Beszélj hozzá szépen- A bántalmazásról

Tényleg nem tudom, mi van most. Most nem mondjuk már elég ideje, hogy mi van? Vagy direkt nem akarják érteni? Hogy most sorozatban jönnek ki női portálokon nőgyűlölő, nőket lenyomó anyagok, az miért van?

A kérdés költői. Azért van amiért mindig is volt. Női portált nők olvasnak, a nők jól idomíthatók, ergo a gyorsuló ütemben széthulló társadalmi kereteket leginkább a nők megfelelő betanításával lehet ideig- óráig fenntartani. Így is túl sok már a lázadó nő, a nem szülő nő. Irkálnak, csapatot gyűjtenek, nem szaporodnak, elmennek az országból. Megfelelően összeállított ismerősi körrel a Facebook falunk egészen haladó, sőt, mi több, radikális képet mutathat, és képzelhetjük azt, hogy a világ valami élhetőbb felé halad. Élhetőn értem azt, amiben nők, melegek, nemfehérek, állatok, vágóállatok, tengeri állatok is méltó módon élhetnek és végezhetik be életüket, továbbá ahol az élelmiszer megtermelése nem a bolygó kizsákmányolásának árán érhető el, ahol minden píszi és ismerjük egymás szeretetnyelvét. Folytathatnám a sorolást olyan dolgokkal, melyek elhozhatnák az emberiség felnőtté válását, melyek kitolhatnák a kipusztulásunk időpontját, a Föld drasztikus átalakulását. Az én oldalamon elég sok cikk jön fel, melyek ezzel foglalkoznak, plusz felvilágosult emberek értekeznek ember-ember kapcsolataik megreformálásáról, tudatos gyerektelenségről, és a meglévő gyerekek az eddiginél haladóbb neveléséről. Ha akarnám, hihetném, hogy valami jobb felé haladunk, lesz itt még más világ, sőt, majd lesz, hogy a nők jól beintenek a patriarchátusnak, és többé nem hagyják magukat kizsigerelni.
Mind felépíthetünk egy hermetikus világot, melyben arról veszünk tudomást, amiről akarunk. Közben meg a hatalom, és csatlósai nyomulnak, mintha nem is hallanák, nem is látnák az új valóságot, a hangokat, a nők nyomorúságát. Sőt, az emberek nyomorúságát.

Adott női csoport, és benne a nő, aki a másik 58 ezer nőt kezdi okítani arról, hogy szép dolog az egyenlőség (ám), de az azért már mégiscsak felháborító, hogy a nők már szinte elveszik a férfi kezéből az irányítást. És akkor meg nem kell csodálkozni…
Öhhh.
Mi szerencse, hogy igen szép számmal érkeznek kommentek, melyekben a posztolót leoltják, ám a probléma ezzel az, hogy valójában ezek is csak szavak. Leoltják, aztán szépen csinálják tovább ugyanazt a lélekölő életet, amiről szintén napi öt poszt van, hogy mennyire kizsigerelő.
És házsártosak. Nyilván. És látszólag irányítanak, megmondják, ki mit csináljon, láthatatlan joystick-kel próbálják a drága párjukat rávenni alapvető ténykedésekre (úgy, mint kiránduljunk, beszéljünk a gondjainkról, játssz kicsit a gyerekeddel). Sárkányok (ah, szegény férjük!). Közben kábé még mindig ez az egyetlen terepük, ahol valahogy kompenzálni tudják azt a fajta kiszolgáltatottságot, amit a társadalmi felépítés determinál nekik. Pénze nincs egy nőnek, így álmodni sem tud arról, hogy a gyerekeit férfi nélkül eltartsa, a férfi nem partner, beleül a férfiségbe, netán eljár, megcsalja őt (addig jó, míg nem tudják). Ha beszélni próbál vele, letromfolja, semmibe veszi, meg se hallgatja, és úgy jár haza, mint egy hotelbe. Hát tényleg csak egy nyűg, és akkor ha elmondja a barátnőnek, mennyire szar az egész, akkor az visszavág: Mi a faszér nem hagyod ott a picsába?
Mer hogy?
Így hát marad az ugatás, az indokolatlan rosszkedv állandóan, a gyomorgörcs hazafelé menet, és egy nap eszmélés a mosogató fölött: KINEK AZ ÉLETE EZ ITT?
Ez van javarészt. Még a szépen megkomponált FB profil mögött is. Hát voltak nekem már akkora döbbeneteim, hogy gyanús minden mázgás, ölelkezős, szeretjükegymást fotó. De persze legyen úgy. Bár lenne sokezer példa, ami cáfolja az alap érzést, miszerint a párkapcsolatok a mostani formában nem fenntarthatók, gyötrelmesek, unalmasak, kiégettek. Jól megspékelve a bántalmazás különböző fokozataival.
Mondja ezt a moderátor, a családterapeuta (is), aki jól megtanulta, hogy pl az alig felismerhető verbális bántalmazásnak milyen ismérvei vannak, és azokat miért is alkalmazza szegény bántalmazó, ő aztán mennyire szenved, és hogyan lehet úgy kommunikálni a bántalmazoTTnak, hogy lehetőleg elkerülje a bántalmazást.


