Nem a gyerektartás megfizetését, hanem a közös felügyeletet kellene inkább szabályozni

Ti vagytok, akik röhögtök azon, ha egy férfinek büdös a pelenka, ha nem tudja, melyik iskolába jár a gyereke, hogy ki a legjobb barátja, és mi akar lenni, ha nagy lesz. Ti vagytok. Mi az akkor, amire igényt tartotok? És miért csak akkor, ha a nő menni akar? Murinai Angela írása.


Tegnapi napon posztolta mindenki szülésügyi neakarjegyenlőbért Novák Katalinja, hogy napirendre tűzték a gyerektartás behajtásának hatékonyabbá tételét, mert nekik fontos, hogy (idézem): válás után a gyerekek minden esetben megkapják azt a segítséget, ami jár nekik.

Képre kattintva az eredeti poszt olvasható


Szuper. Igazán örülök a hírnek. Mármint annak, hogy egyáltalán beszélnek róla. Aztán majd látjuk, hogy mi fog ebből megvalósulni, meg mi jön ki a szájukon, mer ugye Varga Judit is azzal turnézik, hogy milyen elképesztően sok pénzt és munkát tettek ők a nők életminőségének javításába, aztán kérdés, hogy mit látnak ebből az érintettek. Egyelőre én azt látom, hogy a nők még mindig szarul keresnek, agyon is verik őket, le se nagyon csukják a bántalmazóikat, viszont állítólag van valahol az országban néhány új védett ház, amiről ugye senki nem tudhat, hiszen azért védett; vagyis vagy van, vagy nincs. Én speciel még egyet se láttam. Ha mégis van, akkor hurrá, mert akkor több bántalmazott nő hagyhatja el az otthonát és bujdokolhat, míg a bántalmazója terpeszkedik tovább a közös házban. Ugyebár.

Javasolnám nagy tisztelettel a rohadó nyugati társadalmak szokásrendjét tanulmányozni, ahol az állam kifizeti a megítélt gyerektartást, amennyiben a minta-apa nem hajlandó rá, majd perbe fogja az apát, és behajtja rajta. Ez csak egy lehetőség, de nyilván a magyar államnak erre is lesz jobb gyakorlata éppen úgy, ahogy az Isztambuli egyezmény helyett kreált egy… Mit is?

Szóval néztem a nyúlfaroknyi cikket, és alatta a kommenteket. Pont az történt, amire előre letettem volna nem létező vagyonomat, hogy majd mennek oda a minta apukák és kezdik rögtön mondani, hogy de a láthatás, de a közös felügyelet, de az apák óóóóriási szerepe a gyermek lelki fejlődésében, és micsoda dolog, hogy szinte mindig a nő kapja a gyerekeket, a férfi meg fizethet.

Hát igen. Elképesztő igazságtalanság. Szegény, elnyomott férfiak.
ELŐRE AZ APÁK JOGAIÉRT!

Tudtad- e, hogy Magyarországon a válások több, mint hetven százalékát a nők kezdeményezik még úgy is, hogy a válás után kábé a belüket is kidolgozhatják, hogy fenn tudják tartani magukat és el tudják tartani a gyereküket? Mi viszi rá a nőket mégis a hosszan elnyúló, gyakran fárasztó, megalázó procedúrával járó válási hercehurcára úgy, hogy tudják, az életminőségük még a házassághoz képest is brutálisan nagyot fog romlani a férj kilépése után?
(Ez utóbbi állításomhoz gyorsan mondom is, hogy tudva levő, hogy a nők átlagosan 30 százalékkal keresnek kevesebbet a férfiaknál, ismerjük a családi pótlékok összegét, és a gyerektartási fizetési hajlandóságot. Maradjunk tehát annyiban, hogy romlani fog.)
Magyarországon a gyerekét egyedül nevelő nő az a réteg, aki leginkább ki van téve az elszegényedés veszélyének.
És a nők mégis elválnak. Miért? És küzdenek a gyerekért. Miért?

