Kolbászból a kerítés

Legutóbb frissítve10Hosszú internetmegvonás után újra ránézni a világra- ez valami elképesztő. Nehezen tudom eldönteni, hogy amíg én 1500 km- re Magyarországtól az életemet építem sokadszor a szinte nulláról (azé’ nem mondjuk, hogy teljes nulláról, mert mindaz, ami ott van bennem, az ott van, és az pont elég ahhoz, hogy megint nekifogjak, továbbá nem vagyok egyedül, vannak itt barátok, akik segítenek, és pluszban még pénztelen sem vagyok, szóval, ha szükségem van valamire, akkor azt meg tudom vásárolni), tehát nem nulláról építkezem, csak majdnem nulláról két kamasz gyerekkel, akiket –végre- kivihettem abból a sötét országból, amiben egész eddigi életüket töltötték.

Nem volt tehát kapacitásom és időm szörfölni, olvasni, írni, csetelni, de ha lett volna időm, akkor sem tudtam volna megtenni, mert némi technikai malőr miatt 5 (!!!!) egész hétig nem volt internetünk. Tegnap viszont behúzták a csodás lakásunkba, s azóta olyan is, mintha egyedül élnék. Eddig, ha a gyerekeim épp nem suliban voltak, akkor filmeztünk, sőt, pókerezni is megtanultam. Most azonban ők is elvonultak a maguk világába, felvették a szálakat a stratégiai játékban, az online telefonon, a PS- en.
De minderről majd később. Ami most érdekes, az az, hogy mint írtam is, kiestem a vérkeringésből, ezáltal az elmém képes volt tisztulásnak indulni. Másfelé figyelt, nem az aktuális kormányhazugságokra, és a fokozódó őrületre. Tisztább, hétköznapibb dolgokkal foglalkoztam, és elmúlt az a nyomasztó kényszer is, hogy kövessem, figyeljem a híreket azon idegeskedve, hogy minden, ami történik OTT, az kihat rám, de legfőképpen a gyerekeimre. Már nem hat ki, vagyis egyre kevésbé hat. Már itt járnak iskolába.

Drága szép istenem, hogy miért nem akkor jöttünk, mikor én akartam? Mennyi borzalmat kellett átélni a magyar iskolarendszerben, micsoda mérhetetlen károkat okozott a kapcsolatunkban az az irreális elképzelés, hogy ha én kitaposom belőlük, amit ott elvárnak, akkor majd békén hagyják őket (sose lett úgy)! Mennyi sérülés, sértés, bántás, amin túl vannak, és mennyi idegeskedés, szorongás, amin én túl vagyok (mer’ azt könnyű mondani Vekerdi tanár úrnak, hogy szard le a gyereked iskolai teljesítményét, csak szeressed, szeressed… abszurd, és lélekhasogató egy olyan rendszerben, ahol NEM LEHET LESZARNI, mert ha műveletlen, kiégett, rinocérosz gondolkodású pedagógusok elvárásainak nem felel meg, akkor élve szeletelik fel minden napon. És téged is.)

Micsoda más az, ahogy most hazajönnek. Derűsek, nyugodtak, mert a tanáraik is derűsek, nyugodtak.
Időt vesztettek viszont. Két évet kell nekik a nyelvre koncentrálni, és majd azután -vagy, ha előbb beszélnek, akkor előbb- kezdik őket tovább iskolázni arra, amerre haladni szeretnének.
Nem baj. Nem veszteség. Mire Magyarországon menne fősulira a fiam, már képtelenség lesz egy átlagos család gyerekének bejutni bárhová. Erről szól a nyelvvizsga követelés, a tandíj, minden. Hogy ne lehessen bejutni. Hogy ne legyenek tanult emberek az országban. Az is milyen már, hogy a nyelvoktatás középkori módszerekkel folyik, ergo LEHETETLEN az általános oktatáson belül használható nyelvtudást szerezni, ám a nem teljesített feltételekért cserébe elvárássá teszik a nyelvvizsgát azoknak, akik felsőfokú képzést szeretnének. Kik tudnak most nyelvvizsgát szerezni? Akik megveszik a külön tanárt (horror áron). Kik tudnak továbbtanulni? Akik megvették a külön tanárt, és majd kifizetik a tandíjat is. Ez a lakosság kb 2%- a. Nos, ehhez képest nem visszalépés egy fiatalnak két évet pluszban tanulni… Egy demokratikus, tiszta lelkű országban.

