Nem kérünk a genderből!

Nem kell. Mégpedig azért nem kell gender oktatás sem egyetemen (évente kb 20 embernek), sem általános iskolában, sem a hétköznapi életben, sőt, azért nem lehet a gendert legalább békén hagyni, mert ez is a soros kommandó egyik golyó nélküli fegyvere, mely a világ rendjét felforgatja, megszünteti a nőt, a férfit, feldúlja a családokat, és a „normális” párosodási szokásokat, buzit csinál a gyerekekből, és elveszi a nők kedvét a nemzetmentő szaporodástól.
Ezért.
gender-difference
Tudjuk ezt, mert kb. ezt szajkózza a kormánypropaganda, és amúgy is tényleg mi a fene az a gender. Társadalmi nem. A gender oktatás pedig az lenne, ami ráirányítja a szemünket arra, hogy a viselkedésünkben mi az, ami tanult folyamat. A gender tudománya lehetne az, ami ráébreszthetne arra, hogy a mosogatás tudománya nem genetikai elrendeltség, valamint, hogy a férfiaknak sem olyan szükséglet a szex, amit a nő a saját kárára kell, hogy kielégítsen. Hogy a férfiak is képesek gondozni a gyereküket (ha akarják), és a nő nem azért vezet szarul., mert az agyával baj van, hanem azért, mert azt tanulta  magáról, hogy ő csak szarul vezethet (továbbá ott ülsz mellette kispofám, és folyton beleugatsz abba, amit csinál). Sorolni lehetne, mi minden fér bele egy akár több éves gender oktatásba, mivelhogy több ezer éves férfiuralta világban olyan milliónyi nemekre vonatkozó sztereotípia vár megdöntésre, amit itt akár jövő karácsonyig sorolhatnék. És mi is volna a világgal, ha akár csak néhánnyal több embernek (leginkább nőnek) kinyílna lassan a szeme, és rájönne, sőt, elmondaná más nőknek is, hogy a világ nem igazságos, teli van férfiak alkotta, férfiakat szolgáló hazugságokkal, melyek megváltoztatása a nők életét könnyebbé, a férfiakét pedig… no, nem nehezebbé, hanem inkább kevesebb hatalommal bíróvá tenné.
Összeomlana a férfiak világa. Roskadozik mondjuk már most is. Egyre több helyen és egyre több témában veszik kezükbe a nők az irányítást, lázadnak, forradalmat csinálnak, sapkát húznak, nem szülnek, politizálnak, élőláncot építenek… hogy rohadnának meg.
Nehezen viselik ezt az urak még úgy is, hogy egyre nyilvánvalóbb, hogy a világuk megbukott, és percekre áll a pusztulástól. Ezt bírták összehozni. Elmebeteg politikusokat követnek, elönt minket a szemét, nincs elég élelem, miközben még mindig a nőket tapossák még több gyerekért és még több szexért. Kb.
De ez mind nagypolitika. Hogy azonban mi minden kisemberi megváltást hozhatna a gender vizsgálata, hétköznapi szinteken való tanulása, megcáfolása, elemzése (szexista magyar népmesék tanítása helyett/mellett pl.- én kérek elnézést), azt hadd mutassam be hétköznapi történeteken keresztül.