Női portálon jelenik meg leginkább ilyen tanácsadás, okoskodás. Hát miért is ne? 10-ből kilencszer nőt bántalmaz férfi, hát oktassuk őket, a nőket, hogy miképpen viselkedjenek. Ők, az áldozatok. Milyen szép ez, nem? Véletlenül se mondjuk ki, hogy ez elsősorban a bántalmazónak, ergo a férfinek a bűne, felelőssége, és változni is neki kellene. Ne mondjuk ki, hogy a bántalmazás hatalmi egyenlőtlenségből fakad, nem pedig a szerelem múlásából, illetve a szerelem múlását is leginkább az okozza, hogy a nagggyon szerelmes pár beleáll a tanult formulákba, és onnantól pillanatok alatt hatalmi eltolódások alakulnak ki köztük, melyek azután szanaszét mérgezik a kapcsolatot. Ne mondjuk ki, hogy a hatalmi eltolódás egyrészt a társadalmi szerepekből (gender) fakad, másrészt pedig (a férfiak által) jól kitalált anyagi egyenlőtlenségekből. Az a kutya ugat, amelyiknél a pénz van, és az engedelmeskedik, amelyik gyereket nevel. Arról se beszéljünk, hogy olyan mélyen van erről hallgatva, hogy egy átlagos lány hivatalosan soha nem találkozik azzal a tanítással, hogy miképpen ismerheti fel még a szerelem bimbózásakor a későbbi bántalmazót, a verbális jeleket, melyek előre vetítik a jövőt. De meg arról főképpen nincs beszélve, hogy ha mégis felismeri, és újra felismeri, és újra felismeri, akkor hogyan barátkozhat meg azzal a gondolattal, hogy a pasik 90%-a úgy bántalmazó, hogy fogalma sincs arról, hogy ő az, ergo a nő vagy bevállalja, és egész életében igyekszik kordában tartani, vagy megbarátkozik a gondolattal, hogy egyedül (macskákkal) éli le az életét.

NEM BESZÉLNEK EZEK OTTAN ERRŐL.

(Link alatt a cikk)

Hanem azt mondja, hogy:

Ne másoknak panaszkodj!”

Újra csak azt mondhatom:

Ember! A bántalmazó egyik legfontosabb jellemzője, hogy NEM LEHET VELE BESZÉLNI. Vagy leugat, vagy otthagy a picsába, és rád vágja az ajtót, vagy egyre agresszívabb lesz, vagy kiröhög, bagatellizálja a problémát, figyelmen kívül hagy, meghazudtol. De, hogy beszélni… röhögnöm kell. És akkor még másokkal se beszéljem meg a kínomat? Ez komoly? Akkor kivel? És tényleg baj, ha mások támogatnak abban, hogy elmenjek a bántalmazótól? Vagy baj, ha esetleg igazat adnak nekem? Vagy- hát igen, van ilyen is- engem hibáztatnak, és tolnak vissza a szarba (pszichológusok, terapeuták előszeretettel). Egy bántalmazottnak senkije nincs, csak a barátai. Nem véletlenül igyekszik a bántalmazó elszeparálni az áldozatát, és elérni, hogy már senkivel se oszthassa meg a gondjait. Aszondom én erre, hogy panaszkodj csak. Ha kell, írd ki a fészbukra. Ne fedezd a bántalmazód, ne takargasd a mocskot. Ha a nők beszélnének, akkor a szégyen visszaszállhatna az elkövetőkre. Míg hallgatunk, addig azt csinálnak veklünk, amit akarnak.

