“Ideje, hogy elkezdjenek félni.” Kétkedők és áldozathibáztatók Szilágyi Liliána körül. Valójában csak a szokásos

Éppen ideje, hogy most már ők kezdjenek félni. Angela Murinai írása.


Nem tudom, miért gondolta azt bárki, hogy majd Szilágyi Zoltán megnézi a lányával készült interjút, a szívéhez kap, és azt mondja: Jaj úristen, tényleg úgy volt, és bocsánat, amiért szétvertem a családomat.
Ez nem volt várható. Írt neki. Levelet. Csak mondom, hogy nekem mindig gyanúsak azok, akik a személyes névmásokat nagybetűvel írják. A személyes névmás nem tulajdonnév, a magyar helyesírás szerint kisbetűvel írandó (gyengébbek kedvéért a Te, Téged szavakra gondolok). Ezek nagybetűzése valami túlzó és hamis tiszteletet akar szimbolizálni, amitől nekem pl. borsózik a hátam. Ilyen helyzetben pedig a nagybetűs Te már-már egy fenyegetéssel felér. De hiszen fenyegetőzik is, miket mondok. Majd ő feljelenti a lányát.

Egy napja van kint a videó, amiben Liliána D.Tóth Krisztának mesél az őt ért abúzusról, és mostanra megérkeztek alá a kétkedők, akik azt mondják, jaj, hallgattassék meg a másik oldal is. Mint anno Bene Krisztián, a lúgos orvos, vagy a darnózseli hentes, aki szintén teleríhatta a médiát az ő szörnyű meghurcolásával. Bizony, már jelentkezett is az ATV, hogy ők szívesen teret adnak a válasznak, amit Szilágyi Zoltán kíván tenni. Nem tudom, mire gondoltak egyébként, mikor ezt kitalálták. Mit fog mondani szerintük apuka? Hogy nem úgy volt? Hogy ő egy isteni apa, és most a lánya nyereségvágyból, vagy figyelem hiányból, viccből, szórakozásból teszi ki magát a magyar nyilvánosság lepcses szájának, mert mondjuk több apanázst akar? Nagyjából ilyet tudok elképzelni, de ezért a válaszért igazán felesleges becsődíteni a tévébe. Sőt, még az is kiderülhet, hogy nem is ő a bántalmazó, hanem egyenesen Liliána verte őt (Damu Roland mondott ilyet anno, hogy az élettársa meg annak az anyja bántalmazta őt, bruhaha). Én azt javaslom, hogy ne az ATV, hanem a rendőrök adjanak teret Szilágyi Zoltánnak. Szépen hallgassák ki, aztán az ügyész vádolja meg, a bíróság döntsön róla, majd ballagjon be szépen a börtönbe. Vagy mentsék fel, természetesen, ha kiderül, hogy ártatlan. Nem kell bűnözőknek a televízióban nyilatkozni. Ismert az is egyébként, hogy Szilágyi Zoltán agresszív volt másokkal is, nem csupán a családját tisztelte meg ezzel. Ismert jelenség, amikor édes, arany pofa emberek a négy fal között változnak állattá. Vajon mivé válik a zárt ajtók mögött az, aki még nagy nyilvánosság előtt sem tudja a durvaságát elrejteni?
Nos, mint írtam fentebb, a papa nem késlekedett, hanem már írt is egy nyílt levelet a lányának. A levél minden sora tele van homályos utalásokkal, és persze ott az elmaradhatatlan fenyegetés. A vádakat tagadja, természetesen. Ha pedig tagad, akkor a lánya hazudik. De miért?! Mi lehet az a dolog, amiért mindazt, ami innentől kezdve rá vár, érdemes bevállalni? Mi oka volna rá, hogy egy ekkora botrányt kavarjon maga körül? A figyelem, amire az apja utal? Te jó ég! Hát kinek kell az ilyen figyelem? Kinek jó, ha végighúzzák az interneten, hazugsággal vádolják, és az apja feljelentéssel fenyegeti? Tényleg erre vágyna bárki is?

Ha jól tudom, Liliána hat éve terápiázik, és most jutott el odáig, hogy tudjon beszélni arról, amiben felnőtt. Tehát az apja szerint hat évet dolgozott azon, hogy felépítsen egy koncepciót ellene. Közben átvert néhány pszichológust és pszichiátert, majd kiállt a nyilvánosság elé, hogy nagy befolyással bíró apját megvádolja.

Mindenki gondoljon bele egy pillanatra, mennyi erőre és elszántságra volna ahhoz szüksége, hogy a szüleit megvádolja BÁRMILYEN okból (ráadásul hamisan). Még akkor is nagyon nehéz ez, ha azok nem éppen példás szülők voltak. Egyrészt a kötődés, másrészt a hatalmi viszonyok miatt ez csakis olyan esetben elképzelhető, amikor a szülőnek olyan nagy vétke van, amit már nem tud a gyereke tovább hordozni.

Különösen nehéz a nyilvánosság elé kiállni egy olyan emberrel szemben, akitől még félünk is ráadásul. És szép számmal akadnak olyanok, akik azt képzelik, azt szeretnék hinni, hogy Szilágyi Zoltán itt az ártatlanul megvádolt „édesapa”. Bizony, így titulálja őt a magyar sajtó. Ő egy édesapa.

Mielőtt tehát azzal kezd valaki foglalkozni, hogy az anya miért nem ment el hamarabb, hogy a gyerek miért hagyta, hogy bántalmazzák, és miért csak most állt elő vele, azelőtt mindenki üljön le egy pillanatra és gondolkodjon el azon, hogy mi mindennek kellene történni az ő életében ahhoz, hogy szembeforduljon az apjával (anyjával), és a nyilvánosság elé vigyen egy ilyen történetet. Na, ugye.

Ezekről általában hallgatunk. „Túllépünk”, sőt, „megbocsátunk”. Jó pofát vágunk a vasárnapi csigatésztás leves mellett, odavisszük a gyerekeinket, és reménykedünk, hogy őket nem fogja bántani. Hallgatunk. És lehetünk másutt elismert emberek, ha átlépjük az ő kapuját, ugyanazzá a rémült, alkalmazkodó, meghunyászkodó tizenkét évessé válunk, akit ő egyetlen pillantással képes megsemmisíteni. Alig akad köztünk néhány Liliána, így hát ő most tízezrek helyett is beszél.

Vajon azok között, akik Liliána szavai mögött taktikát és hazugságot sejtetnek, akik az áldozatot akarják hitelteleníteni, azok között hányan lehetnek, akik azért ilyen hangosak, mert attól félnek, hogy ebben az új világban majd egy napon róluk is kiderül valami? Majd az ő gyerekük, vagy az ő feleségük írja ki egyszer az internetre azt a sok borzalmat, amit a zárt ajtók mögött kell elszenvednie. Nos, éppen ideje, hogy most már a bántalmazók kezdjenek el félni.


Ha tetszett a cikk, kérjük, oszd meg, hogy másokhoz is eljusson. Cikkeinkhez a Facebook oldalunkon tudsz kommentelni:
https://www.facebook.com/gumiszoba

A könyv a képre kattintva megrendelhető