Az még nem elég, ha rendes pasi vagy, avagy beszéljünk a #nemolyanférfiakról
Olyankor, mikor a patriarchátus bűneit elemezzük, és a férfiak elnyomó viselkedésformáit szedjük csokorba, gyakran megkapjuk, hogy férfigyűlölők vagyunk, és igenis, ha a minket ért sérelmekről beszélünk, akkor hangsúlyozzuk ki mindig, hogy nem minden férfi olyan, nem minden férfi ver nőket, nem minden férfi él vissza pénisz-jogú hatalmával. Tudjuk. Tudom, hogy sok férfi van, aki nagyon is rendes, jó szándékú, de nehezen érti meg a különbséget aközött, amikor rendesen viselkedik a nőkkel, és aközött, amikor valóban szövetségessé válik a nőket érintő ügyekben. Aztán vannak olyan férfiak is, akik rendesnek tettetik-hiszik- képzelik magukat,és ezzel az ál-rendességgel próbálják manipulálni a nőket, legyen szó akár szexről, vagy kikényszerített randiról. Őket én egyszerűen csak Rendes Pasi néven emlegetem. Bár ez a cikk arról szól, hogyan lehetnek a férfiak jobb szövetségesei a nőknek, szeretném tisztázni, hogy mi az alapvető különbség egy rendes pasi és egy Rendes Pasi között.
A Rendes Pasiktól nem véletlenül irtóznak a nők. A neten ezek az arcok használják a #NotAllMen (nem minden férfi) és a #Reverse Sexism (fordított szexizmus) címkéket, valahányszor meglátnak egy nemi erőszak kultúráról, utcai zaklatásról vagy férfi előjogokról szóló cikket. Ők azok a passzív agresszív trollok, akik minden második bejegyzésében arról panaszkodnak, hogy egyes lányok nem voltak hajlandóak randizni velük az egyetem alatt. Számukra a nőkkel való kapcsolatteremtés egyetlen célja a szex, így a barátságot például kudarcnak tartják. Jellemző, hogy a nőket megpróbálják bűntudattal szexre kényszeríteni. Ezek a férfiak barátkozni is csak addig akarnak, amíg a nő el nem utasítja romantikus közeledésüket. Amikor ez megtörténik, jellemzően megsértődnek, időnként agresszívvá válnak, vádként felhoznak minden egyes “rendes” dolgot, amit valaha megtettek a nő kedvéért, és nem értik, hogyan fordulhat az elő, hogy a nő nem hajlandó azonnal viszonozni az érzéseiket. A “rendesség” náluk egy fizetőeszköz, amit a prédának tekintett nő megszerzése érdekében vetnek be. A Rendes Pasi azzal magyarázza a kudarcait, hogy a nők csak seggfejekkel randiznak. A nők nem becsülik a rendes pasikat, és vessenek is magukra, ha később pórul járnak valami “nem rendessel”.
Ezek a férfiak őszintén hiszik, hogy a nők szexszel tartoznak nekik, amiért ők „időt fektettek” abba, hogy elhitessék, milyen rendes férfiak – még ha csak egy rövid időre is. Mondanom sem kell, a nők nem igazán kedvelik ezt a a módszert. Így aztán a Rendes Pasi gyorsan a nőgyűlölő szinonimájává válhat.
De mi van, ha te nem Rendes Pasi, hanem egy rendes pasi vagy? Egy olyan, aki 100%-ig őszinte és jóindulatú a nőkkel. Sajnos olyan társadalomban élünk, ahol a férfiakat úgy szocializálják, hogy még a legrendesebb férfi is hajlamos szexista bakikra, és előfordulhat, hogy akaratlanul is a Rendes Pasi eszköztárát használja egy nő közelében.
Ha úgy nőttél fel, hogy nem volt szabad sírnod vagy kifejezned az érzéseidet, ha azt tanultad, hogy csak úgy lehetsz férfias, ha macsó és agresszív vagy, és csak úgy tudsz jóban lenni más férfiakkal, hogy tárgyiasítjátok a nőket, akkor különösen nehéz lehet felismerned, hogy mikor vagy szexista. Mellesleg pedig nem ugyanaz meghívni ebédre egy lány barátodat, mint „vissza a konyhába” vicceken nevetgélni.
