Gumiszoba

A patriarchátus egyik legerősebb előírása a nők felé, hogy szépnek és kívánatosnak kell lenniük a férfiak örömére. Azért, hogy tessenek, és legyen majd egy „királyfi”, aki feleségül veszi őket. Részlet a 10 okom a haragra című könyvemből.

---

Minden kornak megvan a maga szépségeszménye, ami arra jó, hogy mindig más testű nők érezzék rémesen magukat. Amikor a Rend azt találja ki, hogy a nagy mellű nőket nevezi szépnek, akkor minden lapos lány elbújhat a sarokba szégyenkezni, majd ha a következő héten a deszkák lesznek ideálisak, akkor szenvedhetnek a dús keblűek. 2016-ban a soványakat istenítették, aztán valaki kitalálta a seggimplantátumot, így aztán most, 2020-ban óriásira dagasztott fenekek grasszálnak mindenütt.
Nem is akarom tudni, miből vannak.

A nők kitépik a szemöldöküket, majd ijesztő csíkokat tetováltatnak az arcukra. Felpumpálják az ajkukat olyanra, mintha egy darázsfészekbe csókoltak volna bele. Az ennél rémisztőbb és fájdalmasabb plasztikai műtétekről pedig már ne is beszéljünk. Vágnak, tömnek, átszabnak horror pénzekért, mely pénzek (csak hogy a gazdasági együtthatókról se feledkezzünk meg) férfiak zsebébe vándorolnak. Igen, a plasztikai sebészek 99%-ban férfiak, a klinikák, az ellátó intézmények férfiak kezében vannak, a nők pedig a patriarchátus tanításának hatására foglalkoznak

méltatlanul sokat a testükkel, a szépségükkel, költik az egyébként is jóval kevesebb pénzüket erre az igazán értelmetlen dologra, miközben – ahogy írtam az imént – tömik annak a csoportnak a zsebét, akik ezt az egész szépségfétist kitalálták. Zseniális.

Miért teszik mindezt a nők, ha semmi értelme?

A férfiak rendszeresen elmondják, hogy ők nem szólnak bele, hogy a nők mit csinálnak magukkal a szépségük érdekében. Ez a nők szabad döntése. Sőt, sok férfi fennen hangoztatja, hogy ő a természetes megjelenésű nőket szereti. Mármint azokat, akik természetesen gyönyörűek, ifjak, sima bőrűek, színes hajúak és kívánatosak. Ilyennek kell lenni, és akkor nem kell majd kozmetikumokra szórni a pénzt. Különben is milyen béna már a sok félretetovált szemöldök meg agyonszálkásított vádli – mondják dohogva. Az pedig egyenesen felháborító, ahogy egyes nők átverik a természetességre vágyó férfiakat. Az ember beleszeret egy pushupba, aztán lekerül a nőről, és ott a csalódás. Szottyadt, lógó mellek. Hát fúj! És milyen igazuk van, nem igaz? Biztos elmentek volna randizni, ha előre látják, mi van a ruha alatt.

Nem bírom megállni, hogy fel ne tegyem a kérdést: ha a nők egymás közt lennének egy lakatlan szigeten, vajon felmerülne-e bennük az önkínzás vágya? Vagy télen például hány nő hanyagolja el boldogan a láb szőrtelenítést? (Én igen!) Hány olyan nő van, aki mély sóhajjal veszi tudomásul, hogy eljött a hajfestés ideje? És mennyinek fordul vissza a szőrszál a bőr alatt, ezzel fájdalmas gyulladást okozva? Hányan vannak, akiknek irritációt okoz a hajfesték? És a nők mindezt megadón tűrik. Miért is? Mert szépnek, fiatalnak és szexuálisan ingerlőnek kell lenniük. Azt nevezik ugyanis ápoltnak, aki ezeket megteszi magával. Kicsit össze vannak itten a fogalmak keveredve ugyanis, ha nőkről van szó. Míg az ápoltság egy férfinél alapból tisztaságot és rendezettséget jelent, addig a nőknél igen gyakran testük erőn fölüli eltorzítását, önkínzást és csonkítást, koruk szomorú elleplezését.

A szépségeszmény rendszeresen változik, ami megmutatja, hogy a szépség mennyire képlékeny, és valójában üres fogalom. Mindig éppen az szép, amit a szépségipar vezetői annak mondanak. Ha pedig ez ennyire illékony, akkor talán nincs is olyan, hogy Szépség. Pedig ez az eszmény az idők folyamán millió ember életét nyomorította meg, és millió ember figyelmét vonta el arról, hogy nagyszerű dolgokat hozzon létre vagy egyszerűen csak jól érezze magát a bőrében.

Költői kérdés, hogy mi volna, ha azt mondanák a nők: Legyen már ez elég! Legyen elég a nyomasztásból, a pénzünk ostoba szétszórásából. Nem maratjuk a hajunkat, nem költünk olyasmire, ami semmi egyebet nem szolgál, mint a férfi ízlést és a férfi pénztárcát. Ehelyett a pénzünket inkább a valódi jóllétünkre költjük. Tanulunk, pihenünk, utazunk, könyvet, színházjegyet vásárolunk, esetleg költhetnék a saját szellemi fejlődésükre, egy bébiszitter megfizetésére vagy egy kellemes masszázsra. Gyanítom, egy csomó férfit ez cseppet sem zavarna, és boldogan élne tovább a kedvesével akkor is, ha az nem tépkedi a szemöldökét.

Tudd, hogy a szépségipar nem a nőket szolgálja, hanem a Rendet. A nők tárgyiasítását, pénzük elcsalását és lelkük állandó szorongatását. A nőnek, aki az idő ellen harcol, nem jut ideje és figyelme mindarra a sok igazságtalanságra, ami a mindennapokban őt éri. Miközben pedig igyekszik a külsejét karbantartani, a teste gyakorlatilag közpréda. Te pedig, kedves olvasó, te, a nő egy ilyen közegben, árgus szemek kritikus kereszttüzében vagy arra biztatva, hogy egészen nyugodtan vállald önmagad, a lelked, a tested, a szexualitásod. Ne legyél gátlásos egy olyan világban, ahol még a nadrágot se toltad le, de máris testképed alapján vagy minősítve. Bárki bármikor megszólhat, hogy kövér vagy-e vagy sovány, hosszú-e a nyakad vagy rövid, neki ez tetszik-e vagy sem, szőrösen vagy jó vagy szőrtelenül, hosszú vagy rövid hajjal. A nagy trendet a férfi ízlés határozza meg, de a hétköznapokban az egyes férfiak éppen úgy minősíthetnek, mint maguk a divatlapok. Az egyik szemében gebe vagy, a másik szemében dagi, ha pedig szólsz, hogy hagyjanak békén, vagy netán azt mondod, nem érdekel, mit gondolnak rólad, akkor bizonyosan reménytelenül ronda vagy, és azért nem lihegsz a jóváhagyásukért.
Az ember végül azt sem tudja, milyen szeretne lenni. Talán szép. És még inkább olyan, akinek nem kell attól tartania, hogy bárhol, bármikor, bárkinek joga és kompetenciája lehet őt minősíteni, megítélni, értékelni. Jó lenne csak lenni, békében lenni.

Ha van véleményed, a Facebook oldalamon elmondhatod.  ha pedig anya vagy, aki szabadon szeretne beszélni a megéléseiről, akkor keresd Anyutentikus nevű csoportomat.
Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg bátran a cikk alján található gombokkal. Jobb oldalon fent pedig feliratkozhatsz, ha szeretnél értesítést a cikkekről.