscsak a magyar könnyűzene fasiszta megreformálója (lesz), és a lába közt hurkát visel, ergo a megjelenése abszolut nem releváns a mondandóját tekintve. Baromságot beszél és még ronda is- ez így teljesen rendben van. Ellenben egy nőt, aki leleplezi az oktatás hiányosságait és még emberi külseje is van, gyorsan meg is kell semmisíteni a lehető legmegalázóbb és ordenárébb mondatokkal.


Tehát nagy interjút adott Tóth Krisztina költő- és írónő az osztrák Falter nevű lapnak. Az irodalmárt Jókai és Az arany emberrel kapcsolatos kijelentései és az ezután kirobbant viták kapcsán kérdezték annak apropóján, hogy az író szerint Az arany embert le kellene venni a kötelező olvasmányok listájáról. Egy korábbi interjúban ezt úgy indokolta: „nem elsősorban azért, mert nehezen olvasható és kedvét szegi a diákoknak, hanem a nőalakok ábrázolása miatt.

Itt szeretném megjegyezni, hogy ezt magam is így gondolom. Többféle, és több szempont szerint megírt cikk született a kirobbant botrány kapcsán arról, hogy kell- e Az aranyember a mai oktatásba, mint kötelező olvasmány, avagy nem. Én is azt vallom, amit Tóth Krisztina, hogy talán nem, és nem csupán a nemek közötti egyenlőtlenségek ábrázolása miatt, hanem mind a téma, mind a nyelvezet mára korszerűtlen, nehezen emészthető volta miatt IS. Ez tehát a cikk írójának állásfoglalása, és akkor folytassuk tovább a Mandiner cikkének szemlézését.

Tóth Kriszta elmondja: ő nincs is abban a pozícióban, hogy változtasson a tanterven, és csak egy irodalmi magazin hipotetikus körkérdésére válaszolt Jókaival példálózva. Az írónő szerint a jobboldali sajtó teljesen eltorzítva mutatta be a kijelentéseit, és aztán két hétig vele volt tele a sajtó, „főleg előnytelen fotóimmal” – teszi hozzá Tóth Krisztina.
Az írónő ezután részletezi, milyen sérelmek érték őt a kijelentései nyomán kirobbant vitákban. Úgy látja, a magyar nyilvánosságban„Orbán cirkusza” zajlik, ő vet embereket „a fogalmatlan, felheccelt falka elé”.

Ugyan sokan álltak Tóth Krisztina mellé is, az írónő szerint „nagyon nehéz művelt, félénk hangokkal a fogalmatlan, lármás tömegeknél hangosabbnak lenni”. Ő ugyanakkor nem akar mást, csak becsukni maga mögött az ajtót és nyugalomban dolgozni. 

Távol álljon tőlem, hogy a partvonalról okoskodjak, hiszen elborzasztó lehet magánemberként megélni azt a gyűlölet áradatot, amely az írónőre zúdul, de sajnos éppen az, hogy erről kell beszélni tereli el a figyelmet az Ügyről, ami elindította. Az pedig egy nagyon fontos ügy. Arról beszélni, hogy a mai Magyarországon mennyire korszerű, vagy korszerűtlen az oktatás, ezen belül az olvasásra nevelés nagyon fontos kérdés. A mocsok-áradat sajnos teljesen eltéríti a fókuszt. Már nem a kötelező olvasmányokról beszélünk, hanem a magyar közállapotokról.

“Az őt ért támadások miatt az írónő a külföldi ismeretségi köreihez, fordítóihoz fordult segítségért, de tudja, hogy a külföldi segítég egy kétélű kard: „Egyrészt erős jelzésre számítok, hiszen egy neves szerzőnő vagyok. Másrészt persze az is megtörténhet, hogy az ellenem irányuló támadások még megsemmisítőbbek lesznek, és akkor fizetett Soros-ügynöknek fognak leírni, ahogy az szokásos. Állandóan ezek a paranoid keresgélések az ellenségek és bűnbakok iránt!”

Tóth Krisztina az interjúban arról is beszél, hogy Magyarországon központosítják a hatalmat, az ország férfiközpontú, ahogy a kormányzás is, hazánk pedig, miután a rendszerváltás után egy ideig a Nyugat része volt, most a posztszovjet befolyási terület felé kerül vissza. Ezzel párhuzamosan a félelem légköre terjed.

Az írónő a 2022-es választásokról azt mondja: a Fidesznek hatalmas vagyon megőrzése a tét, és a kormány mindent meg fog tenni a hatalomban maradásért.

„A választásig az emberek hisztériáját tovább fogják fokozni, hogy a maffiaállam helyett a szegénység és a gazdasági válság feltételezett felelőseire mutogassanak.”

