Category Archives: Lélek

És akkor elemelkedtünk a földtől egy percre…

Bét régről ismerem egy helyről, ahol a nevelője voltam. Még gyerek volt, nehéz helyzetben volt több másik gyerekkel együtt. Olyan helyek után, ahol ő volt ritkán állnak fel a gyerekek. Onnan nehéz karriert csinálni. Sokan nem is álltak fel, de Bé igen. Ő –mikor nagykorú lett és kijöhetett onnan- iskolába járt (ott nem), aztán dolgozott, lakást tartott fent. Néha váltottunk

Bővebben

A Bánat ideje

Két napja gyötrődök az olaszországi buszbalesettel. Csak a sírás, az együttérzés van azóta is. Érzem azt is, hogy jó lenne valamit mondani. Innen, ahol én vagyok, talán lehet valamit mondani. Aztán mindig odajutok, hogy semmit sem lehet mondani. Ahogy nekem sem ért semmit egyetlen szó sem “akkor”, hát gondolom, az én szavaim sem többek most léggömböknél. Itt érzem a gyomromban

Bővebben

Újféle anyaság

Épp egy hónapja, hogy eljöttem otthonról, így már van, aki megkérdezi: És (nagyon) hiányoznak a gyerekeid? – Jaj, hát persze – mondhatom ilyenkor az elvárt, a megszokott, a természetes választ. Azt, ami után lehet engem szeretni, mert bár igaz, hogy csúful elhagytam szegény gyerMekeimet, de mégis csak jó fej vagyok, mert legalább szenvedek. Ezek előre jól kiszámítható, biztonságos helyzetek. Én számítok a

Bővebben

Két világ közt lenni

Tényleg úgy van, ahogy írta is MaryRose. Már aznap ott van, ahogy megérkeznek. Később is tapasztalom, hogy mindig minden úgy van, ahogy mondja. Ő nem késik, nem akad el. Neki nem jön semmi közbe. Teljesen jól szervezett az élete, az enyémhez képest legalábbis. Irigylem is érte. Olyan kiegyensúlyozottnak tűnik ettől a jól szervezettségtől. Nekem ez régóta ismeretlen állapot, amiképpen következetesség

Bővebben

Golyók az életasztalon

Még nem találkoztam MaryRose-zal, mióta kijöttünk. Olaszországban van a családjával, így csak facebookon értekezünk. Várom is, de közben nem tudom, mire számítsak. A mi kapcsolatunk hivatalos volt egészen a tragédiáig. Ha a fiam nem hal meg, én egyszer láttam volna még, augusztus elsején, mikor a házat átadjuk neki. Nem is neki, hanem a férjének inkább. Azonban az, ahogy akkor ők

Bővebben

Új mesék születnek, új kapuk nyílnak

Úgy döntök, kimegyek ma a gyerekhez. Két napja temettük, nagyjából emlékszem is, hogy hol. Mondom, nagyjából, mert anno “valami oknál fogva” nem figyeltem az utat, ráadásul úgy általában is rosszul tájékozódok. Bemegyek tehát Rabbatba a busszal, aztán kimegyek onnan egy másik busszal (mert arra biztosan emlékszem, hogy a város szélén voltunk). Forgok ide, forgok oda, próbálok felidézni valamit, valami sarkot,

Bővebben

Szárnyaim nőnek tőle

Reggel. Fél nyolc felé leballagok a konyhába, ahonnét már egy ideje hallom az atyák hangját, meg pakolászás zörgését. Milyen békés ez a rezzenetlen csend, amiben ilyen jól lehet a halk mormogást hallani. Kinézek az ablakon. Egy keskeny, kb. 10 méter széles kert húzódik végig a ház hosszában. Magas kőfal zárja el a külvilágtól. A talaj kővel van lefedve, nincs fű

Bővebben
« Régebbi bejegyzések