Mindannyiunk ügye, hogy megszabaduljunk ezektől a mérgező normáktól. Itt az idő, hogy a nemedből adódó előnyös helyzetedet arra használd, hogy segítsd a nőket. A férfiak felelőssége, hogy a lovagiasságnál többel is segítsék a nők ügyét. Amellett, hogy te magad nem akarod aktívan elnyomni a nőket, fontos az is, hogy segítsd őket a felemelkedésben.
Nézzük meg, milyen társadalmi erők mozgatják a véletlenszerű vagy „jóindulatú” szexizmust, hogy önvizsgálaton keresztül jobb feminista szövetségessé válhass! A kultúránk hatással van a szexizmusunkra. Gondolj csak arra, hogyan ábrázolja a média a nők és férfiak interakcióit vagy barátságát: a romantikus vonzódás gondolata mindent beárnyékol. Azt tanuljuk, hogy csak akkor tekintsünk értékesnek egy kapcsolatot, ha a szex a végcélja.
Még ha teljesen semleges is a kapcsolatotok, a nemi előítéletek akkor is hatással lehetnek rá. A férfiakat védelmező, hatalommal rendelkező figuráknak látjuk, míg a nőket törékeny, védelemre és útmutatásra szorulónak, így aztán a férfiak irányában az az elvárás, hogy irányítsák a kapcsolatot, elvárják, hogy tartsák az ajtót, fölsegítsék a kabátot, ezzel bizonyítva, hogy lovagiasak. A legnagyobb probléma ezzel, hogy a Rendes Pasik azonnali jutalmat várnak cserébe. A rendes pasik viszont egyszerűen azért viselkednek így, mert úgy érzik, így illendő és kész. Tehát a jutalom helyett a kötelességet látják benne.
Előfordulhat, hogy amit te a tisztelet és kedvesség jelének látsz, a nő számára azt jelzi, hogy cselekvésképtelennek és bénának találod. A nem szándékos szexizmus is szexizmus.
Ne azért bánj jól a barátoddal, mert nő, hanem azért, mert ő is ember.
Mindannyian ismerjük azt, amikor azt mondják, hogy tisztelj egy nőt, mert ő valaki anyja/felesége/nővére. Ez a mondat remekül összefoglalja, hogy mi a gond a nemi szerepekkel. A nőket azért kell tisztelned, mert emberi lények, nem a társadalomban betöltött, és a társadalomban elvárt funkciójuk miatt. A nők személye és személyisége fontosabb kell legyen, mint a nemük, és a szerep, amit ellátnak.
Ha bizonytalan vagy benne, hogyan viszonyulj egy lány barátodhoz, ne félj kérdezni! Mondd el, hogy támogatod és egyenrangúnak tartod a nőket.
A Rendes Pasik valóban nem jutnak messzire a nőknél – mivel az az egyetlen céljuk, hogy lefeküdjenek velük…
Nem gondolom hogy szexista vagy csak azért, mert kinyitod a kocsiajtót. Nem gondolom, hogy rosszindulattal közelítenél a nőkhöz. Ugyanakkor fontos megjegyezni, hogy a férfiak nagyon gyorsan lerázzák magukról a felelősséget, amikor szexizmusról van szó. Amint tisztázták, hogy ők nem részei a dolognak, a probléma megszűnik létezni számukra. Általában is ezt csináljuk a társadalmi jelenségeket illetően. Ha valaki felhoz egy problémát, csak addig foglalkozunk vele, amíg meg nem nyugtattuk magunkat, hogy nekünk aztán semmi közünk az egészhez. Amint elérjük ezt a pontot, kifújjuk a levegőt és elhessegetjük még a gondolatát is. Vagy csak hajlamosak vagyunk nem komolyan venni.
Valld be, a cikk elején valószínűleg vállon veregetted magad, amiért nem vagy Rendes Pasi. De kérlek ismerd be azt is, hogy ennél, amit most csinálsz, hogy hallgatsz, közönyös vagy a problémát illetően, nos, ennél többet is tehetnél.
Mert vétkesek közt cinkos, aki néma.