Dolgozom, találkozom emberekkel, akiknek így-úgy belelátok mostanra az életébe. Innen vannak most a példabeszédek (mert az sokkal érdekesebb, mint elvont, elméleti teóriákat magyarázni)
Történet 1.:
Kimondhatatlan nevű, japánból emigrált nemtudjukhányéves nő. Bár nem tartozik a sztorihoz, de elmesélem, hogy alig 150 centi lehet, ami itt, ezen a vidéken még sokkal kevesebbnek számít, mint mifelénk. Bár még Germániában vagyunk, de annyira északon, hogy én magam ezt inkább Skandináviához számítom. Az emberek, akiket naponta százával látok a munkahelyemen egyszerűen lenyűgöznek. Én Magyarországon egy magas nőnek számítok. Ifjúkorom állandó feszengéssel telt emiatt, és nem mondhatom, hogy jót tett az önbecsülésemnek az a 180 centim, aminek köszönhetően állandó gond volt a párkeresés, a beszólogatások, a folytonos fürkésző szemek. A fiaim engem is túlnőttek. Mióta a kamaszkor meghúzta őket az ég felé naví-nak hívom őket, mert óriások, gyönyörűek, és néha tényleg olyanok, mint akik nem ezen a bolygón születtek (ez itt a halk kacagás helye). Kijöttünk ide, és bármerre nézek, óriásokkal vagyunk körülvéve. 180-nál kezdődik egy igazi É-német, és onnantól nincs határ. Persze fehérek, a hajuk gyakran szőke vagy vörös, és simán elképzelem, hogy micsoda elképesztő riadalom lehetett, mikor 800 környékén az őseik betörtek a déli államokba, és nyakon vágták a törpe olaszokat. Atttyaisten. A leigázottak simán gondolhatták őket valami brutális óriásnépnek, valami nemembernek, vagy minek. Nos, azóta a hajukat levágatták, csinos ruhába bújtak, és javarészt kedvesek, ápoltak, és bizony ezerszer derűsebbek és kiegyensúlyozottabbak, mint mi vagyunk. Pedig hát az ő őseik vikingek voltak, a mieink a portyázó hunok, oszt hiába a hasonló indulás mostanra igen mássá formálódott a két nép.
No, de ez csupán kitérő volt, mert ezt valamikor mindenképp bele akartam szőni a történeteimbe. Itt él tehát ez a japán nő. Nem tudjuk, hány éves, bár az anyja is él még, az 92, ergo a nő is lehet akár 60. Annál sokkal nem fiatalabb szerintem. Bizonytalan vagyok, mert nem kérdeztem, és túlságosan fürge, ránctalan és friss ahhoz, hogy akár a 60-at is reálisnak gondoljuk. Egyszer megkérdezték tőle (állítólag), hogy kivel van itt. Van- e férje, gyereke. Ő meg csak nevetett: Férj? Gyerek? Soha. Neki bizony nem kell a probléma. A probléma.
Nos, ha nem tudod, mi a gender, ha nem engednek szabadon beszélni téged (nőt) a VALÓDI vágyaidról (NEM szexuális vágyról beszélek, lapozzál), ha nem megengedett kilépni a sztereotíp viselkedésből, akkor erre a kacajra „normális” (értsd: férfi) reakció az az, hogy ez biztos nem is nő, ez egy önző, genetikai toprongy. Meranőnektermészettőladódóvágyahogyszaporodjék.
Hogy ennek a nőnek hogyan sikerült úgy felnőni, hogy senki nem beszélte bele a gyereket (és a férjet), azt elképzelni sem tudom, de tény, hogy már a létezése is cáfolja azokat a hülyeségeket, amiket a gender állít, hogy tudniillik férj, és gyerek, másokról való gondoskodás nélkül a nő elevenen elszárad és megkeseredik. Van élet, egészséges, boldog élet házasság és gyerek nélkül is.
Sőt.
Jaj, de hát az ember mégis csak társas lény- mondja erre 22 éves kolléganőm, aki – bár gyönyörű, ragyogó nő- saját állítása szerint úgy él, mint egy öregasszony.
És itt jön a Történet 2.:
Bejár dolgozni, és hát utána ott a háztartás, a „párja”, és hát tudod, milyen az, ha van egy pasid- mondja nekem, és jelentőségteljesen rám néz. Tudom, mire gondol, hallani erről eleget, csak őt sajnálom, hogy már ilyen fiatalon ebben kénytelenkedik. Hogy már most tudnia kell. Mert milyen is egy gendertudományban képzetlen férfi mellett élni? Mosol, főzöl, takarítasz, kinyalod a picsáját, minimum 3 naponta szétdobod a lábad, hogy ne hisztizzen, és élsz, mint egy öregasszony. Ja, nem, mert azok már nem szexelnek állítólag, így aztán jól meg lehet őket sérteni, ha önálló véleményük van 40 fölött, hogy biztos azért nem tetszik nekik a rendszer, mert baszatlanok. Ehhh. Pedig de jó is, ha békén hagyják az embert.
Szóval ilyen, ha van pasid, ezt mondja az a pillantás, merhogy a “hagyomány” (a tudatlanság) a férfivel is ügyesen elhiteti, hogy így kell élni. S bár ő az, akinek ez kényelmet ad, csak azt nem érti, hogy egykor friss, nevetős asszonya mibe és miért keseredik bele…. Ehhh, a nőknél ez genetika.
Szóval ez a gyönyörű lány nem érti, mi a szar, miért szar. Nincsenek válaszai, de még kérdései sem, csak él, ahogy tanulta, és tervezi a gyereket. Gyanítom, azt képzeli, hogy ebben a taposó malomban majd az lesz valami újdonság, jóság, ami kilöki a monoton életből, és- mivel senki nem mondja el neki, hát nem tudja, hogy az is pont olyan monoton lesz egy idő után, csak még sokkal nehezebb. Mert a ’párja” ugyanúgy egy tohony marad, csak még a gyereket is el kell látnia mellette. Azt meg már nem lehet ép lélekkel bírni.
Tudod, ha bármikor, bárhol az élete során lett volna olyan fórum, ahol arról beszélgetnek nők és leányok, hogy mi minden lehet alternatíva és életpálya egy nőnek a fentebbieken túl, akkor még az előtt kitalálhatta volna magát, és talán egy hasznosabb életet építhetett volna, mint amiben él, és aminek elébe néz, mint, hogy belesodródott ebbe a szarba. Mennyivel többet adhat a világnak, és mennyivel izgalmasabb életet élhet az a nő, aki tud tanulni, művelődni, kiteljesedni, mint az, aki éveken át butul elfele bezárva a gyerekei mellé. Hm. De nem látja, pedig ő nem is otthon van Magyarországon. Ez a világ itt inkább nőnek való, illetve úgy mondanám, hogy Magyarország az a hely, ahonnét minden nőnek és lánynak menekülnie kellene, mégis ez a nő is ott nőtt fel, ott látta a saját anyját, a szomszédot, ott harsogták a fejébe a butaságokat, és ha magára tekint, el sem tud képzelni más életet, mint, hogy egy elviselhető faszihoz hozzá köll menni, és szülni. Ez az Élet.
Történet 3.:
És van aztán a munka. Hogy dolgozunk ott nők és férfiak vegyesen, és látom, hogy a nők mindig többet. Mindig. Mi megcsináljuk a szar és nehéz munkákat is, azokat, amiket ha a fizikai megterhelést nézzük, akkor leginkább a pasikra kellene lőcsölni, miközben valahogy faszit sose látok éttermet felmosni, vagy mosogatni… hát néha, elvétve talán. Azt mindig mi csináljuk, és gyakran a nehezbbeket is. A pasik meg héderelnek a szendvicsek fölött, meg a pultban. Mindenki dolgozik, de a nők többet, gyorsabban, engedelmesebben. A pasi azt lesi legtöbbször, hogy hogyan lehet könnyíteni, kihúzni… más kárára akár. Nem baj, ha az egész manufaktúra belassul, ő akkor is úgy mozog, hogy elalszik közben. Nem számít. És ha mondom a nőknek: Te, észrevetted, hogy?… Van, aki igen. Az öreg róka, 40 elmúlt, és mondja, persze, de hát ez így van. Legyint: Férfiak! Kb ennyi. A fiatal magyar lányok meg rám néznek nagy szemekkel: Hát tényleg, bazdmeg. Na, mondom, most akkor mi van? Semmi. Ezt szoktuk meg, ebbe szocializálódtunk. Mi mindig többet dolgozunk. Ugyanazért a pénzért. Vagy kevesebbért. Vagy ingyen.

