Káin gyermekei. A jövő elkezdődött

0af806c866adeace00cd37923b066c9d5a6a6b41

A napokban néztem meg egy dokumentumfilmet. Illetve kettőt. Az első 1984-ben készült a tököli fiatalkorúak börtönében. Szereplője három fiú. Mindannyian 14-15 évesek, és embert öltek. Egyikük az apját, másikuk a nevelőintézeti tanárát, és a harmadik a saját haverját, aki az anyjával erőszakoskodott. Mindhárman 10-nél több évre lettek leültetve. Mondom, az első film 1984- ben készült, és valami csoda folytán a rendezőnek szabad bejárása volt Tökölre. Olyan felvételek készültek az ottani erőszakról és állapotokról, amik következtében a filmet a megjelenése után gyakorlatilag azonnal betiltották, és csak a rendszerváltás után lett újra hozzáférhető.


A három fiú története megrázó. Miközben nézzük a filmet, végig azt érezzük, hogy nem kellene ott lenniük, ahol vannak. Buták, tanulatlanok, indulatvezérelt emberek, de ez akkor sem igazság. 1984-ben még nem nagyon volt arról szó, hogy évekig tartó bántalmazás után a bántalmazója ellen forduló GYEREK(!!!) mennyiben mondható bűnösnek.
Ha valakinek nem volna elég a Bebukottak, megnézheti azt a filmet, ami 30 évvel az első után készült el. Gerő Marcell filmje már majdnem művészfilm. Kifinomult, odafigyelő, csodásan fényképezett alkotás, amely ad rendesen az érzelmeknek. Mi lett a három fiúval? Ezt kutatja a Káin gyermekei.
Mi lett volna velük? Na, mégis mi?

Ketten nyomortelepen, egyikük a pszichiátrián. Alkohol, szétesett életek, és olyan súlyos bánat, ami még a képernyő plasztikján keresztül is padlóra nyomja a nézőt. Mérhetetlen, borzalmas, nyomasztó bánat végig az egész filmen át.

Ezek a fúk olyan helyen nőttek fel, ahol az emberek nem ismerik fel a saját érzelmeiket, így bánni sem tudnak azokkal. Továbbá nem tanultak eleget a világról, nem tanultak elég szót, amikkel kifejezhetnék magukat. Ők- amiképpen a szüleik is- a létezés egy minimális szintjén, az élet perifériáján voltak gyerekek, ott cseperedtek felnőtté. A legjellemzőbb érzelem, amivel találkoztak, az a harag. Ők be vannak zárva a tudatlanságba és a sivárságba.
Százezrek, milliók élnek így Magyarországon most is. Olyan felnőttek és gyerekek, akikről tudható, hogy ha valami nem történik velük- körülöttük- értük, akkor nagyon-nagyon bután, tanulatlanul, indulatvezérelten és boldogtalanul fognak élni örökkön örökké, generációkon keresztül. Ráadásul a rendszerváltás óta nagyjából a negyedik generáció nő fel belőlük úgy, hogy nem láttak maguk körül dolgozó embereket, felelősséggel bíró, nyomorból kimászó embereket. Többségük nem látta a szüleit dolgozni, senki nem mondta el nekik, hogy mire is jó a tanulás, senki nem mutatott nekik perspektívát arra nézve, hogy mi IS lehet az élet.
Valahol.
Magyarországon mondjuk nem, mert ott mostanra az össznépi gyűlölködés teljesen elvágta a cigányságot attól, hogy be tudjon illeszkedni. A fehérek gyűlölik őket, és ők is gyűlölik a fehéreket, miközben egyébként a fehérek lecsúszó rétege egyre inkább keveredik is a cigánysággal, úgyhogy hovatovább különbséget sem lehet tenni ránézésre „magyar” és cigány között. Élnek a nyomorban és szülnek. Jóval többet, mint amennyit az a középosztály, ami már tulajdonképpen eltűnt az országból, de amiről az orbán rezsim még képzeli, hogy van, és amelyet rá próbál venni arra, hogy versenyt szaporodjon a cigányokkal. Mert bizony- ha beszélnek erről, ha nem- Magyarország hamarosan (mondjuk 10-20 éven belül) cigányország lesz. Ez matematikailag kiszámítható, nagyon régóta tudja mindenki, aki minimálisat ért a matematikához.
Pedig- mondja a filmajánló alatti beszélgetésben a kommentelő- ezeknek nem kéne szaporodni.
Értem a miértet, és ő is tudja nyilván, hogy elég veszélyes dolog ilyen kijelentéseket tenni, hiszen ki az, aki megmondja, kinek lehet-szabad-ildomos szaporodni, mi a kitétel, a szabály, amely szaporodásra alkalmassá tesz bárkit is. És mi van, ha valaki ezen logika alapján majd egyszer azt mondja, nekem nem kéne szaporodni. Ami felé halad az ország, könnyen lehet, hogy pár évtized múlva pont azok lesznek majd a szabályalkotók, akiket most mi szeretnénk kevesebben tudni.

