Jön a rendőr, fogja és viszi- álintézkedések nőügyekben

Tudom, hogy jó lenne hinni, hogy egyszer a hangunk felér majd a törvényhozókhoz, és végre lesz valami valódi változás. Mintha történne is olykor valami, de az a helyzet, hogy azt érzem inkább, hogy parasztvakítás van, és valójában nem igazán van arra akarat a kormányzat felől, hogy a nők ÉS a gyerekek helyzete normalizálódjon. Próbálják elkerülni a valódi intézkedéseket, és úgy tenni, mintha tennének valamit. De valójában semmit nem tesznek., ami valódi védelmet adna. Ennek a kormánynak pont jó, ha a nőket feudális viszonyok között és félelemben tarthatja. A rettegő alattvaló a legjobb alattvaló.


Itt van mindárt ez a cikk.

Elsőre olvasva elkezd az ember örülni. Jaj, hát mind hallottunk a rács mögé zárt ikerbabákról, a drága apukákról, akik ad hoc módon mennek vagy nem mennek láthatásra ezzel szívatva a gyereket és az anyát egyaránt. Akik nem viszik haza időben a gyereket, vagy úgy követelnek jogokat, hogy mondjuk a válás előtt le se szarták a gyereket, most meg követelik, ezzel is az anya idegrendszerét próbára téve. Külön öröm és boldogság, ha a gyerek nem is akar menni, mert nincs kapcsolata az apával vagy egyenesen fél tőle. Ismerünk ugye számtalan történetet olyan szuper ítéletekről, mikor simán kötelezően vinni kell a bántalmazóhoz a gyereket. És a nők viszik, engedik, mert mi mást tudnak csinálni? Ha nem teszik, jön a büntetés, a gyámhivatallal fenyegetőzés. Ezzel szemben egy apa simán elrabolhatja, elzárhatja a gyereket az anyjától, valahogy soha nem történik semmi.
És akkor most jön egy módosítás március elsejétől- mondja a cikk, és felületes olvasással még majdnem örül is neki az ember, mert tényleg annyira naív, hogy elsőre azt gondolja, tán ez is annak az intézkedéscsomagnak a része, amit a közelmúlt családirtásai hívtak életre. Aztán nézem tovább, és kiderül, hogy nem. A cikkben szereplő mindkét illusztráció azt sugallja, hogy itt bizony azok az anyák reszkessenek leginkább, akik nem engedik a gyereket láthatásra szegény szegény apához. Még szövegileg is erre van utalás: „Például ha egy anya rendszeresen nem adja oda a gyereket az apának, a gyámhatóság az apa nevében indít pert az anya ellen.”
Mármint édes jó istenem, melyik anya nem adja oda a gyereket láthatásra? Ki meri oda nem adni? Milyen agyban született ez meg, hogy itt a gonosz anyáktól kell megvédeni a szegény apákat? Nem az van inkább, amit fentebb is írtam, hogy az elengedett gyereket nem engedi VISSZA az édes jó apukája? Mire a cikk végére érek, már azt érzem inkább, hogy itt megint gondosan el van kerülve a tény, hogy az ilyen gyerekelhelyezési problémákat mindig kíséri egy bántalmazással kapcsolatos probléma is. Ez persze nem jelenti azt, hogy ne fordulna elő olyan anya, aki éppen úgy zsarolásra használja a gyereket, mint egy bántalmazó férfi. Nincsenek illúzióim a nőket illetően sem, ám az tény, hogy akkor, mikor a törvénynek lépni kell, akkor valahogy mindig az anyát fenyegetik gyámüggyel, az apa meg- sokadszor írom le- büntetlenül tarthatja fogva a nem is neki ítélt gyereket, akit nem mellesleg általában nem is ő nevel, hanem valamelyik nőrokona.
Ez megint nem az az intézkedés, amelyet előre mutatónak, forradalminak nevezhetnénk. Megint mellébeszéd, amelyben szó sem esik arról, hogy nő- és gyerekbántalmazás mélyen összefügg, hogy mindez csak együtt kezelhető érdemben. Pont azt érzem, mint akkor, mikor azon ujjong Varga Judit, hogy akkor most lesznek védett házak. Védett házak? Mi volna, ha a megelőzéssel is foglalkozna a kormányzat? Tényleg annak örüljünk, hogy miután a rendőrség, bíróság, gyerekvédelem nem védi meg a nőket és a gyerekeket, akkor nekik a saját otthonuk elhagyása, a menekülés után lesz majd hova menniük? Már megint örüljünk annak, hogy a nő lehet földönfutó a gyerekével, miközben még mindig nem beszélünk arról, hogy hogyan szándékozik a kormányzat a büntetési tételeket, a távoltartási lehetőségeket, az egész kihallgatási, kivonulási, ítélkezési eljárásokat nő- és gyerekbaráttá tenni?
Védett ház? Ennyi?
Mindeközben állandóan és gondosan kerülik annak kimondását, hogy ezek a dolgok 95%-ban nőket érintik. (Most láttam egy RTL riportot a bántalmazásról, ahol csinos víg kedélyű (jaj, hát nagyon boldog vagyok, hogy én még sohhhha nem kerültem ilyen helyzetbe, juj) riporter liba azért az alany szavába vágva beleharsogja a mondat közepébe, hogy de azért jegyezzük meg, hogy ez bizony a férfiakat is érinti ám. Mire az alany, aki immáron le lett terelve az eredeti mondandó ösvényéről megjegyzi, hogy nem nagyon releváns ezzel érvelni, mikor a bántalmazások 95%-át nők szenvedik el, továbbá, ahol a nő szúr, üt és gyilkol, ott is gyakran van a háttérben elhúzódó bántalmazás, amit a nő nem bír tovább elviselni)
És persze a miniszterasszony sunyít, lapít, pedig még a március 8-i eseményre is meg lett hívva. Színt kell vallani, hogy hova áll. Odaáll- e nők mellé, illetve ki mer- e állni a felbőszült tömeg elé (mert azért lássuk be, igencsak végén van a nők türelme), vagy marad a gazda mellett, mert a lánca már nem ér el a Hősök teréig?
Szóval lehet örülni, meg hinni, hogy a szép szó majd így meg úgy. Legyen úgy. Könyörgöm, legyen úgy. Én nem bízok bennük, és meg is maradok ilyen korteskedőnek. Én most azt gondolom, hogy álintézkedések vannak. Olyanok, amik éppen csak a lényeget nem érintik. Abban bíznak, azt várják, hogy a vihar elüljön, és el is ülne, ha az elbizakodott, és az elmúlt tíz év retorikájával jól felhízlalt bántalmazók nem adnának hozzá muníciót minden héten. Ez a kormány szabadította ránk őket, és most az ostor visszacsap. Hiába volt a csecse videó, rá egy hétre megint jött egy családirtás. Most az Orosz Bernadett került kórházba, miközben éppen feljelentette a bujáki szörnyeteg. Innen szólok, hogy nem lesz vége. Talán ebben a pillanatban is megtörténik valahol, és meg fog történni holnap, és azután és azután. Sose lesz elég védett ház, és sose lesz vége addig, amíg a hatalom az elkövetőket védi.

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

(Ha tetszett a bejegyzés, használd a megosztó gombokat és iratkozz fel a követők közé, így emilben kaphatsz értesítést, mikor új írás jelenik meg.
Érdekes történeteket találsz a Facebookon is: Gumiszoba)

Itt elmondhatod nekünk amit gondolsz:

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s