Gumiszoba

Régi követők már tudjátok, hogy évek óta küzdök bullyinggal. Tavasszal több posztom volt a témában, azóta talán csendesedett a dolog, bár most elindult a jogi bullyingolásom, mert hát nyilván egy fekete öves zaklató mégsem hagyhatja, hogy az áldozata nyíltan beszéljen arról, hogyan akarja őt módszeresen kicsinálni, ellehetetleníteni csak úgy, szórakozásból.

---

Nos, amikor a bántalmazásomról írni kezdtem, megkerestek a bully(k) más áldozatai is, ami nekem választ adott arra a gyakran visszatérő kérdésre, hogy „de, hát Angéla, mit csináltál, hogy ezek így rád másztak?”. Ismerjük ezt, nem igaz? Jó azt gondolni, hogy BIZTOS az a bűnös, akin elcseszett életű emberek akarják leverni a saját nyomorukat.
Nos, mára kiderült, hogy soha nem egyedüli célpont vagyok, hanem a bántalmazóimnak mindig vannak más áldozatai on- és offline egyaránt. Ez pedig mindenképpen egyfajta viselkedési kórkép, nyilván az erről szóló bizonyítékok jól jönnek majd a bíróságon.

Szóval mióta beszéltem (írtam) erről, azóta többen megkerestek. Egyrészt az engem bántalmazók más áldozatai, de olyanok is, akik a saját történetüket akarták velem megosztani. Találkoztam olyannal, aki gyerekkori traumaként hurcolja a bántalmazást, akit volt szerelem üldözött on- és offline, és olyan, akinek az interneten bonyolított üzletét tette tönkre kis híján egy ilyen beteg lélek.

Kérdezték, mit csináljanak.
Tudjátok, mit mondok nekik?
Beszélj róla. Állj ki. Ne légy áldozat, hanem vedd kezedbe a dolgokat. Vedd vissza az irányítást az életed felett. Ha pedig követője, ismerőse vagy valakinek, akkor fogadd együttérzéssel és türelemmel, ha valaki erről beszél. Bullying áldozatának lenni még ma is nagyon magányos dolog. Nem értik sokan, könnyen csúsznak áldozathibáztatásba, elbagatellizálják egy egyszerű „Tiltsd le!”, „ne foglalkozz vele” tanáccsal, értetlenkednek (hát én nem értem, ha ennyire utál, miért nem megy odébb). Az emberek túl keveset tudnak erről pont azért, mert nem beszélünk róla.
A mai napig arra biztatják az áldozatokat, hogy hallgassanak, tegyenek úgy, mintha semmi nem történne. Ne etesd a trollt, tartja mindenki.

Csakhogy a troll és a bully nem ugyanaz. A troll valaki, aki betéved az oldaladra, odaugat valamit, aztán ha kitiltod, akkor elmegy. A bully ennél sokkal gátlástalanabb. Velem kel, velem fekszik, nekem üzenget, engem elemez, nézeget, keresi a szavaimban, mibe köthet bele. Nézi, hol írnak rólam, azonnal odarongyol, előre megírt kommentáradattal veszi át az uralmat, és próbál minden módon hitelteleníteni. Provokál, hogy aztán amikor reagálok, azonnal áldozati pózba vágja magát, fenyegetőzzön, vagy akár fel is jelentsen.

Szánalmas, és nevetséges vérszívás. A bully ellen nem véd meg a rendszer. Az áldozat, aki feljelentést tett, évek óta küszködik, majd most a sok megnyert per behajtását fogja végigküzdeni. Mindez költséges és idegőrlő. Valaki másnak a lelopott képei, a nevére létrehozott mocskolódó oldalra úgy reagált a rendőrség (na, most figyelj!): ne nézze. Érted, ne nézze a róla szóló mocskot. Nem baj, ő nem nézi, ellenben a Google tudjuk, hogy mindent lát.

Egy lehetőség van tehát. Kiállni, elmondani, mi történik veled. Kitenni az ő nyilvánosan vállalt mocskolódásaikat, megmutatni, mi zajlik.

Volt, aki megtette a biztatásomra, és a reakció ugyanaz volt, mint nálam. Sivalkodás, fenyegetőzés, a bántalmazás fellángolása, illetve egy idő után végre csend. Hihetetlen, mennyire nem képes a bántalmazó elviselni, ha az áldozat kilép abból a szerepből, amit neki szánt.

Szóval köszönöm, ha elolvassátok, ha jelzitek egy kommenttel, hogy láttátok. Köszönöm, ha foglalkoztok az online bullyinggal, bántalmazással. Most a Motherless ügy kapcsán ennek egyre nagyobb jelentősége van. Egyszerűen nem lehet szemet hunyni, mert csak idő kérdése, hogy bárkit, akár téged is elérjen. És ezt nem én mondom. Beszéltem néhány jogásszal a napokban, azt mondják, a társadalom egyre frusztráltabb, egyre több az elcseszett élet, az internet pedig ott van mindenkinek, aki ebbe belesajdul. Mindeközben a jog mintha nem akarna foglalkozni a témával. Még ha gyerekről van szó, csak-csak, de a felnőttek? Hamarosan kétféle ember lesz. Aki támad, és akit támadnak. Te hol leszel akkor?

Ha van véleményed, a Facebook oldalamon elmondhatod.  ha pedig anya vagy, aki szabadon szeretne beszélni a megéléseiről, akkor keresd Anyutentikus nevű csoportomat.
Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg bátran a cikk alján található gombokkal. Jobb oldalon fent pedig feliratkozhatsz, ha szeretnél értesítést a cikkekről.