Segít vagy kontrollál?

Majd én segítek.
Mind a kommunikációban, mind a tettekben megnehezíti a határtartást, amikor valaki úgy akar belenyúlni az életedbe, hogy ezt a segítégnyújtás álarca mögé rejti.


Nemrég jött elém egy történet, ahol valaki arról mesélt, hogy az anyja rendszeresen váratlanul állít be hozzá, mondván majd segít neki takarítani, rendet tenni, de az ott töltött időt egyben arra is használja, hogy a nő önbizalmát porig rombolja. Ugyanez a kommunikációban is rendszeresen megnyilvánul. Már nem tudunk valakit anélkül meghallgatni, hogy ne mondanánk meg neki a tutit, hogy szerintünk neki hogyan kellene az életét rendezni. Ha benne vagy női csoportban, és volt, hogy megosztottad ott a problémádat, amit egyszerűen csak szerettél volna elmesélni, biztos megélted már, hogy vadidegenek egyetlen húszsoros posztod után elkezdték megmondani, hogyan kellene a párkapcsolatodat, a gyerekedet kézben tartani, változtatni, megnevelni.
Csak gondolj bele, mennyire abszurd ez! Te, aki benne élsz valamiben, már kipróbáltál mindent, és szeretnéd most elmesélni, hogy fáradtnak és szomorúnak érzed magad, ahelyett, hogy megerősítő támogatást kapnál, kéretlen tanácsokat, vagy rosszabb esetben kioktatást és minősítést kapsz. Ugyanígy mit sem ér az a segítség, ami azt érezteti veled, hogy te magadtól képtelen, alkalmatlan vagy.

Figyelj a testedre, mert az jelezni fogja, amikor valódi segítség helyett kontrollálást és elbizonytalanítást kapsz. Olyankor kellemetlenül érzed magad, szorongást, szégyent érzel, szabadulni szeretnél. Összeszorul a gyomrod, ingerültté válsz, vagy akár izzadhat is a tenyered.
Higgy ezeknek az érzéseknek, és nyugodt szívvel állítsd meg a folyamatot. Ne kezdj magyarázkodni a túlterheltségedről, arról, hogy neked pont így jó, hogy éppen most készültél ablakot mosni. Ha ezt teszed, azonnal ott vagy a kontrollja alatt. Ő irányít, te pedig csak reagálsz.  Megesz titeket a kosz, mondja a kedves rokon.
Meg, mondod te. És mi szeretjük így.