Csak azért, mert nem vagy szándékosan szexista vagy nőgyűlölő, még lehet, hogy része vagy ennek a kultúrának. Azt szeretném, ha megpróbálnál odafigyelni. A lány barátaidnak fontosabb a társadalmi egyenlőség támogatása, mint az, hogy meghívd őket egy kávéra. Hosszú távon a személyiséged jobban fejlődik attól, ha fejleszted a szociális érzékenységedet, mint attól, ha üres gesztusokat teszel a nők felé. Az ő problémájukon a lovagiasság vajmi keveset segít.
Forrás: FEM102 (2) Facebook
Ha tetszett a cikk, kérjük, oszd meg, hogy másokhoz is eljusson. Cikkeinkhez itt is tudsz kommentelni, vagy megteheted ezt a Facebook oldalunkon:
https://www.facebook.com/gumiszoba
Gumiszoba 
De jó megfogalmazás, Angéla, amit írtál! Mármint az, hogy nevet adtál nekik: Rendes Pasik. Szerintem sokszor még nehezebb is önvédelemre kelni egy Rendes Pasival szemben, mint egy nyíltan szexistával, mert a nyíltan szexista legalább nem játssza az áldozati bárányt, de a Rendes Pasi leszívja az ember energiáit, el lehet vitatkozni vele a friend-zone és hasonló kifejezésekről, mígnem a végén szinte te érzed magad szarul, hogy ő nem dughatott meg téged. Rosszul vagyok tőlük, és most az írásoddal megint visszaadtad nekem az igazságérzet egy darabját. Pont két hete egy céges bulin volt egy összetűzésem egy ilyen Rendes Pasival, de még most is ideges vagyok miatta. És az a baj, hogy magamra is ideges vagyok, hogy nem vettem elejét a konfliktusnak, mert amíg józan volt, és viszonylag visszafogott, addig csak a jót próbáltam látni benne, hogy határozott és kommunikatív ember, és elhittem, hogy barátkozhatok egy férfi kollégával anélkül, hogy rám nyomulna (én 30 éves vagyok, ő 33, és mondtam neki, hogy van párom 3 éve)…de végül a túl nagy önbizalma meg az alkohol előhozta belőle az erőszakos, kontrolláló pasit. Az esti bulin állandóan húzta a kezem, hogy táncoljak vele, többször is egyértelműen mondtam neki, hogy NEM akarok vele táncolni, se mással. Gyakorlatilag követett az egész táncparketten, “kérlelt”, húzta a kezem, én meg már majdnem megvertem, meg is ütöttem a mellkasát, de ő csak mosolygott, hogy jaj, ugyan már… Később ki akart hívni (beszélgetni), megkérdeztem tőle, hogy “Minek?”, mire azt mondta, hogy “Azért, mert én azt mondtam!”. Megmondtam neki, hogy sokat képzel magáról, és vegyen vissza az arcából, ott hagytam, hogy várjon csak rám, de továbbra is keresett a tánctéren…gyakorlatilag bujkáltam előle, mert nem akartam megveretni vagy ilyesmi. Én még ilyenkor is őt sajnáltam, de hülye vagyok! Utána kimentem az épület elé beszélgetni más férfi kollégáimmal (akik szintén szexista dolgokat mondtak nekem, többek között, hogy leszbikus vagyok-e, mert rövidre vágattam a hajam…ja, meg hogy a kolléganőmnek pornós hangja van…nem is folytatom, volt még pár aranyköpésük). Szóval az üldöző Rendes Pasi oda már nem mert odacsapódni, de azért még megszidott a szemével, ahogy eljött mellettem. Félelmetes volt az egész, hogy kb. 12 óra alatt hogy alakult át a csávó úgy, hogy aznap ismertem meg a csapatvetélkedők közben, és alkalmanként beszélgettem vele, ebédnél a mi asztalunknál ült, így mondjuk összesen kb. 1 órát beszéltünk egész nap. Biztos vagyok benne, hogy nem provokáltam, és nem adtam le testbeszéddel sem jelzést, hogy kezdeményezzen. Két nap múlva céges e-mailben írtam neki, felelősségre vontam a viselkedéséért, és válaszul természetesen csak hárított és személyeskedett, és közölte, hogy ő nem akart felszedni, és igazából szerinte én vagyok az uralkodó típus, mert azt írtam neki, hogy ha így viselkedik alkohol hatása alatt, akkor