men-women-10-3-18

Szeretnék- e az urak, ha a nők fellázadnának egyszer? Ha kinyílna a szemük? Ha néhánnyal több, genderileg jól képzett szakember beszélne arról, hogy te, a nő választhatsz életet. Ha a nők előtt több alternatíva is megnyílna annál, mint, hogy ingyen gondoskodjanak gyerekekről, férfiakról, betegekről, öregekről? Ha holnaptól csak annyit szülnének, amennyit egyedül is el tudnak látni, és ha rájönnének, hogy az „ember társas lény” nem egyenlő a társas magánnyal, és egy férfi gyereksorban tartásával. Mi lenne? Kinek lenne ez rossz? A nőknek? Dehogy. Nyilván a férfiaknak, ahogy minden, ami a nők elleni erőszak, a protitúció, a pornó megfékezéséről, a nemek közötti egyenlőség fejlesztéséről szól, az nekünk, nőknek kedvezne, miközben a férfiak hatalmát nyirbálná. Mondjuk a felelősséget is megosztaná, mer ugye, ha évezredeken keresztül nem a nők kizárásával és eltaposásával építették volna a világunkat, akkor most nem kellene nemileg-csapatilag egyedül szembenézni azzal a nagy rakás szarral, amit a világból, és nem mellesleg Magyarországból csináltak. Már, ha szembenéznének vele. De gondolom ez még alig egynehány férfinek jutott eszébe.

