Érettségi járvány idején-Az ellopott lehetőségek

A fiam idén érettségizne. Mármint a középső fiam. Élénken emlékszem, másfél éve milyen gondolatok, és esetleges kételyek gyötörtek azzal kapcsolatban, hogy induljunk-e, hagyjuk- e el az országot akkor, vagy várjunk még. Egyik legfontosabb eldöntendő kérdés az volt, hogy mi lesz az ő érettségijével. Sokan nyomasztották ezzel, meg hát nyomasztani sem kellett igazán, volt hozzá esze, hogy kiszámolja, mekkora eséllyel fog ő itt, az új országban érettségizni, és ha igen, akkor is mekkora csúszással. Nem sok esélyt láttunk arra, hogy meglegyen. Én magam se, hogy őszinte legyek, de azért őt vigasztaltam, hogy semmi baj, majd lesz valami itt is. Volt olyan tanára, aki arra biztatta, maradjon (mintha döntési lehetősége lett volna ez ügyben), de volt olyan is, aki azt mondta, csak menjetek, amíg tudtok. Pár év múlva hálás leszel anyádnak.

Hát nem könnyű ez itt. A nagyobbik fiam online készül a vizsgára. A Vizsgára, ami nem érettségi, de jelenleg majdnem fontosabb a jövője szempontjából, mint az érettségi lenne otthon. Ez a vizsga a kapu bármilyen más továbbtanuláshoz. Nem is volna túl nehéz, ha nem nehezítené a pályát a nyelvbéli nehézség neki.
Hozzáteszem, elég sajátos módon tanulnak ők itt. Minden nehézség ellenére sok érdekes és aktuális dolgot átbeszélnek, ami viszont inspirálja a küzdésre. A matek, biosz, földrajz mellett számtalan társadalmi kérdésről kell neki online bemutatókat, elemzéseket, véleményezéseket készíteni, melyekben a saját véleményüket fogalmazhatják meg. Utoljára most egy olyan karikatúrát kellett elemeznie, amely azt ábrázolja, ahogy az ember a bolygót pusztítja. Csak egy kép volt, neki pedig elemzést kellett a jelenségről írni. Nem sokkal előtte A hullám című regényt kellett elemeznie, ami nagyon komoly társadalmi dráma, és a németeknek-nem véletlenül fontos alapmű a manipulálhatóságról (filmben itt nézhető).
Mondhatom, nem volt túl sikeres a próbálkozása a regénnyel. Sokan még azok közül is nehezen boldogulnak vele, akik a németet beszélik, a fiam meg pont az, aki magyarul kirázná kisujjból, de hát így még az elolvasásával is vért gyöngyöz. Mindegy, valami lett abból is. A tanárai támogatják és biztatják. Így legalább pszichológus nem kell, hogy tartsa a lelket benne. Viszont kiváló magyar tanulásmódszertan tanárral dolgozik online (elérhetőségét privátban elküldöm), aki segít neki rendet rakni fejben, gondolattérképeket, vázlatokat készíteni, így rengeteget könnyít az egyébként nagyon nehéz helyzetén.

Messze még az érettségi-lehet, meg se lesz. Lehet, valami egész más úton-módon lesz meg, mint lett volna akkor, ha otthon maradunk, és most május 4-én ő is megkezdhetné az írásbelijét a nagy korona tetőzés idején. Merhogy akkor lesz állítólag. Ezt csodás vezetőnk elmondta, amit pedig ő megmond, az úgy van („Parancsolja meg a napnak, hogy nyugodjék le!”).

3- án jön tehát a berobbanás, 4-én meg mennek az ifjak szájmaszkban, kesztyűben, egymással nem kontaktolva, rendőrökkel befenyítve VIZSGÁZNI. Vizsgázni, bazdmeg! A rendőr, hát az a legfontosabb. Nyilván rendőr nélkül nem érti meg egy 18 éves, hogy vigyázzon magára.

Apropó, van itt valaki még rajtam kívül, aki emlékszik arra, hogy miképpen ment érettségizni? Mindenki azt mondta előtte: ááá, lószar az egész, majd utána rájössz, de mégis, aznap, meg előtte mondhattak bármit, a térdünk reszketett. Mert azért azt a szégyent, hogy nem érettségizel le, azt kevés zsivány vállalta volna. Mondjuk nekem pont az egyik legértelmesebb és életrevalóbb osztálytársam bukta el, aki aztán a pótérettségin négyest írt matekból, és nem mellesleg egy totál sikeres, és intelligens pasi lett belőle. No, de ezt akkor még nem láthattuk előre, így hát sajnáltuk is, meg kicsikét le is néztük a kudarc miatt. Izgultunk, na!

