Korona Krónika 4.- Ablak

Ez ma jött velem szembe egy csoportban, amit imádok (Képek a múltból). Ott volt megosztva a kép Déry Jánosra emlékezve, aki fiatalabb volt, mikor meghalt annál, mint amennyi én vagyok most. Gyerekként néztem őt az Ablak című műsorban, ami a hetvenes évek végén volt egy ilyen közéleti, politikai műsor. Apám szerint fontos volt, hát néztük. A közéletre az voltam már akkor is fogékony voltam. Szóval bámultuk akkor az Ablakot Dérytől kezdve Bálint gazdáig, és én kicsi lányként ittam azokat a szavakat, a gondolatokat, a politikát, ami maga az életünk, a jövőnk.
Figyelek most is, ki mit mond, hogyan alakulnak a viszonyok, hogy mi van, mi lesz. Mi várható. Mi látszik az Ablakból. Próbálom kiokoskodni, próbálok a taktikájuk szerint gondolkodni, kiszámolni, meddig repül a kő, és hol áll majd meg (hogy némileg irodalmi is legyek).

Figyelem a vírust is. Kb az ötödik percben, miután felbukkant, megnéztem egy nagyon alap filmet, A nagy pestisjárványt, így és rájöttem, hogy ezúttal- bár nem örülünk ennek a járványnak- nem egy újabb pestissel állunk szemben.
Ez itt nem a… sőt, A pestis. Nem A Pestis. Nem fog az emberiség 50, sőt, a doku film szerint 70 %-a meghalni, ahogy az történt 1347-ben, hanem meg fognak halni emberek, ahogy meghalnak szívbajban, alkoholizmusban, dohányzásban, öregségben, egyéb más betegségben IS minden napon.
 
Ez van, emberek! Meghalunk. Persze nyilván általában jobb eloszlásban, lassabban, kezelhetőbb módon. Nem kell az orvosainknak arról dönteni, ki kerüljön lélegeztetőre, hanem szépen, normális menetben halnak meg olyan emberek, akik idősek, betegek, vagy szarul jártak. Mondjuk rákosak lettek, mert gyerekkorukban telibe kapták csernobilt, és az 44 éves korukra beért a testükben. (Gondolkodtál már azon, miért hullik a negyvenes korosztály rák miatt nálunk?… IS)

Szóval meghalunk. Covidban is. Meghalnak idős emberek, és néha ifjak is. De amint mondtam, ez nem a nagy pestisjárvány. Csak egy járvány.

Szerintem pont ezért fossa telibe a magyar kormány a helyzetet ennyire. Örül, hogy majd meghalnak olyan emberek, akik pénzbe kerülnének, és amúgy is hamarosan meghalnának. Ha nem végez velük a covid, akkor csinálnak egy kórházürítést, hazab’sznak mindenkit, aki így nyilvánvalóan meg fog halni. A covidot túl lehet élni, a kemoterápia elmaradását aligha. És mindazok a százak-ezrek, akik ellátatlanság miatt fognak meghalni, azok még a korona statisztikára sem fognak felkerülni, ami meg hurrá, mert majd a végén lehet turnézni azzal, milyen jól megoldotta ezt is a kormány. (Figyeljél csak oda, hogy milyen kommunikáció lesz majd az elszegényedett, éhező és totális diktatúrába fulladó Magyarországon a levonulás után)


Eközben szívet tépő segélykiáltásokat látni a neten arról, miként raknak ki haldokló, és/vagy magukat ellátni nem tudó embereket a kórházakból azért, hogy legyenek ágyak annak a 200 embernek, akik jelenleg koronabetegek.

Lehetnének ágyak, ha a pénzünket nem loptátok volna el az elmúlt 20 évben!

És de mennyi pénzünk fog veszni hamarosan, jaj.
Az élet leállt. Lehet pihenni, és/vagy éhen halni. Egyes kormányok küzdenek azért, hogy az országukat megmentsék, egyesek teljhatalmat építenek. Vannak, aki egy életet dolgoztak, hogy elérjék azt a pozíciót, amiben most vannak, hogy ott dolgozhassanak, ahol az utolsó pillanatig dolgoztak, és amit most vesztenek el éppen. Mások állandó alkalmazkodásban vannak, és azt nézik, mivel lehet ezt túlélni.
Én olyan szempontból nem félek, hogy tudom, takarítani mindig kell majd, sőt, megint felmerült bennem, hogy valami gondoskodási melóba is érdemes volna beleállni. A nyelv lassan megvan hozzá, azt keresik most is, sőt, segítenek a képzésben is. Ápoló, idősgondozó mindig fog kelleni.
Enni, betegnek, öregnek lenni, sőt, meghalni mindig fognak a népek.
Webdesign? Ki tudja? Decemberben még ezerrel építettem az üzletet, hittem, hogy egy-két év, és netszabad leszek, utazgatok, közben laptopról dolgozok majd. Elvileg az online világ most is nyitva, sőt, akinek van rá keret, az áthelyezi magát a virtuális térbe, no, de kik és mennyien? Én a kisvállalkozókra, kiemelten a nőkre építettem volna az üzletem. Megfizethető weboldalak- hát nem tudom, hányan maradnak a potenciális ügyfelek közül, és hányakat fullaszt ki a gazdasági válság, hogy végül a takarításban, az idősgondozásban, vagy az élelmiszeriparban végezzék.