Lázadnak most a nők, bármerre nézek. Végre ébredés van. Még a hazai események leghangosabb résztvevői is nők. Végre. És ahogy nő a hangjuk, úgy lesz a férfiak társadalma egyre agresszívabb  és elnyomóbb. Úgy van ez, ahogy mondtam már évekkel ezelőtt: Ha akarod tudni, hogy férjed, partnered, főnököd tényleg jó fej- e, tényleg téged szeret-e, nem pedig azt a kényelmet, amit általad megél, akkor beszélj neki a valóságodról. A nők valóságáról. Beszélj neki arról, amiben élsz, és csak figyelj!
Ahogy a kolléganő, mikor mondta a szintén ott dolgozó pasijának: Te, hallod, mit mond az A? Miért van, hogy a pasik nem mosogatnak és nem mosnak fel, mikor a nők elvégzik a legnehezebb munkákat is? Az a sértődött felcsattanás: – Hát én mosogattam már! Csak nevettem. Mennyire tudtam előre! Mindegy, hogy a mekiben szívsz, vagy a nagypolitikát csinálókat nézed, ugyanaz a reakció, ha a nő hallatja a hangját. Tagadás, agresszió.

Nos, ezért kell a nőket elvágni az információtól, ezért kell nekik hülyeségeket beszélni, ezért kell azonnal letromfolni őket, ha hirtelen kinyílik a szemük, és esetleg meglátják a valóságot. Ezért kell kiskoruktól későbbi elnyomott szerepüket szépnek, szerethetőnek lefesteni. Hogy a világ ne változzon, a hatalom, a kényelem megmaradjon. Az se baj, ha közben minden kreált igazságról kiderül, hogy működésre képtelen, pusztító, fullasztó. Ha a világ el is pusztul bele, az se baj. Semmi nem számít, csak a hatalom.

(Ha tetszett a bejegyzés, használd a megosztó gombokat és iratkozz fel a követők közé, így kaphatsz értesítést, mikor új írás jelenik meg.)

Reklámok

7 hozzászólás

  • Megint tűpontos. Köszönöm, és puszi neked!

  • László Gyöngyi

    Minden szó igaz! Sajnos! Nem vagyok rendes nő. Már nem is leszek. Nem mosok, nem főzök, nem sz@p@k! Mindenki azt mondja azt csinálok amit akarok! Peddig csak nem csinálom amit ti akartok! Szerintem nem ugyanaz!

    • nem ugyanaz tényleg 🙂 az azt csinálok, amit akarok nagyobb szabadság, mint a nem csinálom, amit ti. ráadásul aki nem csinálja, amit a társadalom előír, annak a vérét szívják egy életen át.

  • László Gyöngyi

    Igaz!😢😂🤬

  • Minden szavaddal szívből egyetértek! Már a 12 éves lányom is tudja, látja, merre hány lépés. Számoljuk a napokat, mikor mondhat le hivatalosan is a szarrágó apjánál kötelező, kényszerű láthatásokról (mer ugye az apjának jogai vannak! Csak éppen ez a k.rva magyar jogrendszer nem társít kötelességet a joga mellé, amit az orrunk alá dörgöl). Tanulok németül az angol mellé, lefordíttatatom a gyógymasszőr bizonyítványomar. Amint a lányom 14 éves lesz, már veszem is táskát, bedobálom a kicsi kocsiba oszt agyő. Én feladtam. Ebből a létből nincs más kiút, és ennek a hazug, aljadék tolvaj bandának nem fogok rabszolgát nevelni. És én sem fogok fizetni…

  • Jujj, de jó cikk! Én nagyon nem találom a helyem ebben a világban, mert gyűlölök megfelelni, utálom, hogy, mint nőtől mindig csak elvárnak valamit és hogy ilyen férfiuralta világ van. Amikor volt Ákosnak a botránya, hogy mi a dolga a nőnek, akkor is sokat beszéltek a témáról és én is beszélgettem kollégákkal és megdöbbentett az, hogy azt mondták, miért kéne ezen kiakadni, igenis eltérnek a női és férfi szerepek…azt hittem sírva fakadok…

    • te már előrébb vagy, mint én voltam sokáig. pl észre se vettem, h nekem állandóan meg kell felelni mások elvárásainak. sztem minél előbb tud valaki lázadni, annál hamarabb felszabadítja magát.

Itt elmondhatod nekünk amit gondolsz:

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s