Gyerek előtt fel se tűnt

 

Teljes képernyő rögzítése 2019. 05. 25. 192612Nos, érdemes elolvasni a mellékelt fotót. Mondhatni, tipikus magyar asszony története. Tipikus hétköznap, ünnepnap, vasárnap. Robot, háztartás, gyerek. A nő még a történet elején van, lehet gondolkodni, hogy belehorpad-e majd (már belehorpadt), vagy felrobbantja az egészet, kiszáll, keres mást (hogy aztán az után ganézzon), vagy marad egyedül, és tolja akkor meg úgy ezt a szép életet.

Van ott még, ahonnan ezt hoztam. Naponta kettő-három is beszalad a témában. Sokan élnek így. Én meg gondolkodok, hol lehetne ezt helyrehozni. Nem az egyes nők életét, hanem úgy össznépileg csinálni valamit.

A napokban két olyan történet is előkerült, amik kapcsán az a kérdés fogalmazódott meg: És akkor mit tudnak csinálni a magyar nők? Sajnos egy kommentelő ki is mondta az eléggé nyilvánvalót: Semmit.
Én azonban nem nagyon akarok ebbe a semmibe belenyugodni. Abba főleg nem, hogy a magyar nők biztonsága ennyire tipikusan le van szarva, de az sem megy át nekem, hogy a közös élet feladatai miért még mindig ilyen brutális mértékben a nőkre hárulnak. Mert – amint azt a poszt alatti kommentelők, és maga a posztoló is írja -ahol a férj 8-10-12 órát dolgozik sokszor igen megerőltető munkát, ott a nő, aki meg nem, vagy nem olyat, az kötelességének érzi, gondolja, hogy akkor ha végre hazatér a zura, akkor ne piszkálja még a háztartási feladatokkal is. És ez bizony igen sok magyar családban így van. Nem csak olyanokban, ahol egy ilyen érdektelen fickó él, mint a fent ábrázolt, hanem olyanokban is, ahol amúgy a szándék még csak-csak megvolna. Csakhogy annak, hogy a nemek közötti egyenlőség megvalósuljon, annak egyik feltétele az pl., hogy a férfiaknak ne kelljen meggebedni azért, hogy a családot eltartsák. Vagyis nem volna rossz azt a 30%-nyi bérkülönbséget ledolgozni, ami a nők és a férfiak bére között van. És komplette olyan béreket adni az embereknek, és olyan színvonalat teremteni, amibe belefér, hogy a családok napi 4-5 órát szabadon együtt töltsenek, és az idő alatt mondjuk meg tudják osztani a közös feladatokat.
Egyszer.
Másszor. Egyre nyilvánvalóbbá válik, hogy a társadalom magára hagyja a nőket. Egy nő méhe-élete csak addig fontos, amíg a gyereket ki nem tolja magából. Amint ez megvan, már nagy ívben tesznek rá, hogy fel tudja-e nevelni, biztonságban lesz-e közben. Lesz-e a gyereknek jó oktatás, jó egészségügyi ellátás, lesznek-e jó és egészséges szülei. Egy CSOK vagy valami más hülyeség semmi egyéb, mint az új hitelfajta, amibe ugyanúgy fognak az emberek belebukni, mint a svájci frankos hitelükbe. Továbbá röghöz kötés. Ez, ami Magyarországon van, ez nem családbarátság, ez nettó gyerekkereskedelem, abból is valami átlagon aluli felelőtlen fajta. Mindezek fényében férjhez menni és gyereket vállalni egyre inkább egy orosz ruletthez hasonlító hazardírozás. Luxus, mondhatni. Talán pici esély van rá, hogy nem végződik nyomorral, boldogtalansággal, vagy éppen bántalmazással. Ha viszont bármelyik variáció előáll az utóbbi három közül (márpedig nagy eséllyel előáll), akkor egy nő senki másra nem számíthat, mint saját magára, netán ha a szülei, testvérei megvannak, akkor rájuk. Hatóságokra, ellátó szervekre nem.

De mi lehet azokkal, akik már túl vannak ezen. Van család, van gyerek, van túlterheltség. Jellemzően a mostani 40-es generáció van ebben a csapdában. Lefelé is gondoskodnak, és -miután szeretett kormányunk bezáratta az idősotthonokat, amit meg nem, az megfizethetetlen, csakúgy, mint az otthonápolás-, ezért aztán egyre többen ápolják a szüleiket is. Nők, természetesen-kik mások. Nők, akiknek így nem lesz nyugdíja (senkinek sem lesz), és akik még az öngondoskodástól is elesnek. (Az megvan gondolom, mikor felhív a magánnyugdíjpénztártól a vadász, és kezdené az ajánlatát. Hogy csak havi 12 ezerért már 30 év múlva ilyen meg ilyen nyugdíjad lesz. És mondod neki, hogy köszönöm nem, mire ő: Önt nem érdekli a jövője? De bammeg. A holnap, meg a hó vége.) Szóval gyesből, meg eltartottságból, meg ingyen idősgondozásból sajnos nem lesz nyugodt öregkor. Bár mi megalkottuk anno az NPE-t, melyet időről időre előveszek, mert hiszem, hogy a megoldás abban van, ha a nők lázadnak, megtagadják a gondoskodási munkákat, és ezzel döbbentik rá a társadalmat, hogy mennyit ér a nők munkája. Nyilvánvaló azonban, hogy akinek gyereke van, az nem fogja holnaptól befejezni a róla való gondoskodást. Sokáig azt gondoltam, hogy ez a jövő zenéje, és inkább ilyen elvi állásfoglalás. Valami, amin lehet gondolkodni. Egyre inkább azt gondolom, hogy mindarra, amit a magyar társadalom a nőkkel, a családokkal művel, a nők egyetlen lehetséges válasza a gondoskodásból való drasztikus vagy fokozatos kilépés, valamint gyerekeik arra sarkallása, hogy magukat sem kiszolgáltatott helyzetbe, sem valamilyen letehetetlen elköteleződésbe ne vigyék bele. Azt gondolom, mondjuk rendszeres heti egy napos NPE már komoly társadalmi hatással tudna bírni. Továbbá biztos vagyok abban (nem vagyok biztos benne), hogy hetente egyetlen napon (vagy kettőn) bármely férj, aki képes az agyával felfogni ennek jelentőségét az oda tudna és akarna állni a gyerek és a fakanál mellé, hogy ezzel támogassa a változásokat.