614382322e80d618015c4a05f26b8c3b
A szaporodás az ilyen. A lényeknek megadatott, nincs mit tenni.
Figyelve a világot gyakran meg is állapítom, hogy minél tanulatlanabb, nyomorúságosabb egy népcsoport, annál inkább hozza azt a viselkedést, ami szerintem genetikailag adott az emberben. Gyanítom, ha a civilizálódást megúsztuk volna, akkor most is úgy élnénk, hogy az erősebb elvenné a gyengébbtől, amit akar, a nők szülnének nyakló nélkül, aztán a sok gyerekből felnőne egy- kettő. 40 éves kor előtt meghalnánk gyilkosságban, vagy valamilyen betegségben. Nem is vagyunk ennél többre kitalálva. Ezt olvastam valahol, hogy kábé 40 év a genetikai életkorunk. Annyit bírnak ugyanis a fogaink. Nos, mi azonban civilizálódtunk, kitaláltunk viselkedési normákat, megbüntetjük azt, aki embert öl, és vannak gyógyszereink, amikkel kitoltuk a várható élettartamot, és elkerüljük a túl magas gyerekhalandóságot. Így nemigen van természetes szelektálódás, az ember csak szaporodik, szaporodik és felfalja a világot.

Ha mindaz, amit írtam, igényel egy precízebb levezetést, akkor javaslom elolvasásra ezt a cikket. Teljesen világos, cáfolhatatlan és tűpontos.
Ez van. Ez jön most.  Ahogy a probléma előidézője mondaná: A jövő elkezdődött. A cigányság szaporodása jelen pillanatban sokkal nagyobb ütemben folyik, mint ahogy a „magyarok” szaporodnak. És hogy miért? És hogy miért nem lehet ezt lassítani?
Nos, ismét visszatérnék a filmre. Anélkül, hogy nagyon spoilerezni akarnék, elmondom, ami szemet szúrt nekem. A Bebukottakban mindegyik fiút megkérdi a riporter arról, hogyan képzeli a jövőjét. És lám, mindegyikük családot szeretne. Egy asszonyt és gyerekeket. Mondhatnánk erre: Atyaisten! Minek szaporodik az ilyen?

