Európai- multikulti- nyitott- elfogadó

Lehet ezt az átalakuló világot rettegni, figyelni, utálni. Népvándorlás van, mondhatjuk. Nem az első a világtörténelemben, és ahogyan azokat, úgy ezt is csak ideig óráig lehet esetleg feltartóztatni. Inkább szerintem elfogadni kell, hogy ez van, és a lehetőségekhez képest valahogy élhetővé tenni. A nyugat felé vándorló, menekülő tömegek világa azért roppant meg javarészt, mert az ún. fejlettebb (fehér patriarcha) társadalom lerabolta, kiszipolyozta és elárasztotta jó pénzért fegyverekkel. Mostanra ott nem lehet élni, és az emberek elindulnak valami remény felé. Más kultúrákból, más szokásokból, sokszor belerondítva abba, ami mi megszoktunk, amit jobbnak gondolunk (és ami sokszor jobb is, mint amit ők hoznak magukkal).
Hogy valójában mi a helyzet Európában, ezt nem nagyon tudhatjuk. Én úgy látom, hogy területileg is változó, hol, kik kerülnek többségbe, ott milyen közeg várja őket, továbbá Magyarországról nézve durván torz képet kaphatunk arról, mit is okoznak a menekültek, hiszen tudjuk, hogy a hivatalos kommunikáció fossa a hazugságokat, semmitől vissza nem riadva, miközben a Bécsben rettegő Lázár Jánost harsányan röhögték ki a magyar bécsiek. De hát valamivel választást kellett nyerni, és mivel mással, mint a buta, bezárt nép megfélemlítésével
Most akkor leírom, és 4 év múlva előszedhetjük, hogy lefogadom, a következő választást TRIANONOZÁSSAL, ERDÉLYEZÉSSEL KÍVÁNJÁK MEGNYERNI. Ennek már nagyon jól láthatóak az előkészületei a kommunikációban.
Ha nem így lesz, fizetek egy sört.

Tehát ez van most.
Én is egy olyan városban (faluban) élek, sőt, mostanra kiderült, hogy olyan lakótelepen, ahol egy- két éve még menekültek tömegei voltak elszállásolva. Az a lakástulajdonos, aki menekült családokat fogadott be, a kormánytól kapta ezért a lakbért, ráadásul duplán. Így aztán nem volt gond lakásokat találni nekik. Itt a mi környékünkön rengetegen voltak. Két utcával odébb viszont Sokan közben elmentek (valamerre), a lakások kiürültek, a tulajdonosok felújítják őket, és kiadják újabb embereknek. Nekünk például, meg még magyaroknak, akik pl rajtunk keresztül jönnek. És nekünk most nagyon örülve van, mert mi bőven európaiak vagyunk, vagyis tudunk szelektíven szemetet gyűjteni, nem köpködünk, és nem ordibálunk. Mert hát ez is fontos. Viszont itt benne van a köztudatban az elfogadás, befogadás minimuma. Vagyis van, ahogy van, de az emberek igyekeznek nem utálkozni. Gondolom, így vannak nevelve, ez amolyan norma lehet. Mi profitálunk belőle. Mikor a gyerekeimet befogadták az iskolába, akkor is tapasztaltuk, meg mikor a bankom vezetője felhívta a figyelmem arra, hogy két nem dolgozó gyerekkel nekem sok pénzt ad az állam, csak járjak utána. Nem irigyek valahogy.
És ad ez a multikulti még mást is.
A fiam meséli, milyen fura más világ ez. Az osztályában vannak még lengyelek, szírek, még másik magyarok is. Múltkor egy afgán fiúval beszélgetett, ma pedig valami nagy bandázás is volt náluk. Minden héten egy délelőtt fogadnak down kóros és mozgássérült fiatalokat. Máskor más középiskolából jönnek fiatalok, és velük annak közös foglalkozások, csapatépítő játékok. Ma is ilyen nagy nyüzsgés volt. Volt egy fura jelenet, ami – ahogy mondta a gyerek- belesült a retinájába, agyába, lelkébe. Egy down kóros lány keresett valamit a folyosón. Kicsike volt, kicsit tétova. Nem kisgyerek, hanem alacsony, de az ő korosztályuk. Nem is őt látta meg a fiam, hanem azt a pillanatot, mikor egy fiú, hasonló korú, mint az enyém, magas viking harcos, igazi jó csávó odament a lányhoz, hogy segítsen neki. Leguggolt ahhoz az alacsony kis nőhöz, és annyira nagyon szelíd és kedves volt. És meg is mutatott a lánynak mindent – mondja a fiam.