Sokan egyébként megteszik így is. Jómagam is ismerek olyan férjet, aki simán ledolgozza a 10-12 óráját, aztán hazamegy, és ha épp úgy jön ki, hát kipakolja a mosogatógépet. Nem lesz ettől kisebb farka, csak esetleg kiegyensúlyozottabb párkapcsolata. De hát neki erre van igénye. Szereti a rendet, és nem érzi magát kiskirálynak, aki a tévé elől pampog.

Egy szó, mint száz, az olyan pasit, akiről a poszt szól, ott kell hagyni a picsába (mondják a kommentelők, aztán szépen elballagnak megfőzni a vacsit, mire kezdődik a meccs). Ott kell hagyni, ha valaki megteheti. Aki viszont teleszüli az életét, az marad szépen, és nézi a lusta férj sziluettjét a tévé előtt egy életen át. Annak marad az a szerencsétlen bölcselet, miszerint régen minden jobb volt, mert az emberek nem váltak szíre-szóra, hanem megjavították azt, ami elromlott. Csak hát minek?..

Legvégül pedig az is kérdés, hogy ha már valakik úgy döntenek, házasodnak, gyereket vállalnak, akkor ott születik- e még az előtt bármilyen megállapodás, egyeztetés köztük a későbbi feladatokat tekintve, hogy ezeket a döntéseket meghoznák. Mert akkor sincs semmi biztosíték, ha beszélnek erről, és kinyilvánítják, kinek mi (lesz) a dolga, ám legalább kiderülhet, ki miként gondolkodik a kapcsolatról.

Egyébként meg csak remélni merem, hogy azok a nők és anyák, akik átélnek valami a fentihez hasonlót, és már ki is tudják mondani, hogy ez így nem élet, nem jó élet, azok majd nem felejtik el mindezt elmesélni lányaiknak, fiaiknak, hogy nekik majd jobb legyen, könnyebb legyen.

 

Kérlek, aláírásoddal erősítsd meg a Női Passzív Ellenállást, ha egyetértesz azzal, hogy a nőknek saját, és gyerekeik biztonsága érdekében ellenállásba kell kezdeni.

(A PETÍCIÓT A LINKRE KATTINTVA ÉRHETED EL)

 

(Ha tetszett a bejegyzés, használd a megosztó gombokat és iratkozz fel a követők közé, így emilben kaphatsz értesítést, mikor új írás jelenik meg.
Érdekes történeteket találsz a Facebookon is: Gumiszoba)

Reklámok

6 hozzászólás

  • Szingli csaj

    Hát, nekem se gyerekem, se párkapcsolatom 40 évesen. A gyereket egyáltalán nem bánom, egy társ hiányzik, de amilyen a felhozatal az én korosztályomban, hát asszem jobb nekem egyedül. Mást sem hallok a kolléganőktől, csak a panaszáradatot a férjükkel kapcsolatban. Nekem ez nem hiányzik egy cseppet sem.

  • Nem tudtam elolvasni.Első szerelmünk 31éve volt összeházasodtunk ANYÓSOM miatt később elváltunk.21 éve ismét SZERELMESEK lettünk megszületett 2 BOLDOGSÁGOM.Rá 2 évvel megint ELHAGYOTT …

  • Nem tudom, mikor merevednek bele ebbe a szerepbe a nők és a férfiak, de az ismerősi házasságok többségében nagyon hasonló helyzeteket látok, ami arról szól, hogy apa valamiért fontosabb, és ellátás jár neki. Ezt az élet-mintát sugallják a barátok, nagyszülők, mindenki, és szerintem a férfiaknak ez kényelmes is, csak igazságtalan.
    Magyarországon, ahogy látom, az emberek minden területen nagyon rossz hatékonysággal dolgoznak, sokkal több időt töltenek el tevékenységekkel, mint szükséges lenne, az apák/anyák a munkahelyeiken, a fenti anya pedig otthon, ez is okozhatja a rettenetes kupit, ebből is nagyon sok közeli példát látni sajnos.

  • Senkit nem kell sajnálni a maga választott út, (férj) miatt.
    Hogy kihez megyek az egy választás.
    Naivitásnak, információ hiànynak , önhazugságnak, belenyomasztásnak megiszzuk a levét.
    De azt hogy férjeződni KELL , a mai világban senki nő nem veheti komolyan.
    Legalábbis Európa, közép Amerika sávban.
    A többi helyen igen.
    Az nekem mondjuk nem felelne meg hogy a fèrjem heti egy két napon neveli a SAJAT gyerekét, beleértve az éjszakai felkelést is, pedig sok a melója, a mosogatast hagyjuk, van rá gép.

  • Észak Amerika lesz az , bocs.

Itt elmondhatod nekünk amit gondolsz:

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s