Tehát 5 hét után fellépek a netre, és ez valami olyan, mintha valami másik dimenzióból néznék vissza egy másik világba. Nézegetem, hogy Lezsák Sándor kinyomja az „ellenzéki” felszólalásokat, Puzsér Róbert főpolgármester jelölt (uramisten!!!)… Itt jegyezném meg, amit már egy éve szoktam mondogatni, hogy tudniillik mérhetetlenül büszke vagyok arra, hogy soha, soha, soha nem szavaztam a fideszmajmokra, mert soha, soha, még az első időszakban sem tartottam megbízható és tiszta pártnak őket, ám mérhetetlen szégyennel tölt el, hogy az LMP viszont egyszer megvezetett. Egyszer az én szavazatomon is múlt, hogy bejutottak, és hát amilyen jelentéktelen, semmire nem elég társaság nagyságrendileg, olyan nagy mocskot sikerült nekik kavarni. És akkor most meg a nőgyűlölő, rasszista, rémfarkas Puzsért… ehhh. Nézem, hogy letiltják a tüntetés videóját, hogy a nép ne lássa, mekkora tömeg volt, olvasom, ahogy a nőjogi aktivistát még mindig ugyanazokkal a fordulatokkal igyekeznek megszégyeníteni (nők is), ahogy gyerekabuzálókat mentenek fel, továbbá látom, hogy a nyomorult lelkű Gerle Éva még mindig 4 évvel ezelőtti hagymázas sértődöttségéről blogol. A magyar pasik nagy része továbbra is középkori bántalmazóként tengeti az életét, sötét lyukakban kuporogva gyűlölködik a nők írásai alatt. A nők ezért cserébe szülnek szorgosan, és coelhoi bölcsességeket osztanak meg egymás közt. Ja, és még mindig sok a megkínzott állat.
Sorolhatnám. Kisszerű, stílustalan, acsargó, lábszagú, szánalmas… Olyan magyar.
És közben pár hét alatt mennyi minden történt!

44998588_1761870403922832_7021079233153728512_nVillámgyors a távolodás, könnyen megszokható az, ami itt van. Nincs kolbászból a kerítés- hát persze. Nincs itt kerítés, ám ha lenne, akkor mindazhoz képest, ami ott van, ez már a legspeciálisabb füstölt kolbász lenne. Ez bizony már abból lenne.
Dolgozni kell. Küzdeni kell. Eddig ugyanaz, mint otthon. Küzdesz, dolgozol. Viszont a munkádért pénz jár, abból meg tudod venni, ami kell, szép lakást tudsz bérelni, azt fillérekből be tudod rendezni. Az emberek? Még tapasztalom. Hivatalos intézkedéseim során derűsnek, segítőkésznek találom őket. A munkában szintén. Semmi olyan nem történik, ami miatt azt mondanám, hogy jaj, vissza kellene menni. És ez mérhetetlenül szomorú. Szomorú ez a rengeteg magyar, aki itt (is) van, akik mindenütt vannak.
Menekültek vagyunk, migránsok, a haldokló nyugat rabszolgái. Elvégezzük az aljamunkát kétszer annyiért, amennyiért otthon tanítottam, és úgy élünk ebből, amiről Magyarországon nem is álmodhattunk.
(A gyerekeim azt a cukorgyöngyös joghurtot falják számolatlanul 20 centért, amit 5 évesen kellett volna megenniük, csak akkor nem volt rá kapacitásunk otthon. Hm. Sok a pótolni valónk)

Szégyellheti magát ez a tetves, szarfejű kormány, hogy ezt teszi az országgal. Ha Orbán Viktor szemernyit ember volna még, akkor fejbe lőné magát szégyenében. Mindenütt magyarok… ja, és oroszok, akik ugyebár hasonló okokból hagyják el az országukat, mint mi a miénket. Kicsit furának is találom, hogy két generációval ezelőtt egymást gyilkolták, most pedig Németország otthont ad nekik. No, de Németország befogad mindenkit, tudjuk ezt, hazudozott is a magyar kormány eleget erről, és ezzel kapcsolatosan. A németek megadják a kreditet, és teret adnak arra, hogy új hazát találjon magának, aki akar.