Lehet segítséget kérni – Beszélj hozzá, de normálisan!”

A mondat második fele a legkedvesebb. „Beszélj hozzá normálisan” .
ÉN??? Én, aki mondjuk évek óta nyelek, hallgatok, csendben vagyok, hogy ne legyen balhé, hogy a gyerek ne sérüljön. Tűröm a “párom” fasságait, és ha aztán megemelem a hangom, akkor majd jön a vád, hogy velem nem lehet normálisan beszélni. És mikor egy szakember ilyet ír, akkor ezek után menjek szakemberhez? Bízzak valakiben, aki nyilvános cikkben folyamatosan az áldozat kezébe akarja adni a megoldás felelősségét?
Eszembe jut az Ártatlan kis hazugságok című minisorozat (online elérhető, remek mű) sztorija, melyben párterapeutához megy a bántalmazó, és a neje, aki ekkoriban még nagyon jól önhibáztat, és magyarázza magának, hogy ami erőszak, az szerelem, és tulképpen ő maga is vágyik rá. Isteni látni, ahogy a férj megbán, manipulál, csúsztat, az egyoldalú bántalmazást kölcsönös perverziónak titulálja. Micsoda isteni szerencse, hogy az a párterapeuta nem Bagdy Emőkénél tanult, és kb fél óra alatt leveszi az igazságot. Onnantól nem nyomja vissza az áldozatot, hanem segíti, erősíti, támogatja abban, hogy el tudjon menekülni.
Hát ilyen minálunk nincs.
Beszélj vele normálisan…
És van persze a cikknek egy jó kis lezárása:

Segítség”

Bizony, el kell menni terápiába (mondja a cikk), mert ott aztán a szegény bántalmazó szembesül a problémájával, és kiderül, hogy csupán azért alázza, bántja, veri az asszonyát, mert őneki gondjai vannak magával.
Mi? Milyen problémával szembesül? Hogy az anyja copfot kötött neki kisfiú korában? Vagy mi a tököm baja van? És miért kell arra nekem (a bántalmazottnak) tekintettel lenni? Nem arról szól a felnőtté válás, hogy az ember megnézi a nyomorát, feldolgozza egyedül, vagy segítséggel, és nem terheli, nyomja rá a nála gyengébbekre pusztán azért, mert olyan társadalomban él, ahol neki, a férfinek megengedett ez a fajta viselkedés?
A nővel szemben.
A főnökkel szemben nem, pedig hát ha a személyes nyomorúság indokolja a szarháziságot, akkor akár a főnököt is lehetne verbálisan bántalmazni. Vagy megverni. Ja, hogy az veszélyes volna, és amúgy sem illik? Hát akkor nincs is tovább miről beszélni. A bántalmazást nem pszichés probléma, hanem a hatalom megélése, a nő elnyomásának vágya mozgatja, amit aztán elő lehet úgy adni a buta terapeutának, hogy a főnökkel szembeni feszültség indukálja az agressziót. Meg a gyerekkori copfok.
Ordít a kontárság, az átverés fel nem ismerése, a viszonyok félremagyarázása.
Egy női oldalon, ami tényleg nők tízezreihez jut el, ezért aztán erősen oda kellene figyelni, hogy mit írnak le rajta. Esküszöm, ennél már felvilágosultabb írások jönnek ki férfiak tollából is.

És akkor csodálkozok, mikor a női csoportban azt fejtegetik a nők, hogy bizony bizony olvasni kell, tájékozódni kell a férfiak lelkét illetően, mert má mégse hagyhatjuk, hogy azért menjen tönkre a kapcsolat, mert nem ismerjük a motivációikat. Erre beírom, hogy gondolom, együtt olvastok a pároddal, mert gondolom, ugyanezt gondolja ő is. Keres, kutat, tájékozódik, sőt téged személyesen megkérdez, hogy tudja, mi jár a fejedben, mit érzel, mit gondolsz. Mert má mégse hagyhatja, hogy a kapcsolat elpusztuljon.

UGYE???

 

 

(Ha tetszett a bejegyzés, használd a megosztó gombokat és iratkozz fel a követők közé, így emilben kaphatsz értesítést, mikor új írás jelenik meg.)

Reklámok

3 hozzászólás

  • ez az írás tökéletes.

