A magyar a kiválasztott nép

images

 

A  magyar egy különleges nép- gyakran hallani ezt. No, nem rólunk mondják ezt mások, hanem a magyarok mondják magukról. Mi mások vagyunk, különlegesek. Rendkívül kreatívak, és hát a nyelv… na, az aztán a mifene! A magyar nyelv. Sőt, ha valakit megkérdezek, hogy mégis mi a fenére lehetünk (mi, magyarok) olyan nagyon büszkék, akkor rövid, tétova szemforgatás után mindig az jön, hogy a nyelvünkre. Ezt ugyanúgy sokat hallottuk és megtanultuk, amint nőként megtanultuk, hogy az életünk szülés nélkül mit sem ér, hogy az egy igaz út a boldogsághoz a házasulás, hogy a férfiak realisták, a nők meg érzelmesek, hogy orbán viktor a mi megmentőnk, és hogy a politika és a pénz a férfiak dolga. Hagyomány. Népmese. Valaki egyszer kitalálta, mert neki úgy volt jó, aztán elmondta a gyerekének, az az ő gyerekének, és egyszer csak azt kezdték hinni a népek, hogy ezek a nagy Igazigazak. Pedig nem.
Hogy a magyarság mire lehet büszke, az könnyen levehető az országimázs filmekből, és ezekből a legendákból. A magyar nyelv különleges, dús, gazdag, rendkívül cirkalmatos, és sokszínű, de persze soha nem tesszük hozzá, ha ezzel büszkélkedünk, hogy az átlag magyar nagyjából 20 %- os hatékonysággal képes ezt a csodás nyelvet használni. Hogy az ország 40%-a nem érti a saját nyelvét, és hogy tulképpen olyan egyedül vagyunk vele a világban, mint kóró a búzaföldön. Semmi értelme, senki nem érti, és senki nem is hajlandó megtanulni. Velünk együtt fog eltűnni a világból. Valaha őseink küzdöttek azért, hogy országunk hivatalos nyelve legyen, és ne kelljen a németet használni. Ma már boldogok lehetnénk, ha annak idején nem harcolnak érte olyan nagy vehemenciával. Legalább lenne még 40 millió ember, aki értené, amit beszélünk. Jelenleg a lebutított nyelvoktatásunkkal, és a magyar virtussal kb. Európa nyelvileg leghülyébb nemzete lettünk. DE a mi nyelvünk a legcsodásabb élén a „cipőfűzővel”, ami jééé, mennyire tetszik a többi népeknek. Ez a lényeg.
És van a gulyás, meg a pálinka. Nah, a pálinka leginkább. Meg az elüldözött tudósaink, a bukott forradalmaink, a sok, és még több rossz választás, rossz döntés. Meg a zene. Amiről szintén azt tanultuk, hogy csodálatos, ámbár minden nép ezt tanulja a sajátjáról, és van is ebben valami igazság. Bármely nép autentikus zenéje szép a maga nemében. Nem is az a lényege ezeknek, hogy szépek legyenek, hanem, hogy összekössenek minket. Hogy a csitári hegy az kicsalja a könnyedet Kanadában, Berlinben, Londonban egyaránt.
Az pedig, hogy a magyarok valami kiválasztott, spirituálisan fontos nép volnának, az még mindig járja, még mindig sokan gondolják, illetve a jelenlegi kormány is ezt erősíti az emberekben. Hogy majd itt, Európa közepén maroknyian, egy elmebeteg törpével az élen leosztjuk a kártyákat. Mi.

névtelen-2
Itt jegyezném meg halkan, hogy milyen érdekes, hogy a 4 év alatt, mióta nőügyekkel és közélettel foglalkozom az oldalamon ezerszer kaptam meg kaján röhögéssel kísérve, hogy értsem már meg, hogy hülyeséget beszélek, sőt, olyan vagyok, mint az a hülye, aki nem veszi észre az autópályán, hogy azért jön vele mindenki szembe, mert ő tart rossz irányba. Szóval én sokszor megkaptam ezt, mikor a nők nyomasztó és fullasztó valóságáról írtam, a házasságok hamisságáról, az anyaság sötét oldaláról, az elvárt szex libidóra gyakorolt hatásáról és egyéb fincsi témákról, és hát van itt pár millió fidesznyik és fidesz szavazó, akinek addig nem jut el a csökött agya, hogy a működő Európában szembe menni a forgalommal minimum felveti a tévedés, avagy az elmebaj, avagy a tudatos fasizálódási vágy lehetőségét. Ennek a fasizálódásnak egyik mozgató ereje a vágyott különlegességtudat táplálása. Mi aztán faszák vagyunk. Mi megvédjük Európát. Mi jobban tudjuk. Mi vagyunk az árja faj… ja, azok mások voltak…
És minket támadnak ezért. Ez fontos. Az áldozat-tudat stratégiailag nagyon fontos.

