Gumiszoba

Szeretnék hinni abban, hogy a gyerekvállalások mindig két ember közös akarásából vannak, de attól félek, sok esetben ez a döntés a nő kezében van, aki vagy nem látja, nem hallja, vagy letojja a párja ezzel kapcsolatos aggodalmait.

---

„Szóval adott az anyu meg az apu, akik 7 év együttjárás és szerelem után összeházasodtak, jött az első gyerek a bátyám. Az apu itt meg is állt volna, amúgy is volt már neki előző házasságból 2, de az anyu még 2x “terhes lett”. Naptár módszer, mert katolikusként nem szedett fogamzásgátlót, tehát a húgom és én “becsúsztunk”, de anyu azért fel is vállalta, hogy nagy családot akart mindig. Egyszóval ő egyrészt boldog, másrészt innentől mégiscsak lejtő és boldogtalanság – ugyanis az apu innentől gyűlölte az életünket. Az állandó munkát, a pénzhiányt, a rendetlenséget, bosszúból rengetegszer kimaradt, semmit sem segített otthon, még a sót is anyu rakta elé. Anyu látványod rabszolga lett, leépült, szóbeli és fizikai bántalmazás is jutott neki.
Anyu alapból se volt ambíciózus, el lett volna a gyerekneveléssel, de kicsúsztak a kezéből a dolgok, kupi volt, szétesettség, meg azért dolgoznia is kellett, szóval szumma szummárum kb.10 éves korunkban már mindketten gyűlölték az egészet és ittak és mi mindhárman utáltuk pl.na családi nyaralásokat, ivászatokat és a folytonos balhékat.”

Ez egy olyan önvallomás, ami egy női csoportban jelent meg, majd alá számtalan komment érkezett olyan családokról, ahol nem volt valódi egyeztetés arról, hány gyerek legyen, mibe születnek azok a gyerekek, ki mit akar. A hozzászólásokból csak úgy dőlt a keserűség boldogtalan, marakodó szülőkről és a köztük vergődő gyerekekről.

Gyakran kifogásoljuk, hogy a férfiakat nem nyösztetik a gyerekvállalással, pedig szerintem teljesen logikus. Ahhoz, hogy minél több gyerek legyen, elég egy pár egyik felét “meghülyíteni”, az majd ráveszi a másikat. És miután a gyerek a nőből jön ki, így őt kell olyan helyzetbe hozni, hogy semmi más lehetőséget ne lásson az önmegvalósulásra, csak azt, ha a méhét használja. Majd a nők aztán elvégzik a férfiak kényszerítését, akikkel ilyenformán elég elhitetni, hogy a nők már csak ilyenek, vagyis aki nőt akar, annak gyereket is akarnia kell. Ezt gondolja nagyon okosan a patriarchátus.
Alig van olyan kapcsolat, ahol tényleg komoly megbeszélés és egyeztetés tárgya, hogy legyen-e, és mennyi gyerek legyen. Ehelyett azt látom, hogy mindenkinek evidencia, és a férfiak leginkább csak ráállnak, rábólintanak a nő gyerek utáni vágyára. Tudom, van olyan férfi, aki lelkesen akarja, tényleg akarja, de kérdem én, ő tudja, hogy mit akar valójában?

Amikor gyerekkoromban egyszer hazamentem egy marék guppival, a szüleim azt mondták, jól van, de a te halaid, gondozd őket. Mondanom sem kell, hogy hamarosan nem lehetett belátni az akvárium oldalán a vastagon burjánzó algáktól. Néha eszembe jutnak azok a férfiak, akik talán éppen így bólintanak rá a gyerekvállalásra, ahogyan az én szüleim bólintottak a guppikra.
Ha a párom ettől boldog, akkor legyen!, gondolják.