Nos, a nők általában azért válnak el, mert a férfi bántalmazó fizikailag vagy lelkileg. Vagy alkoholista. Vagy telibe tojja a családot gyerekestől, mindenestől, és csak úgy él otthon, mint aki hotelba jár a jogait érvényesíteni. A nő pedig megunja. Nem akarja, hogy a gyereke féljen, hogy lássa a veszekedéseket, a részeg apját, vagy egyenesen azt, ahogy apuka üti az anyát. Inkább vállalja a nehéz életet, mert úgy véli, hogy az még mindig könnyebb.

Igen ám, csakhogy amint beadja a keresetet, a férfinek hirtelen eszébe jut, hogy van őneki gyereke. És az kell neki. Inkább kell, mintsem majd tiltogassák a fizetését. Arról nem is szólva, hogy ha kicsit szívózik a gyerekkel, akkor talán a nőt is vissza tudja zsarolni a házasságba, és akkor neki nem kell azzal vesződni, hogy új nőt szerezzen, meg újra építse az eddigi, viszonylag kényelmes életét. És akkor benyújtja az igényét, hogy őneki szüksége van a felügyeleti jog felére.
Most.

Miért nem egyezik bele a nő? Hát hiszen ha az apa annyira jó fej, és annyira jó apa, és annyira megbízható, mint azt ő állítja, akkor ezzel a nő élete is nagyságrendekkel könnyebb lehet! A megosztott felügyelet mellett tudna normálisan dolgozni, időnként szórakozni menni, sőt, még akár párkapcsolata is lehetne, vagyis valamit lendíthetne a saját életén ahelyett, hogy nulla huszonnégyben ő egyedül old meg mindent a gyerekekkel (mondjuk az eddig is így volt). De a nő mégis ragaszkodik a felügyelethez. A saját kárára is. Sőt, hazudozik összevissza arról, hogy eddig is mindig mindent ő rendezett a gyerek körül, az apa csak időnként vett részt mutatóban az életükben, ezért a gyerekek minden bizalmukkal az anyába kapaszkodnak. Olyan elképesztő dolgokat állít, hogy attól tart, a gyerekek nem volnának jól ellátva, hiszen ő az elmúlt tíz év alatt egyszer sem látott olyat az apától, hogy a gondoskodás bármely jelét mutatta volna a gyerekek felé. Sőt, gyakran ingerült velük is, amitől a gyerekek megijednek.
Hazudik. Ki akar tolni szegény apával. Szegény, elnyomott apával.
Ezt csinálják a nők.

Pénz nélkül, a legolcsóbb ügyvéddel mennek a perre, ahol a leendő ex már felfogadta a város legmenőbb bontóperesét, hogy aztán kórusban mocskolják a nőt és küzdjenek az apa jogaiért.
Mert apára szükség van!

Hát van. Lenne. Alig  van olyan ember, akinek ne volna egy apa sebe a lelkében. Alig van olyan ember, aki ne tudna mesélni a félelmetes, vagy épp elhanyagoló, hideg, alig jelen lévő, esténként a konyhában csetepatézó apjáról. Pedig mindannyiunk szívében él a vágy egy gondoskodó, meleg szívű, támogató, bizalmas édesapáról. És vannak néhányan, akiknek megadatik.


A magyar átlag családokban, ahol válás van, sajnos a bíróság alig dönthet másképp, mint, hogy az anyának ítéli a gyereket. Jelenleg – a statisztikák szerint- az esetek 86 százalékában. Hogy ez a szám változhasson, először az apáknak, és nem utolsó sorban a viszonyoknak nem ártana változni. Egyrészt az apák legyenek olyan apák, akiktől majd nem akarnak a nők 70 plusz százalékos arányban elválni, másrészt ne akkor jusson már az eszükbe a fene nagy apaságuk, mikor válás van, mert még azt merem képzelni, hogy az egész pereskedés csupán a nő vegzálása, zsarolása és megfélemlítése miatt fontos, illetve azért, hogy ne kelljen majd gyerektartást fizetni, harmadrészt pedig mikor ezekért a jogaikért törtetnek, akkor az ne a legmélyebb nőgyűlölet és bosszúszomj legyen már, mert én akárhol látom ezeket az apákat megnyilvánulni, ott mindig térdig járni az agresszióban. Ilyenkor sajnos azonnal arra gondolok: Ennek gyereket? Isten őrizz!