Mit tanít nekünk a covid?- teszik fel a kérdést spirituálisan némelyek.

Jómagam utálom, ha túlmisztifikáljuk (ezt a szart!!!), azt főleg, mikor a jelenlegi helyzetben erőltetik, hogy lássuk a szépségeit. Az egyes embernek ez most nem szépség, hanem a munka elvesztése, szegénység, éhezés, összeomló jövő. Amíg nem látjuk, mi jön azután, hogy újra kiléphetünk az ajtón, addig ebben elég nehezen tudunk pozitívumot látni. Mégis szerkesztettem én is covid naplót, fotókönyvet, nézegettem a vírus megjelenését, milyenek a csápjai, hogyan működik. Örültem a delfineknek, akik immáron úszhatnak a tengerben, meg a kacsáknak, akik tombolnak a velencei csatornákon. Örülök, hogy a bolygó fellélegzik. Globálisan, a természet szempontjából óriási a nyereség. Azt is mondom időnként, hogy sose felejtsük el az alapállást, miszerint aki öreg, az meghal. Ilyen van. Tudom, hogy szar, igazságtalan világ ez, de sorry.

Picsába! Genetikailag 40 évre vagyunk kalibrálva- és ezt a fogazatunk mutatja meg. Leuraltuk a bolygót, elpusztítottunk mindent, amit elpusztítani lehetséges volt. Élünk 60 évet, közben szaporodunk ész nélkül.

Mi volna, ha elfogadnánk ezt, ami van? Meghalnánk, ha kell, vagy túlélnénk. Vagy tesztelnénk embereket tömegével, kórházba vinnék, aki rosszul van, viszont akiknek ott az antitest a szervezetében, azokat küldenénk melózni. Ők volnának most a megmentők, akik elhúzzák a gazdaságot a hátukon addig, míg el nem vonul a vész. Egy tallóra fog a világ a középkorba visszahullni, abba pedig igen sokan fognak belehalni. Stresszbe, öngyilkosságba, éhezésbe, ellátatlanságba.
A gyerekeink hozzászegezve az internethez. Aktualitását veszíti az eddigi próbálkozás, hogy keretek közé szorítsuk az online  jelenlétüket. Ott tanulnak, ott, és csakis ott vannak kapcsolataik. A napirend, az élet keretei kezdenek fellazulni. Mindeközben a célok, amiket eddig dédelgettek, kezdenek elhomályosulni. Hogyan lesz egyáltalán vizsga és/vagy érettségi? Mit tervezzen az ember így? Mit tervezzen a fiatal (is) így?

Az emberekből csendőrök, rendőrök lesznek. Valaki elmegy a világ végére egyet sétálni, mire visszaér, az autóján ott a cédula kitűzve: Maradj otthon. Hö? Micsoda határátlépés ez? És aki kirakta, az mi a faszt keresett ugyanott? Járőr igazoltat valakit a pékségnél, kiderül, még csak 57 éves, nem 65. Már írják is a csekket neki 100 ezer forintról. Az ember zokog, majd holtan esik össze (megtörtént). Egyik nap az öregeket gyűlöljük, másik nap a fiatalokat. Bárkit, akit meglátunk, bárkit, aki tudj isten, milyen okból ki mert lépni az utcára.  Muszáj valaki, akire rá lehet projektálni ezt az elképesztő szorongást, amit mindenki érez. Nem, nem az idősek tehetnek róla, csak mondom. Senki nem tehet róla, hanem a kormányok tehetnek arról, ha elszabadul a pokol. Azok a kormányok, akik nem kezelik úgy, ahogy, vagy akik a saját hatalmuk megerősítésére használják a járványt. Egyébként is nálam alap tétel, hogy olyan kormány ne mondja meg, mit tegyél, aki a beteg hozzátartozódat kiteszi az utcára. Egy ilyen kormány nem legitim. Ezt kellene látni, ezért kellene kurvára dühösnek lenni, nem a nénike miatt, aki kimegy sétálni. Oda kellene a dühöt és a kétségbeesést projektálni, ahová való.