Azért, mert ezt tanulta. Mind úgy tanuljuk, hogy ha családunk lesz, gyerekeink, akkor a boldogságot is nyakon csíphetjük, és beültethetjük a nappalinkba. Ezt én is megtanultam, te is megtanultad. Azt is, hogy egy gyerek nem gyerek, és testvér kell.
Aztán azért, mert nincs perspektíva előtte. Hogyan akarok majd élni? Hát hogyan lehet élni? Milyen életek vannak? Mindenki abból tanul, amit maga körül lát. A telepen felnőtt gyerekek mit látnak? Család, gyerekek, szegénység, bántalmazás. De mit gondol, hogyan lehet ebből kijönni? Hová szül? Minek? Ezt akarja tovább örökíteni? Nem, dehogy. Mind úgy hiszik (mind úgy hisszük), hogy majd ő jobban csinálja, mint az elődei.
Aztán azért, mert mindenkinek elemi vágya, hogy létrehozzon valamit. Hogy bizonyítsa, ő is ér valamit. Akinek semmilyen lehetősége nincs alkotni, produktumot létrehozni, szépen élni, annak még mindig ott az az egy, hogy világra hoz egy (kettő, három, sok) gyereket, és akkor legalább tud mire gondolni, ha azt keresi, mi is az ő létezésének az értelme.
És van olyan is, mikor valaki a saját, elcseszett gyerekkorát akarja kiegyensúlyozni. Minden intézetis gyereket akar pl. Meg akarja mutatni magának, hogy ő tud szeretni, ő képes megadni a gyerekének azt, amit ő nem kapott meg.  Ő különb ember, mint a szülei.
Van, mikor egyszerűen a közeg, a társadalmi elvárás hajt valakit. A cigányoknál még csak most kezd elterjedni, hogy lehet fogamzásgátolni, és lehet kevesebb gyereket is vállalni. Eléggé ferde szemmel is nézik azt, aki új utakon jár a témában.
És végül persze nem eltagadható a megélhetési szülés sem. Ahol nincs munka, nincs kitörési lehetőség, ott tényleg számít a családi pótlék, a segély és minden egyebek. Ott kell a gyerek, aztán majd felnő valahogy.

Ha tippelnem kellene, hogy ebben a filmben a fiúk miért is akartak szaporodni, és előtte az ő szüleik miért, akkor ezek közül bőven lehetne válogatni.

De nézzünk magunkba kicsinyt. Gyakran ugyanezek a motivációk megvannak azoknál a családoknál is, akikre senki nem csóválja a fejét: Hát ez meg minek szült? CSOKért szülni, házasságot gyerekkel menteni, tanult életmodell okán szülni, megmutatni anyánknak, hogy mi majd jobban csináljuk, mint ahogy ő tette velünk, férjet fogni, unalomból szülni, nagyot alkotni- ezek mind, mind létező motivációk ott is, ahol van pénz aztán felnevelni, iskoláztatni, szépen járatni.

Ez van. Felesleges gyűlölködni, vagy sóhajtozni. Ez van jelenleg. Ezt tette- tették a magyar kormány(ok), itt tartunk. Egyre kevesebben szülnek a kívánatos rétegből (illetve rég elmentek más országba szülni), a leszakadó rétegek pedig továbbra is intenzíven termelik az embereket. Nem fog ez megállni. Egyetlen út létezik a károk enyhítésére, ez pedig az, hogy elkezdünk számolni a cigánysággal, mint embertömeggel, és kidolgozunk egy normális tervet, amely kihúzza őket a nyomorból, a tudatlanságból. Kell legalább 3 generáció, hogy valami szemmel látható történjen, amint 3 generáció kellett a totális lezüllesztésükhöz is. De megtanulható. Nincs más út, mint ez. Vagy az ország kivárja, míg tényleg többen lesznek, és a gyűlölködés, az elfojtott és robbanó düh, a műveletlenség, az erőszak az egész országot egy, a tökölihez hasonló börtönné változtatja.

 

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Kérlek, aláírásoddal erősítsd meg a Női Passzív Ellenállást, ha egyetértesz azzal, hogy a nőknek saját, és gyerekeik biztonsága érdekében ellenállásba kell kezdeni.

(A PETÍCIÓT A LINKRE KATTINTVA ÉRHETED EL)

(Ha tetszett a bejegyzés, használd a megosztó gombokat és iratkozz fel a követők közé, így emilben kaphatsz értesítést, mikor új írás jelenik meg.
Érdekes történeteket találsz a Facebookon is: Gumiszoba)

Itt elmondhatod nekünk amit gondolsz:

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s