Mindenki izgul érettségi előtt. Rákészülsz, rápihensz, felépíted magad, hogy végig tudd csinálni írásbelivel, majd szóbelivel. Mert ha írásban rontasz, akkor a szóbeli még igen sokat segíthet rajtad. Ki ebben jobb, ki abban, de mindenki a legjobbat akarja magából kihozni. Én pl, aki nagy dumás vagyok, óriási hátrányban lettem volna, ha nem szóbelizhetek.
Egy szó, mint száz, pont elég nagy stressz ez anélkül is, hogy ráparáztatnának rendőrökkel, meg maszkkal, amiben egy forró májusban akár pánikrohamot is kaphat simán valaki, aki érzékeny az arca eltakarására. Arról ne is szóljak, hogy pl szemüvegben képtelenség hordani, ugyanis a lehelleted pont beirányul a lencsék alá, ergo a párától semmit nem látsz.

Az én fiamnak most indulnának itt júni elején a vizsgái, de állítólag eltolják majd. Lehet, júliusban lesznek, vagy augusztusban, de még az is lehet, hogy júniusban. Fogalmam sincs, majd hogyan fog Ausbildungra jelentkezni, ha mindez elcsúszik, bár azt gondolom, majd központilag összefésülik a rendszert, és mondjuk később kezdődik ott is az oktatás. Nagyon bízom abban, hogy kitalálják a rendszert. A kisebbiknek nincs semmi, még hetekkel ezelőtt megkapta az értesítést, hogy felvették oda, ahová menni akart, úgyhogy idén már nincs különösebb dolga. Mondjuk én rugdosom azért, hogy a németet ne engedje el, szóval ő meg azt tanulja, amíg itthon van.
Szóval eszembe jut, mi lenne most, ha otthon maradunk.
Asszem, kurva ideges lennék.
Asszem, a gyerek abban a csapatban játszana, akinek nem is kellene ezt az érettségit erőltetni, mert nem valószínű, hogy belőtt volna egy fősulit vagy ilyesmit, akkor meg ugye, minek, majd jövőre. Én meg pontosan tudnám, hogy jövőre abból semmi se lesz már, mert egy év alatt úgyis csak felejteni fog, vagy egyszer csak, mikor a járványnak vége, ott fog állni egy befejezetlen gimnáziummal, további iskola, vagy legalább valamilyen tanfolyam nélkül, és hát mit is csinálhatna így, félkészen… Talán elmehetne dolgozni valahova? ÁTMENETILEG. Hát persze. Mert az úgy megy egy halódó országban járvány után, hogy gyorsba dolgozik egy keveset, közben készül az érettségire újfent, aztán majd egy év múlva tol egy vizsgát az akkori negyedikesekkel.
Mégis mennyire életszerű ez, ha alapul veszünk egy átlagos 18 évest?
És hogy mi lehetne megoldás? Mi volna, ha az érettségit tolnák ki. Mondjuk augusztusra, aztán kissé hozzáigazítanák a többi dátumot, az új tanévkezdést, a beiratkozásokat, bármit. Ott van az a majdnem 3 hónapnyi nyári szünet, amiből lehetne a csúszásokat lemorzsolni. Nem érettségiztek májusban, hát majd érettségiztek augusztusban. Ha akkor se, akkor majd kitalálják.
Mármint szakemberekkel. Nem analfabéta dilettánsokkal. Talán megkérdezhetnék a tanárokat, hogy ők mit gondolnak erről.
Május 4-én ki engedi el a gyerekét érettségizni? Rendőrök közé, szájmaszkban? Vagy az a cél, hogy ne menjenek? Ezt akarják, hogy gyerek, szülő egyaránt azt mondja, áh, isten őrizz, inkább vesszen minden, de nem? Nem arról szól ez megint picikét, hogy legyen csak minél kevesebb érettségizett, továbbtanulni, képződni szándékozó, sikeres ember? Mit él át az a fiatal, akinek most eltörik mondjuk a jövője, mert nem tudja azt hozni, amit hozhatna normális körülmények között? Hogyan tud majd abból a kudarcból felállni?
Szarul. Az én gyerekem is volt mélyponton. Haragudott rám és elsiratta az érettségijét. Tepertünk, kínlódtunk, hogy be tudjuk itt iskolázni, hogy ha nem is érettségi, de valami legyen. Valami remény, amiért érdemes felkelni, csinálni ezt a sok kínlódást, túlélni a magányt, az elveszített barátokat, azt a biztonságos(nak képzelt) terepet, ahol addig mozgott.

Most se biztos semmi. Nem látunk még tisztán, mert ez a vizsga, ami jön, ez legalább olyan fontos a jövője szempontjából, mintha érettségiznie kellene. Egyelőre azt tudjuk, hogy a vizsgát megtartják, akkor tartják majd meg, mikor ez a biztonságukat nem veszélyezteti, hozzá lesz igazítva a továbbmenés lehetősége. Nem lesznek rendőrök.


Nem tudom, mi lesz. De azt tudom, hogy annál szarabb biztos nem lesz, mint akkor lenne, ha úgy döntök, hogy kivárjuk azt a másfél évet az érettségiig.

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

(Ha tetszett a bejegyzés, használd a megosztó gombokat és iratkozz fel a követők közé, így emilben kaphatsz értesítést, mikor új írás jelenik meg.
Érdekes történeteket találsz a Facebookon is: Gumiszoba)

Itt elmondhatod nekünk amit gondolsz:

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s