inkább ne igyon. Nagyon irritáló az ilyen energiavámpír. Mostanában ez a szorongásom, hogy ezeket az embereket hogy a francba lehet nyakon csípni, megzabolázni? Ahányszor szembesíted őket, felmásznak a mártírkeresztre, elhordanak mindenféle zakkant nőnek. Én az empatikus beállítottságom miatt nagyon nehéznek találom az ilyen szituációkat, és nem is tudom, hogy hogyan lehet a legkevesebb energiaveszteséggel megúszni az ilyen interakciókat. Talán meg kellene tanulnom ignorálni őket? Ne bízzak senkiben? Mert az érvelés nagyon ritkán működik a Rendes Pasik ellen. Szomszédnőm még rátett egy lapáttal a traumámra, mert elmeséltem neki a sztorit, mire annyit mondott, hogy én ezt BEVONZOM, mert valószínűleg tudat alatt áldozat akarok lenni. Szerinte azt is bevonzom, hogy sok a hímsoviniszta a munkahelyemen, mert ő sohasem volt olyan munkahelyen. Kezdjük ott, hogy én informatikai területen dolgozok, ahol főleg férfiak dolgoznak, és az informatikus férfiaknak 99%-a hímsoviniszta. Elnézést a terjedelmes hozzászólásért, de néha elolvasom egy-egy blogbejegyzésedet, és annyira valós problémákról írsz, hogy mindegyik témához tudnék írni 20-30 oldalnyi élettapasztalatot, ami csak megerősíti azt, amit írsz.
Szörnyek 😦
Az elején járok a felderítésnek (HVG-cikk hozott ide), s az első gondolatom az volt, hogy a legtöbb férfit (is!) nők nevelik: anya, óvónénik, tanítónénik. Aztán mégis oda jutunk, hogy tárgyként kezeljük a nőket? Meglátásom szerint egyformán tárgyiasítanak maguk körül minden élőlényt az általam figyelt emberek többsége. Hogy a nőket is?! Ha a kutyát, macskát, egyáltalán: a másik embert (férfit, nőt, gyereket) “használjuk”, akkor nem csodálkozom, ha egy ősi látásmódot nehéz levetkőzni. Nekem talán szerencsém volt, hogy el kellett gondolkodjak a sikertelenségemen, noha a nagynéném azt jósolta: állva fognak a lányok pisilni értem. Aztán éppen nem! Mert persze, gellerek közbejöttek és elhúzott mellettem mindenki, aki használni tudta a bevett formulákat, míg én elemeztem a helyzeteket… Ez a szövetség, ehhez jutottam el aztán magam is! De csak elméletben! Mert összekalapálni – bárhogy forgattam – máig nem sikerült igazán…
“Ne azért bánj jól a barátoddal, mert nő, hanem azért, mert ő is ember.”
Ez nagyon igaz, és természetesen fordítva is, azaz bánj emberként a férfival is. Nagyon sok az ilyen írásokban az általánosítás, és leszűkítik a diskurzust csak bizonyos területekre. Férfiak között is és nők között is vannak, akik nem bánnak jól a másik nemmel, adott esetben akár a társukkal sem. Még egy kapcsolaton belül is előfordul, hogy az élet bizonyos területén a férfi elnyomja a nőt, más területen meg a nő nyomja el a férfit, többé vagy kevésbé. Egyik esetben ugye a testi erőszak, másik esetben a lelki erőszak a gyakoribb. Nagyon nehéz lenne mérleget vonni akár a társadalomban, akár korosztályban, akár egy családban, akár nemek között általánosan. Ezek az írások azonban azt sugallják, hogy itt triviálisan a nők kárára billen el a mérleg, és száz évvel ezelőtt talán ez így is volt, de akkor is inkább csak átlagosan, néhány száz évvel ezelőtt talán egyértelműen, legalábbis a legtöbb társadalomban, viszont manapság már nem vagyok benne egészen biztos, hogy nem billent-e már át a mérleg a túloldalra, de mindenesetre nehéz objektíven megítélni, almát a körtével hasonlítunk, és az egyáltalán nem segít, ha egy cikk vagy csoport tendenciózusan csak az egyik oldal érveiből mazsolázgat, de legalább ezeket az érveket jó lenne tanulmányokkal is alátámasztani, nem csak személyes tapasztalatokkal és közhelyekkel.