És még egy jellemző a végére: Kb egy hete voltunk itt, mikor a fiam elmesélte, hogy arról álmodozott, mikor készültünk kifelé, hogy milyen jó lenne, ha valami olyan fílingű helyre költözhetnénk, mint a Vacsi köz (Ezt kecskeméti olvasók tudják, mit jelent. Minden városnak van “Vacsiköze”. A lakópark, ahol a milliomosok élnek, mi meg átutazunk rajta, és képzelgünk arról, milyen életek lehetnek a gyönyörű házakban.) Szóval ezt képzelte a fiam, hogy ha már el kell hagyni az álmait, az iskoláját, a népszerűségét, a barátait, akkor bár költözhetne egy ilyen szép helyre.
-De hát Mamus! Itt minden Vacsiköz! Itt minden ember szépen lakik!

És ez fontos. A ház, amiben élsz, a közeg, az emberek, akik körülvesznek, mindez hat rád.
Az országod is.

(Ha tetszett a bejegyzés, használd a megosztó gombokat és iratkozz fel a követők közé, így kaphatsz értesítést, mikor új írás jelenik meg.)

Reklámok

4 hozzászólás

  • Pont ma gondoltam a blogodra és hogy mennyit adott nekem. Örülök, hogy hallok rólad.

  • “LEHETETLEN az általános oktatáson belül használható nyelvtudást szerezni, ám a nem teljesített feltételekést cserében elvárássá teszik azoknak, akik felsőfokú képzést szeretnének. Kik tudnak nyelvvizsgát szerezni? Akik megveszik a külön tanárt (horror áron). Kik tudnak továbbtanulni? Akik megvették a külön tanárt, és majd kifizetik a tandíjat is.”

    Azért ez így nem teljesen igaz. Egy átlagos városi gimiben 4 év alatt meg lett a felsőfokú nyelvvizsgám, az osztálytársaimnak is legalább középfok. A húgom is ugyanott, csak más nyelvből simán megszerezte a középfokot. Később az egyetemi angol után letettem a jogi felsőfokút is. Egyébként az csoporttársaim közül mindenkinek van nyelvvizsgája, a középfok botrányosan egyszerű. Nem jártunk soha külön tanárhoz. Persze nem elég csak a tanóra, otthon is tenni kell érte. De az igaz, hogy könnyebb az oktatásra fogni, mint a saját lustaságunkra. Én is lusta vagyok, csak szeretek sorozatokat nézni, a magyar szinkron szutyok, szóval…lustálkodva tanulok 😦

    • Egyetértek veled. A gyerek viszont lust dög. Nagyon jó tanár kell, motiváció, sok óraszám, hogy ragadjon.
      Máltát imádom ilyen szempontból (is). Ők a hatvanas évek végén rájöttek, hogy cxsak akkor maradnak életben, ha megtanulnak angolul, így hát egy napon bevezették az angol nyelvű oktatást az iskolákban. Érted, nem nyelvóra, hanem angolul tanulnak tárgyakat. Az uccsó analfabéta is beszél náluk angolul. Ha egy máltait megkérdezel, mindig megemlíti a tanulás folyamatában az angol nyelvű tévéműsorokat. Mo-gal ellentétben ott nincsenek a filmek szinkronizálva, így a tévéből szívják magukba az angolt. A fiaim nekem is a youtubról, a stratégiai játékokból, és a rapből tanultak meg angolul. Még az a fiam is, aki 3. óta németet tanul. Jobban beszéli az angolt, mint a németet.

Itt elmondhatod nekünk amit gondolsz:

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s