Nyilvános bocsánatkérés Jászberényi Sándor felé

Ezúton szeretném a nyilvánosság erejét használni arra, hogy megkövessem Jászberényi Sándor Nagy Embert, amiért jó hírét megsértettem azzal, hogy posztjával kapcsolatosan kritikát fogalmaztam meg.

Bocsánatot kérek tőle azért, mert nyilvános, több ezres megosztású posztjában az európai nők egy jelentős csoportját femnácinak nevezte, miközben tudjuk, hogy ez a kifejezés határozottan degradáló és nőgyűlölő.
Kultúrember tudja, hogy a feminizmus egy pozitív mozgalom, mely a nők biztonságáért és egyenjogúságáért küzd. Közismert, hogy a mai társadalmak jó részében a feminista nők rengeteg negatív kritikának és zaklatásnak vannak kitéve többek között azért, mert a patriarchátus úton-útfélen igyekszik a fogalmat és a mozgalmat lejáratni, az embereket, köztük a nőket a feministák ellen hangolni. Ezért is tartottam fontosnak megfogalmazni a kritikámat, hiszen Jászberényi Sándor egy nagyon nagy ember, egy nagyon, nagyon, nagyon kiváló újságíró, akinek imígyen fokozott felelőssége van abban, hogy mit ír le nyilvános terekben.  Nagy hiba volt, belátom. Nőként egyáltalán nem kellett volna a nőmozgalom lejáratását kritizálnom.
Bocsánatot kérek.

Bocsánatot kérek tőle továbbá azért, hogy engem egy senkinek nevezett, akinek a véleménye mit sem számít, hiszen ő egy nagyon nagy író, akinek nem feladata a nők véleményét figyelembe venni, amikor nőkről ír.
Továbbá nagyon bocsánatot kérek azért, mert azt írtam, hogy a kurd fegyveres erők női katonái őt seggbe lőnék a femnácizásért. Mentségemre szóljon, hogy ezt nem én találtam ki, hanem egy kommentelőm, én csak elloptam, mert nagyon viccesnek gondoltam. Belátom, nem vicces egyáltalán, hiszen a seggbelövés az eléggé fájdalmas.

Azért is bocsánatot kérek Jászberényi Sándortól, hogy azt mertem állítani, nincs értelme a kurd nők mozgalmát összemosni az európai nőmozgalommal, hiszen fegyverrel a kézben jóval egyszerűbb parlamenti jelenlétet elérni, mint azzal a könyörgéssel, amivel az európai nőmozgalom igyekszik a patriarchátust rávenni arra, hogy ossza meg a hatalmat a két nem között. Egyszerűen érthetetlen, hogyan gondolhattam, hogy a két világ problémái egészen mások, és hogyan kérhettem ki magamnak azt, hogy szájkaraténak nevezi a nők azon követelését, hogy a nők itt Európában- Magyarországon nagyobb testi, anyagi és egzisztenciális szabadságot élvezhessenek. Igazán nincs ott miről beszélni, ahol hetente csak egy nő és/vagy gyerek hal meg férfiak keze által.
Belátom, hogy túlzó voltam ebben is, rosszul értelmeztem a kontextust, mikor azt gondoltam, hogy az európai nőmozgalmat ő lekicsinyli és semmibe veszi.
Bocsánatot kérek érte.
Bocsánatot szeretnék még azért is kérni, hogy egyáltalán bármilyen módon mert a posztja nem tetszeni nekem, hiszen ő tényleg egy óriási nagy elme, aki csodásakat ír. Tőle még a femnáci is szinte megtiszteltetés. Csak néhány rohadó nyugati társadalom újságírói vetnék ki magukból azonnal, ha ilyen kifejezéseket használna a nőkre.
Bocsánatot kérek azért is, hogy azt mertem írni, a nőgyűlölet nem tanultság és műveltség kérdése, hanem inkább az érzelmi intelligencia hiánya. Sajnálom, hogy ő ezt magára nézve sértőnek vette, pedig hát ez egy általános igazság. Lám, a femnáciság sem műveltség és tanultság kérdése, amire itt vagyok én a legjobb példának. Lám, írok szépeket, okos is vagyok, néha kedves, végül kiderül, hogy valójában egy senki femnáci vagyok.
Bocsánatot kérek érte.
Végül bocsánatot kérek Jászberényi Sándortól azért, hogy privát levélben feljelentéssel fenyegetőzött, ha nem kérek sürgősen nyilvánosan bocsánatot tőle a bűneimért. Sajnos a levelet nem mutathatom meg, azt is írta, így rábízom a kedves olvasókra, hogy elhiszik a létezését, avagy sem. Egyébként senki ne rója fel neki, hogy nem engedi nyilvánosságra hozni. Én sem engedném, mert attól félnék, hogy az emberek azt gondolják majd rólam, hogy egy pitiáner, szarrágó görcs vagyok.
Mármint nem Jászberényi Sándor az (bocsánatot kérek), hanem ÉN. Mármint én gondolnám, hogy az emberek azt gondolnák rólam, ha írtam volna ilyen fenyegetőzést.

Bocsánatot kérek.

Szóval bocsánatot kérek minden bűnömért, és szépen kérem a Nagy Fehér Jászberényi Sándort, hogy ne jelentsen fel. Kérem, kérem, kérem.

Továbbá kérem az olvasókat, hogy minél többen osszák meg a bocsánatkérésemet, hogy teljesüljön Jászberényi úr kérése, és minél nagyobb nyilvánosság elé eljusson, hogy mennyire megbántam a bűneimet.

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

(Ha tetszett a bejegyzés, használd a megosztó gombokat és iratkozz fel a követők közé, így emilben kaphatsz értesítést, mikor új írás jelenik meg.
Érdekes történeteket találsz a Facebookon is: Gumiszoba)

 

5 hozzászólás

Itt elmondhatod nekünk amit gondolsz:

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s