(Ismerek ilyet kicsiben is. Mindenkibe belekötő, rosszindulatú, hatalomvágyó, gonosz szarkavaró, aki azután arról ír cikkeket, hogy őt az egész világ támadja és bántja. WTF???)
Azért támadnak minket, mert fáj nekik, hogy mi különbek vagyunk. (Ahogy emezt is azért, mert ő különb, és mindenki az irigye- kicsiben és nagyban ugyanazok a mechanizmusok)

Olyan jó is lenne ez! Olyan jó hinni, hogy mi többek vagyunk. Amint egyénileg is mind arra vágyunk, hogy különlegesek, egyediek legyünk. Azok is vagyunk bizonyos mértékig. Bizonyos mérték után viszont jól kirajzolódó személyiségkasztokba tömörülünk, s ha kellően eltávolodunk az egyén egyedi lélekszeplőitől, akkor rájövünk, hogy alapjában véve elképesztően egyformák vagyunk.
Elárulok egy titkot.
Nem különb a magyar sem a többi népnél. Nem kellene áltatni magát ezzel senkinek. És nem azért nem különb, mert én egy ízetlen örömgyilkos vagyok, hanem azért, mert a fejlődésünk legnagyobb gátja ez a gőg. Hogy Európa közepén egy csepp ország, amire évtizedig lapáttal szórták a pénzt (a gyűlölt unióból), amelynek csupán a fejét kellett volna körbetekerni, hogy tanulhasson a nálánál sikeresebbektől, amely minden lehetőséget megkapott a fejlődésre, az mostanra idáig jutott, ameddig, az biza semmilyen mellverésre és büszkeségre nem ad okot. Az szégyen. Nem kell ujjal mutogatás. Benne van a hatalom, benne van a fidesz szavazó, de benne vagyok én is, te is, ő is. Benne van mindenki, aki csinálta, és aki hagyta. Jelenleg ez a büszkeségnek nevezett gőg az, amit nagyon gyorsan le kellene tenni nemzetileg, egyénileg. A kivagyiság, a hun vér emlegetése, az olcsó gagyizás valami összeeszkábált nemzettudattal. Gyógyult alkoholista mondta nekem, hogy ők azt vallják az anonimben, hogy senkin nem lehet addig segíteni, amíg maga el nem ér a verem aljára, és szembe nem néz a démonaival. Amíg a tagadás szikrája ott van egy iszákosban, addig mondhatsz neki bármit, nem lesz képes fejlődni.
Vajon lesz- e olyan, hogy a magyar nép eléri a mélypontot, és képes lesz egész meghamisított történelmét újraértékelni, önmagára reális szemmel tekinteni, tévedéseivel, saját felelősségével szembenézni, és annyi alázatot mutatni, ami már elég ahhoz, hogy a világgal együttműködjék. Lesz- e idő, mikor majd tényleg büszkék lehetünk magunkra? No, nem ezer, meg 500 éve meghalt hőseinkre, hanem a MOST-ra. Mondok erre egy történetet. A minap egy kollégám vitt haza a munkából. 20 perc az út, így volt egy kis lehetőségünk beszélgetni. Jaja, hihetetlen ezt nekem is leírni. Tényleg beszélgettem egy német nővel, németül, kézzel-lábbal, akárhogy. Ő egy politikailag elég tájékozott nő, ismeri a magyar helyzetet, így mikor szóba került, hogy szándékozunk- e visszamenni Magyarországra, nem nagyon kellett neki magyaráznom és indokolnom a válaszomat. Tudja, mi megy ott. És akkor ő azt mondta nekem, hogy jó helyen vagyok. Azt mondta Németország jó, itt nincsen háború, van jólét, mindent megvehetsz, amit akarsz, és van szabadság. Óriási, és gyönyörű. Itt, ahol mi vagyunk sík és zöld, de ha elmész máshová, ott nagy hegyeket láthatsz. Németország a legjobb hely a földön.
Összefacsarodott a szívem. Milyen csodálatos lehet, ha a hazádról így beszélhetsz! Mikor ilyen büszke tudsz lenni arra, amit a hazád biztosít neked, és másoknak. És ahogy irigység nélkül megosztja velem, elképesztő. Jó lesz neked itt- mondja minden irígység nélkül. Milyen csodás lehet ilyen egzisztenciális és nemzeti biztonságban élni, gyereket nevelni, életet tervezni! Ez a büszkeség. A MOST büszkesége. Így tekinteni a hazádra, és mondani, hogy itt jó élni, és mondani a menekülőnek: Gyere, élvezd te is.