Amikor azt látom, az apák milyen nagy számban tudnak könnyedén lemondani a gyerekkel való kapcsolatról egy válás után, vagy milyen kíméletlenül használják fel a gyereket a nő sakkban tartására, akkor nem tudok másra gondolni, mint, hogy nem is volt igazán kapcsolatuk előtte sem a gyerekükkel. Mert ha valaki teljes szívvel jelen van egy gyerek életében, az nem fog csak úgy eltűnni, nem fog gyerektartáson szarozni, nem fogja a gyereket az anya ellen felhasználni, nem fogja elrabolni, megfosztani az anyjától nem törődve a gyerek érdekeivel. Aki szereti a gyerekét, az nem tesz ilyet. És ki szereti? Az, aki első perctől kezdve akarta. Nagyon.

Szóval nekem ne mondjátok, hogy meg volt beszélve, mert vagy csak te gondoltad, hogy megbeszéltétek, vagy ő gondolta úgy, hogy megteszi neked ezt a szívességet, aztán majd lesz valami, vagy egyenesen azt gondolta, hogy jó lesz neki arra a gyerek, hogy magához láncoljon, te meg elhobbizgatsz vele.

Nézzen magába mindenki őszintén (én már megtettem, kértem is bocsánatot a férjemtől, hogy ekkora felelősséget raktam rá), hogy náluk hogy is volt ez a gyerekvállalás. Mert én találkoztam olyan nővel, aki két gyerek után sírt a nyilvános térben, hogy az ő férje olyan „gonosz”, hogy nem engedi neki a harmadikat megszülni. Olyannal is, aki már döglődő kapcsolatba szülte a sokadik gyerekét. Miért?
Azt mondjuk, mindenki magának szüli legvégül, és az élet is gyakran ezt igazolja. Na, ha ezt ilyen jól tudjuk, akkor ideje változtatni a rendszeren, és bevonni a férfiakat a döntésbe, valamint a felelősségvállalásba.

Akkor fogod megtudni, hogy a párod tényleg akar gyereket, ha te azt mondod, nem akarsz. Akkor kiderül, hogy ezt el tudja fogadni, vagy elkezd alkudozni, többet vállalni azért, hogy mégis legyen.Ismerek ilyet is. Amikor a nő nem akarta, és egy évig ment a könyörgés, majd lett egy kisfiú. Az apja immáron tizenkilenc éve odaadó, lelkes, szülői értekezletre és meccsre járó, gyerekkel tanuló szülő. Akarta. Nagyon.

Amikor arról írok, hogy a nőknek is változni kell ahhoz, hogy a világ változzék, akkor erre is gondolok. A patriarchátus fenntartásában a nőknek is szerepe van akkor, amikor elfogadják, sőt, továbbadják a rossz mintákat, amikor megköszönik a rendszer által kínált kegyelem kenyeret, és hátrébb lépnek az élettől. Vagy amikor nem veszik figyelembe azt, hogy a gyerekvállalás a férfiakra is terhet ró, éppen ezért nekik is van beleszólásuk. Egy csakazértis meghozott döntés, eszetlen, felelőtlen vállalás nem csupán az anya életét nyomorítja meg, de sok esetben a férfiét, és természetesen a gyerekét is. A gyerekét, aki manapság már nem csupán élet értelme (mert nincs jobb ötletem), házasságmentő, vagy „nincs kedvem szar munkahelyre bejárni” gyerek, hanem a lakáshoz jutás eszköze is.  

Szeretnék hinni abban, hogy a gyerekvállalások mindig két ember közös akarásából vannak, de attól félek, sok esetben ez a döntés a nő kezében van, aki vagy nem látja, nem hallja, vagy letojja a párja ezzel kapcsolatos aggodalmait.

Ha van véleményed, a Facebook oldalamon elmondhatod.  ha pedig anya vagy, aki szabadon szeretne beszélni a megéléseiről, akkor keresd Anyutentikus nevű csoportomat.
Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg bátran a cikk alján található gombokkal. Jobb oldalon fent pedig feliratkozhatsz, ha szeretnél értesítést a cikkekről.