Jelenetek egy életből. Mert valahogyan úgyis lesz…

Csak hát a múltunk kihat a jelenre…
Majd lesz valahogyan… Tóth Katalin írása


Hozzámegyek X-hez. Hajlandó elvenni, évek óta járunk, egyikünknek sem jött össze a nagy szerelem, végül is hasonló a hátterünk, megleszünk… Igen, fiatal vagyok, keresgethetnék még, de otthon azt mondták, ha az egyetemen nem sikerül férjet fognom, akkor utána már sokkal nehezebb lesz.
Biztonságot akarok.
Működni fog.


Nincs kedvem lefeküdni vele. Annál jobban próbálkozik, de alig tudom rávenni magamat. Annyira más, mint akivel nagyon jó volt – és volt olyan -, igyekszik is, de nem kívánom. Mindig mást képzelek a helyébe, mikor kénytelen vagyok engedni neki.


Egyre jobban követeli a gyereket, én még bizonytalan vagyok. Mondtam neki, hogy ráérünk, de ő sürget.
A rokonságban már több gyerek is született mostanság, az apja is mondogatja neki, mi lesz már, ő meg bizonyítani akar. Valószínűleg azt sem bánná, ha ezzel teljesen lekötném magamat.


Megszületett a gyerek, és nem változott semmi. Ugyanúgy sokat van távol. Pedig megígérte, hogy többet lesz itthon, de évek óta ígéri, és semmi változás. Múltkor a gyerek meg is ijedt tőle, sírt, mikor meglátta – akkor éppen több hétre elutazott -, az azért megrázta lelkileg.


Mondta kb. egy évvel a második gyerek születése után, hogy most már fogyjak le, mert így nem vagyok elég csinos.
Engem is zavart, nem így szoktam kinézni, szóval igyekeztem is. Visszafogytam a régi formámra, de már nem igazán érdekel, tetszem-e neki. Nagy ritkán belemegyek a szexbe, mert már az agyamra megy a nyaggatással. A gyerekek születése óta legalább kevésbé kellemetlen az általam nem kívánt “procedúra”, mint régen.
Közben csak azt várom, hogy végezzen minél hamarabb.


Ismerkedem a neten. Csomó férfi úgy keres partnert, hogy van valakije, vagyis a szex miatt. Szánalmas szövegekkel.
Persze vannak normálisak is, akik tényleg kapcsolatot szeretnének. Sokan elváltak, van egy-két gyerek.


Elválok.
Még van pár év a negyvenig, most még talán van esélyem partnert találni. Nyilván a gyerekeknek is nehéz lesz, de csak miattuk nem húzhatom tovább az igát egy számomra végtelenül boldogtalan házasságban.
Végső soron nekik is így lesz a legjobb.


Megegyeztünk a közös felügyeletben. Kisebb-nagyobb zökkenőkkel, de tulajdonképpen működik. A gyerekek néha mondják, hogy szeretnének mindig velem lenni, de nekem gyakorlatilag csak akkor van önálló életem, ha ők az apjuknál vannak. Marad a közös felügyelet.


Nem könnyű a barátom gyerekeivel. Gondolom, az anyjuk hergeli őket ellenem, pedig már rég nem is szereti az apjukat, és mégis…
Szóval nem könnyű ez az “én gyerekeim, te gyerekeid” – felállás, irtó sok kompromisszumot kell kötni. De amikor ketten vagyunk, az nagyon jó. Úgy érzem, ő életem első igazi felnőtt kapcsolata.

Csak hát a múltunk kihat a jelenre…
Majd lesz valahogyan…


Ha tetszett a cikk, kérjük, oszd meg, hogy másokhoz is eljusson. Cikkeinkhez itt is tudsz kommentelni, vagy megteheted ezt a Facebook oldalunkon:
https://www.facebook.com/gumiszoba

2 hozzászólás

Itt elmondhatod nekünk amit gondolsz:

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s