A hely, ahol most élek nagyon tágas, szellős. Hatalmas területek vannak itt, kicsi települések. Sok erdő, rét, gazdálkodás. Farmok, és a réteken olyan marhák, hogy volt már, hogy azt képzeltem, dekornak vannak kitéve műanyagból. A levegő harsog, az oxigén olyan, mint a drog. Az életérzés is ilyen kicsit. Ilyen szárnyaló és szellős, levegős.
Milyen erkölcsi és lelki munka lehetett elérni, hogy 70 évvel a világ egyik legbrutálisabb emberirtása után ilyen tág szívvel tudjon egy német- egy nép büszke lenni a nemzetére?
Tud- e majd egyszer az én népem fejét lehajtva önvizsgálatot tartani, és nem megalázkodni, de tartással és nemes alázattal szembenézni mindazzal a sok hibával, amit elkövetett már? Mert én már nagyon szeretném egyszer felemelni a fejem, és nem szégyellni mindazt, amit jelenleg Európában a „magyar” szó jelent. Ahogy egyéni szinten is ott kezdődik a fejlődés, a lélek gyógyulása, hogy az ember felfejti a múltját, az indítékait, a hibáit, kimondja, feldolgozza és jóvá teszi azokat, úgy nemzetileg is onnan indulhat el bármi. Értelmezni a múltat, kimondani a felelősséget, nem ujjal mutogatni az emútnyócévre, kádárra, sorosra, az unióra, amerikára, a nőkre, cigányokra, melegekre,  bárkire, akit elő lehet kapni. Ha nem lesz ilyen szembenézés, sose lesz semmi se. Még forradalom is lehet, rendszer (le)váltás is, de valódi fejlődés soha.

Nincs olyan, hogy kiválasztott, hogy mi jobbak vagyunk, hogy majd mi tudjuk. Népek vannak döntésekkel, a döntéseknek pedig következményei vannak. A magyarokat a döntéseik juttatták ide, és talán lennének olyan döntések, amik kihozhatnák ebből a veremből, amiben most vergődik. Kérdés, hogy azon döntések mögött mekkora önismeret, mekkora alázat, tanulási, együttműködési vágy, fejlődni akarás, nyitottság, valódi kreativitás, avagy mekkora gőg, kivagyiság, elvakultság, műveletlenség, akarnokság dolgozik majd.

(Ha tetszett a bejegyzés, használd a megosztó gombokat és iratkozz fel a követők közé, így emilben kaphatsz értesítést, mikor új írás jelenik meg.)

Reklámok

3 hozzászólás

  • “fejlődésünk legnagyobb gátja ez a gőg” – ennél pontosabban nem írhattad volna!

  • Tibor Lukács

    Nagyon tetszik ez a nemzetismertető. minden sorával egyetértek. Ahogy olvastam, at jutott eszembe, fejlődésünk igazi gátja az az értékrend, ami 200 éve agyonvág ebben az országban mindent, ami előre vihetne. Feudális, földhözragadt, amolyan gentry uram-bátyámos, magyarnótás, gazdagparasztosan ízléstelen. Fő gondolata a röghözkötöttség, rögzültség, megrögzöttség, rögeszme. Minden, ami rög, Az “ősmagyar rögvalóság” beteg mítosza, egy kitalált mitikus az világ úrhatnámságról, búsongó, délibábos-romantikus formában. Semmi köze az élethez, a valósághoz, az emberhez, a teljesítményhez, a fejlődéshez.

  • Az országot fel lehet fogni annak, ami valójában – egy szolgáltatásnak. Fizetek adót neki és kapok útlevelet, oktatást, közvilágítást. Annyiban speciális, hogy magyarul kizárólag ez szolgáltat, és ha nem akarok más nyelvet, ezt kell használnom (itt az “élned, halnod kell rettenet helye).
    Minden szolgáltató és gyártó szereti, ha a vevői érzelmi kapcsolatbna vannak vele: Apple, FTC, Magyarország. Az érzelmi kapcsolat segítségével elviseljük a túlárazottságot, az alacsony értéket a pénzünkért, a rossz szolgáltatásokat, ezért tolják az országok a hazaszeretetet, ezért sikerül a himnusszal, ami egy gyászdal embereket valahogy ott tartani, mert ésszel értve soha nem akarnák többé meghallgatni.
    Most, hogy az EU-nak, az olcsó repülésnek köszönhetően könnyen lehet váltani, és kiderült, hogy a “haza” nem egy igazán fontos fogalom, nálam legalábbis messze megelőzi az élhető ország, normális emberek, egészségügy és oktatás, így az ország szerepe durván csökken.
    Sokan és a jobbak közül adják fel, nem is mérgesen vagy szomorúan, csak legyintve a magyarságukat mostanában.

    A kiválaszottságról pár szót
    Az ország lakói és vezetői döntéseket hoznak. A legtöbb ország vezetése átlagos, vagy picit jobb az átlagnál. Ha valahogy sikerül néhány évig kevésbé hülyéknek vezetni, akkor abból kistigris meg finn csoda lesz, pedig az ilyen helyeken sem csinálnak semmi különöset, csak a józan ész erősebb befolyásoló lesz, mint a nemzeti érzelmek, amire ott van rossz példának a brexit.
    Egy ország vezető szerepéről annyit érdemes megvizsgálni, hogy mennyire van tisztában a közeljövő kihívásaival és mennyire készíti fel az országot a várható változásokra.
    A bányászképzés megindítása komlón, paks2 és az összeszerelőüzemek idehozása nem ezt mutatja a megújuló energia és akkutechnológia fejlődése, a lassan mindenre kiterjedő robotizáció és pl az önvezető autók várható terjedése mellett.
    Fogalmatlan vezetők, rossz irányba tartó és eljelentéktelendő ország. a kiválaszott :)))

Hozzászólás a(z) Zsuzsanna bejegyzéshez Kilépés a válaszból

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s