Mondja, hogy próbálta ezt a jelenetet odaképzelni a saját régi iskolájának a folyosójára… hogy ott így lenne- e. Meg az afgánokat, meg a lengyeleket, meg ezeket a kis gesztusokat, ahogyan emberekkel tud itt kapcsolatba lépni. Próbálja elképzelni. És mondja, hogy bizsergető neki, ahogy tervezi a nyarát (Spanyolország mami nélkül), ahogy átugrik Hollandiába találkozni valakivel, vagy ahogy a lassan szaporodó német szavakkal beszél az igazoltató rendőrhöz (aki nem cseszi meg, nem basztatja, hanem elmondja normálisan, milyen szabályt lépett át, és tudja, hogy az ő országában máshogy volt ez, de itt meg ez van. És jó utat, csüsz).
Azt mondja, ez az egész annyira fényévekre van mindattól, amit valaha az életről képzelt, és annyira kitágított mindent, olyan nagyon minden más… Mondanám, hogy olyan nagyon európai.
Nem tudom, másutt ki mit él meg. Én Máltát láttam még, sokat írtam akkor erről. Nagyon nagy szeretettel van a szívemben, vissza is járok. Ez is más, de szerintem más lehet München, Berlin, Bécs, London.
Hiszem, hinni akarom, Hogy Magyarországon is lett volna egy olyan kedves, helyes, hatalmas 18 éves, aki leguggol a down kóros lány elé, aki segít neki, akinek ez nem ciki. Mert ez az, ami igazán emberi, ami belesül a retinába, ami bizalmat kelt. Ahol ilyen dolgok történnek, ott jó élni.

De hát valamivel választást kellett nyerni, és mivel mással, mint a buta, bezárt nép megfélemlítésével (itt jegyzem meg, hogy most leírom, és 4 év múlva előszedhetjük, hogy lefogadom, a következő választást TRIANONOZÁSSAL, ERDÉLYEZÉSSEL KÍVÁNJÁK MEGNYERNI. Ennek már nagyon jól láthatóak az előkészületei a kommunikációban.
Ha nem így lesz, fizetek egy sört.

Nem könnyű viszont. Az a helyzet, hogy nagyon nem könnyű ez. Én értem a menekülteket is, akik még az én országomnál is sokkal primitívebb közegből jönnek. Nagyon nehéz ezt a tágasságot megérteni, átvenni. Legyűrni az előítéleteket, a viszolygást, a bizalmatlanságot. Kilépni azokból a kicsi távolságokból, amiket egy kicsi ország éget bele az agyunkba. Ahol felmenni Pestre már egy program, ott nehéz hozzánöveszteni a lelket ahhoz, hogy az egész világ lehet a hazánk. Biztos, hogy nem mindenkinek könnyű ez. Ahonnét én írok, az az én szabadságfokom, az én fiaim szempontjai. Ára van. A gyötrődés a nyelvvel, az örökös tanulás, reagálás, a helytállás kényszere. Az otthagyott iskola, a látszólagos veszteségek… Nem könnyű.

(Ha tetszett a bejegyzés, használd a megosztó gombokat és iratkozz fel a követők közé, így emilben kaphatsz értesítést, mikor új írás jelenik meg.)

3 hozzászólás

Hozzászólás a(z) Gumiszoba bejegyzéshez Kilépés a válaszból

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s