Már nem új ez a cikk, le is futott sok helyen, biztosan látta mindenki. Igen, időben reagálok ismételten. Az a helyzet, hogy jó idő van, kert van, újra festek is, tanulok, dolgozok, meg vannak dolgok, amiket hosszabban szoktam magamban érlelgetni. Ezt is pl. Megrendít, pofon csap a hír, hogy ez a fiatal lány annyira összetört az őt ért erőszaktól, hogy
BővebbenNem követtem Pásztor Anna zaklatási ügyét. Annyit tudtam, hogy van egy elmebeteg, aki megkeseríti a nő éltét. Ezt is már csak akkor láttam, mikor végre lecsukták a pasit. Akkor megfordult a fejemben, hogy na, ez is ritkaság, hogy Magyarországon nem az áldozatot csitítják: Ej, hát örülj neki, hogy tetszel, muci. Minek ez a hiszti. Ha meg zavar, öltözz szerényebben, vonulj
BővebbenTényleg nem tudom, mi van most. Most nem mondjuk már elég ideje, hogy mi van? Vagy direkt nem akarják érteni? Hogy most sorozatban jönnek ki női portálokon nőgyűlölő, nőket lenyomó anyagok, az miért van? A kérdés költői. Azért van amiért mindig is volt. Női portált nők olvasnak, a nők jól idomíthatók, ergo a gyorsuló ütemben széthulló társadalmi kereteket leginkább a
BővebbenSylvia Woosley több mint 60 évig őrzött egy szörnyű titkot. Miután a múlt héten életében először beszélt a tévében a 10 éves korában ellene elkövetett szexuális erőszakról, szavai elárulták azt a mindent átható bűntudatot és szégyent, amely egész életében elkísérte: “tisztán akartam meghalni”. A késő hetvenes éveiben járó Sylvia megtörte a csendet, és ettől nagyon boldognak érezte magát.
BővebbenKiss László bocsánatot kért, virágot vitt, szánja-bánja bűneit- ezt írja az újság. Takáts Zsuzsanna pedig megbocsátott. Bennem meg ott a kérdés, hogy és akkor most mi van? Szóval én most ezzel mit kezdjek? Főképpen mit kezdjek, ha például én egy olyan nő vagyok, akit életében többször ért már szexuális erőszak vagy azért, mert konkrétan leteperték, vagy azért, mert munkahelyén, szűkebb
BővebbenPróbálok visszaemlékezni fiatal lány koromra. Mikor már kaptam némi szabadságot és eljártam szórakozni, gyakran megesett, hogy éjjelente egyedül mentem haza. Gyalogoltam vagy két kilométert az éjszakában barátnő és pasi nélkül. Később, huszonpár évesen ez mindennapossá vált. Az egész főiskolát végigbuliztam. A városban volt három hely, ahova jártunk, és néha egész éjjel ezek között ingáztunk hol egyedül, hol társasággal. Jó nagy társaságunk
BővebbenEgy ideje foglalkoztat a szexizmus és a nemi erőszak témája a homoszexuális szubkultúrában. Azt hittem, nincs, de van, csak meg kell találni, olyan ez, mint a változásmenedzsmentben az a kitétel, hogy “Olyan nincs, hogy nem történik semmi, legfeljebb csak nem vettük észre.” Nemrég elém tette a facebook a kettős mércét. A poszt lényege kábé annyi volt, hogy sok nő szeret
Bővebben