Tóth Krisztina kifejti: „Ez az ország súlyos mentális károkat szenvedett el, az emberek lelkét leírhatatlan mértékben mérgezték meg, az életminőség és az erkölcsök pinceszinten vannak, különösen most, a járványhelyzetben. Ez nem fog egyik pillanatról a másikra rendbe jönni. Magyarország egy mérgező ország.” Elmondja: az ellene irányuló kampánnyal nevetségessé tették őt, tönkretették az életét. Ugyanakkor soha nem akarta valójában elhagyni az országot.

Végül kitér arra: „Ötvenhárom évesen sem voltam felkészülve arra, hogy a honfitársaim milyen nagy része gyűlölködő rasszista. Ez csalódást keltő felismerés: ők ott állnak mögöttem a postán vagy mellettem a szupermarketben. A legjobb, ami történhet, hogy békén hagynak és tovább írhatom a könyveimet. Szenvedélyesen szeretek dolgozni”.

Természetesen az írónő gyalázása azóta is gátlás nélkül folyik tovább a Mandiner komment szekciójában megerősítve az érzést, hogy amennyiben ez volna az ún. jobboldal hangja, akkor ettől csakis és kizárólagosan elhatárolódni lehet minden kulturált és értelmes embernek.

A Mandiner cikke:
https://mandiner.hu/cikk/20210320_toth_krisztina_magyarorszag_mergezo_orszag?


Ha tetszett a cikk, kérjük, hogy oszd meg, hogy másokhoz is eljusson. Cikkeinkhez itt is tudsz kommentelni, vagy megteheted ezt a Facebook oldalunkon:
https://www.facebook.com/gumiszoba

5 hozzászólás

  • Egyelőre “csak” tömeges verbális bántalmazás folyik, nem tettleges, de még az is bekövetkezhet. Ijesztő nézni, ami itt folyik. Tisztességes, intelligens embernek ez valóban mérgező légkör.

  • Minden, ami történik, őt igazolja, de sajnos ez nem változtat a dolgokon. Sőt, a mellé állókat is kikezdik, tehát a helyzet csak rosszabbodni fog. A karaktergyilkosságot kevesen tudják úgy kezelni, hogy jól jöjjenek ki belőle. És akkor ott vannak azok, akik drog miatt meg egyéb valóban negatív dolog miatt kerülnek a nép szájára, és utána vígan folytatják életüket. Bármit tesznek, elnézik nekik.
    Sőt áldozatokká válnak, mintha minden csak úgy megtörtént volna velük és aki melléjük áll az mennybe megy szinte. Hát, furcsa ez a világ.
    Jókaival kapcsolatban azt gondolom, az lenne az igazi haladás, ha eljutnának oda a tanárok, hogy megértik/megértetik, AZ akkor volt MOST más van. És az írói kvalitásokra helyezni a hangsúlyt, amiből tanulni lehet. Mert ennyi erővel akkor az összes klasszikus kuka, mert régies a nyelvezet, vagy mert az akkori közgondolkodást tükrőzi? Hova vezet az?

  • Sajnálom, hogy az eredeti gondolata közben ennyire elveszett. Igaza van a kötelezők kapcsán, valamit muszáj lenne változtatni. Emlékszem negyedikes gimis koromban minden kötelezőt elolvastam, mert nagyon szerettem olvasni. Negyedikben anyámnak panaszkodtam, hogy elmegy az életkedvem a kötelezőktől! Goriot apó, Bánk bán és Az arany ember egy éven belül? Borzalom. Csak a kín és a szenvedés, semmi életöröm. A szünetekben Tolkien-t, Dűnét, Alapítványt és Terry Prachett-et olvastam, meg is kaptam az irodalomtanártól a kritikát, hogy ugye azért normális könyveket is olvasok néha? Pedig nem csoda, hogy próbáltam abból a letargikus világból kiszakadni, amit a kötelezők festettek fel elém. (Annyira szofisztikált nem voltam, hogy a nőalakok szerepén el tudtam volna gondolkodni – én simán a főhősökkel azonosultam lelkiekben, bár Tímár Mihállyal igencsak nehéz volt) Az ember tragédiáját rühelltem a középiskolában és nem voltam ezzel egyedül – most meg azt gondolom, hogy egy kivételesen előremutató, zseniális mű – csakhogy ehhez időközben fel kellett nőni! Nem lehet a világ összes fájdalmát végzős gimnazisták nyakába zúdítani, ebben a korban még gyerekek vagyunk, lehet, hogy 50 meg 100 évvel ezelőtt ez nem így volt, de most így van, és fölösleges erőltetni ezt a dolgot. Minden évben egy érfelvágós történet bőven elég volna, és át kell gondolni, hogy mit milyen formában lehet feldolgozni. Nekem például nagy élmény volt Az ember tragédiáját Jankovics Marcell értelmezésében végignézni, azóta is meg-megnézek belőle részleteket, és el-elolvasok belőle szakaszokat – számomra az animáció által sokkal megközelíthetőbbé vált a mondanivaló, mintha csak olvastam volna. Ezen is el lehetne gondolkodni – bár gondolkodni ebben az országban lassan senki nem akar.

Itt elmondhatod nekünk amit gondolsz:

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s