És van itt még egy nagyon fontos szempont.

A magyar társadalom AZ, amely elhiteti a nőkkel első pillanattól kezdve, hogy életük legnagyobb feladata, értelme, hogy gyereket neveljenek. A magyar társadalom az, amely megveti azokat az anyákat, akik nem töltik ki a gyest, nem szülnek még újabbakat, nem adják fel összes álmukat, karrierjüket a Szent Gyerekszülés oltárán. A magyar társadalom, és benne a magyar férfiak harsogják szakadatlan, hogy a gyerMeknek az anyjára van szüksége, és hogy anya és gyerek kapcsolata megbonthatatlan.
Ti vagytok, akik ezt elhitetitek a nőkkel. Ti vagytok, akik röhögtök azon, ha egy férfinek büdös a pelenka, ha nem tudja, melyik iskolába jár a gyereke, hogy ki a legjobb barátja, és mi akar lenni, ha nagy lesz. Ti vagytok. Mi az akkor, amire igényt tartotok? És miért csak olyankor, ha a nő menni akar?


Ha tetszett a cikk, kérjük, oszd meg, hogy másokhoz is eljusson. Cikkeinkhez itt is tudsz kommentelni, vagy megteheted ezt a Facebook oldalunkon:
https://www.facebook.com/gumiszoba

3 hozzászólás

  • Sokszor csak azért kellenek a gyerekek apukának, hogy ne kelljen tartásdíjat fizetnie. Aztán, ha végül megkapja őket, gyorsan beszerez nekik egy mostohaanyukát, akire rálőcsölheti a háztartást, gyereknevelést, aztán verheti a mellét, hogy mekkora mintaapa, az anya nélkül is boldogul.
    Amikor anno az exem elvitte hétvégén láthatásra a gyerekeket, mesélték, hogy többnyire apa beültette őket a tv vagy a laptop elé, amíg a nője apát ugráltatta. ಠ︵ಠ

  • Zuborné Csorba Viktória

    Ohh persze közös felügyelet .Én mikor.egyedül neveltem két gyereket a bíróságot azzal kértem hogy őt is köteleztessék a felügyeletre mivel nem.tudom.megoldani..vidéken.mivel dolgozom.A válasz az volt ha dolgozni akkar vannak jó nevelő otthonok dobja be őket.Így hát szaros 10ezer ft gyerektartást kapok a felügyelet mai.napig bajos nekem.bébiszitterek meg kíméljenek mert annyit keresek mint ők sőt kevesebbet de hát ha akarnák is az is 70km-ről.De ha apa akarná a gyerekét akkor persze engedné a bíróság míg évekig le.sem szarta..De nőbe is ismerek ilyet ugyanis már inkább ők úgy vannak vele hogy nem.szenved ezt átterheli a másik szülőre.Egy gyerektartás nem.oldd meg semmit.Kivéve ha egy havi fizetés.

  • Én elmondhatom, hogy milyen a közös szülői felügyelet ami egy hetet apánál, egy hetet anyánál jelent. Amibe azért egyeztem bele, mert nem akartam gyerek elhelyezési pert, hossza bíróságra járást, egymás besárazását. Ennek az állapotnak legnagyobb nyertese és vesztese a gyerek. Vesztese azért, mert a bíróságon kialkudott rendszer, az ő lelkében, gondolkodásában zavart, rendetlenséget okozott. Nyertese azért, mert mind a két helyen a kedvében járnak, nem szabályozzák, elkényeztetik. És ebből adódik az ő végső hátránya, hogy önző, mások érzéseit, gondolatait figyelmen kívül hagyó, parancsokat osztogató felnőtt válik belőle. Amit leginkább a saját hibámnak tartok, mert nem volt elég erőm belemenni a harcba.

Itt elmondhatod nekünk amit gondolsz:

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s