Most megy tönkre az életünk, miközben most születik újjá a bolygó. Ha sikerül ettől a drámától egészen távolra kerülni, és kivonni magunkat, a saját személyünket a történetből, figyelni mindezt globálisan és hosszú távra vetítve, akkor tulképpen semmi más nem történik, mint ami időnként történni szokott. Valami változik, átalakul. A régi világban kialakult álmaink, elképzeléseink, szokásaink megkérdőjeleződnek. Erőviszonyok átalakulnak. Talán új hitler-hitlerek születnek. Magyarországon biztosan.

Milyen lesz majd ezután abban az új világban az élet? Az emberek most kovászt kavarnak, magokat vetnek. Amit ma megtermelsz, ne halaszd holnapra. Ha belefúrod az ujjad a földbe, előjön valami ősi érzés benned. A saját paradicsom öröme, a természet öle, amit elfelejtettünk. A tyúkocska, aki majd a kertedben fog csipegetni egészen más tyúk lesz, mint amit kizsigerelve a habszivacs tálcán viszel haza. A tyúkot, aki a tojásodat tojja, még akár meg is becsülheted, szeretheted. A 4500 Ft-os tollparízer életre hívja a valódi étel tiszteletét.

Azt mondják, amit 30 napon át csinálsz, az beépül az életedbe és szokássá válik. Mit csinálsz te most ebben a harminc napban? Mik lesznek majd az új szokások, amik irányítanak? Kiben fogunk bízni, kit engedünk magunkhoz közel akár fizikálisan, akár lelkileg? A boltban félrefordítom a fejem, ha valaki elhalad mellettem. A lehellet veszélyes. Van 30 napom, hogy megtanuljam.

Szóval van itt egy vírus, ami olyan veszélyes, hogy a szappan megöli, ami valószínűleg sokkal kisebb százalékban öl, mint ahogy a számok most mutatják, hiszen feltehetőleg minimum tízszer annyi embert ért már el, mint ahányról hivatalos adatok vannak. Valószínűleg a valós fertőzöttekhez képest számmal alig kifejezhető a halálozási aránya.

Persze vegyük komolyan, én se packázok vele. Alapjában elég szabálykövető vagyok, szóval ha a világ így döntött, akkor csináljuk így. Álljunk le, adjuk ki a kezünkből a kontrollt, bízzuk rá magunkat azokra, akiknek kompetenciájuk és hatalmuk van az irányításra. Közben ne felejtsük egy percre sem, hogy egészen más jövőt hozhat egy orbán bandára bízni az irányítást, mint mondjuk a német kancellárra. Melyik mire használja az emberek riadalmát- ezt figyelni fontos szempont.
Azt se mondom, hogy nem félek. A minap jött rám valami száraz köhögés otthon- hát levert a víz, mit mondjak. Elbúsulnék, ha megbetegednék, nem szívesen halnék bele se, ahogy félek a ráktól is, meg úgy általában minden olyan cucctól, ami halált okozhat. Így vagyunk összerakva, hogy félünk. Félek tehát, bár már magam sem tudom, mitől jobban. A vírustól vagy a világtól, ami most jön. És hogy attól a világtól valójában kell- e félni, vagy egyszerűen elég hozzá alkalmazkodni…  Nem tudom. Igyekszem ez utóbbit tenni. Elengedni azt, ami eddig volt szempont, és kitalálni, mik lesznek az új szempontok, és azok közt hogyan lehet majd boldogulni.

Egyelőre ez az Ablakból aligha látszik. Ezt jól kiszámítani alig lehet. Egyelőre egy lehetséges túlélés van: Figyelni, és alkalmazkodni ahhoz, ami jön.

A napló többi írása:

KORONA KRÓNIKA

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

(Ha tetszett a bejegyzés, használd a megosztó gombokat és iratkozz fel a követők közé, így emilben kaphatsz értesítést, mikor új írás jelenik meg.
Érdekes történeteket találsz a Facebookon is: Gumiszoba)

2 hozzászólás

  • Háború vagy járvány, ami (majdnem)csak azokat pusztítja, akik viszik a pénzt? Kikísérletezték ezt jól. Aki értette Logan futását, az érti ezt is. A csirkét meg parit panelban hogy?

Itt elmondhatod nekünk amit gondolsz:

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s