  • tamadomokus

    Ja, még valamit elfelejtettem írni, hogy még ezeket is mondta a HR-es főnöknőm:
    – Jaj, a Bali ilyen laza gyerek (engem nem érdekel, ne viccelődjön rajtam, és ne ütögesse a karomat, mintha országos cimborák lennénk)
    – De a férfiak ilyenek (mondta ezt az “udvarló” magatartásukra).
    Hát, nekem nem tűnt fel, hogy minden férfi olyan lenne. Csak különbséget tudok tenni tolakodó és nem tolakodó között. És ez az arány ott kb. 100 férfiból 3. Érdekes, a maradék 97 valahogy mégsem “olyan” volt velem.
    Ez már nem puszta áldozathibáztatás, amit tett a nő velem szemben, hanem a férfiakat is általánosan véve degradálja, és ezzel próbálja legitimálni a zaklatók viselkedését, mert fél konfrontálódni.

  • tamadomokus

    Na várjunk, bocsánat, az első hozzászólásom nem küldődött el.
    Ezt írtam:
    Fú, az életemben újra és újra felbukkanó áldozathibáztatókról írtál…de tényleg mindenhol ott vannak! Talán egy fokkal jobb, mint a sötét középkorban, de most meg sötét újkor van. WTF a köbön! Köszi az írást!
    Megjegyzés: Engem épp ma rúgtak ki a próbaidőmön egy munkahelyről, mert drága HR-es főnökeim inkább a vállalhatatlan viselkedésű csapatvezetőm pártját fogták, illetve írásos bizonyítékok ellenére is egyik-másik munkahelyi, kéretlen udvarlóm pártját.
    A hölgy HR-es által felvetett gondolatok:
    – Ez a viselkedés nem megengedett (amiket elmeséltem, melyik kolléga miket mondott nekem).
    – Ezek nagyon súlyos vádak. Biztos vagy benne, hogy jól értelmezted a történteket?
    – Nem lehet, hogy te váltottad ki ezt a viselkedéseddel?
    – Nem lehet, hogy te a múltad miatt túlérzékeny vagy ezekre?
    – De hiszen a Betti is abban a csapatban volt. A Betti is szép lány, mégsem jelzett soha semmi ilyesmi problémát.
    – Más női kollégák sem jeleztek soha semmi ilyesmit. (Nekik….egy férfi kolléga leírta nekem, hogy kolleganői mutattak nagyon cifra dolgokat, hogy miket írtak nekik facebookon egyes férfi munkatársak. Úgy tűnik, csak én voltam ilyen balf*sz, hogy szembeszéllel pisiltem, és nyíltan szóvá tettem.)
    – De hiszen szeretsz tetszeni az embereknek, nem? Hát, ha azt mondja valaki, hogy szexis vagy, azt veheted bóknak. Hát az vagy, nem? Szexis vagy! (Az vagyok bmeg, de ez nem felhívás szexuális zaklatásra.)
    – Ne beszélj senkinek a gyerekkorodról, mert megterheli őket. (Őket?? Mi, ezek nem néznek híreket? Annak említettem a gyerekkoromat NAGYVONALAKBAN, remélvén, hogy empatikusabb lesz felém, akik piszkáltak, vagy goromba/szexuális megjegyzéseket tettek. Hát tévedtem, empátia sehol, és még engem b**znak le…)
    Drága csapatvezetőm, Balázs (aki egyébként füvezik) pedig többszöri kérésemre sem hagyta abba a rajtam való viccelődést, és ha én visszavicceltem, abban a másik hülye haverjával mindenképp találtak kifogásolnivalót. Az a haver pl. engem szóban és írásban is paranoiásnak és nácinak is nevezett.
    Elbocsátásomkor a HR-es főnököm (már átcserélődtek, így egy férfi lett abban a szerepkörben) nem kívánt hozzáfűzni semmit ahhoz, hogy felelevenítettem neki a korábbi panaszaimat.
    Ja, és hát Balázskán kívül minden munkatársam meg volt döbbenve, hogy kirúgtak engem a próbaidőm végefelé.
    Ez van. Hülyék közt mindig szívás őszinte jellemnek lenni.
    Bocs a terjedelmért, nagyon fel vagyok idegelve. Annyira aktuális ez az egész, hogy fáj.

Hozzászólás a(z) tamadomokus bejegyzéshez Kilépés a válaszból

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s