Mi lett volna veled, ha anyád is így gondolkodik?

anyaság4

Felmerült itt egy cikk kapcsán, és volt is már többször erről szó, hogy felelős dolog- e, sőt, szép dolog- e lányainkat lebeszélni a gyerekszülésről.
Mert nem szép. Mert hogy mondhat már egy nő olyat egy másik nőnek, hogy ne szüjjél?Hát ha a te jó édes anyád is így gondolkodott vóna, akkó most teveled mi vóna? He?
Meg ilyenek.
És.
“Mán pedig aszittem, hogy megtanulja a leckét, de nem, bammeg, ez kezdi újra rá. Ennek nem volt elég, hogy a fia meghalt, még mindig azt beszéli, hogy a nőknek nem dolga a szülés, és jobb is lenne, ha nem szülnének. Szerintem még örül is, hogy az ő gyereke így járt.” (Abszurd? Hidd el, van, akinek megfordul a fejében).
Válaszok mindezekre.
Kizárólag nő mondhat olyat, hogy nők, ne szüljetek. Főleg mondhat akkor, ha egynehány gyerek felnevelésén túl van, ergo tudja, miről szól a gyereknevelés. Erről a témáról leginkább csakis nők beszélhetnének pro és kontra, főleg Magyarországon, ahol a pasik 90%-ának fogalma sincs a gyereknevelésről. És mégis beleugatnak. Nyomasztanak minket, okoskodnak, és belénk akarják a gyereket beszélni.
Az anyám. Na, jó. Ha anyám így gondolkodott volna, mint én, akkor én most egész egyszerűen nem lennék, így aztán nem is busonganék azon, hogy nem vagyok. És amúgy meg innen nézve vissza az életemet, és mások életét, azt kell mondjam, nem olyan nagy dolog ez az élet, ha úgy vesszük. Igen keveseknek jut olyasféle, amiről álmodoznak, és a boldogság elérése akkora hatalmas munka, hogy már néha tényleg belerokkan az ember. És mi a vége? Kinek előbb, másnak később, de mindig ugyanaz.
És ami nekem a legeslegeslegérthetetlenebb és logikátlanabb, mikor az elvesztett fiamat hozza bárki képbe, és vele érvel a gondolataim ellen (ezt mondjuk kizárólag a legesleggyökerebbek teszik meg). De mindegy, szerencsére elég intellektuális lény vagyok (LÁNY LÉTEMRE),  így el tudok vonatkoztatni a fájdalmamtól, és mondom most azt teljesen higgadtan, hogy ha anno azon a vonalon maradok, amit még serdülésem előtt kigondoltam magamnak, vagyis nem házasodok, nem szülök, akkor életem legborzalmasabb fájdalma is elmaradt volna. 18 évig rettegtem, hogy a fiamat baj ne érje. Míg kicsi volt, azért, hogy el ne vesszen, autó alá ne essen, a kutya meg ne harapja. Később azért, hogy találja meg az útját, óvja az egészségét, és értelmét lelje a létezésnek. Mindig féltem, mindig aggódtam (Uramisten! 18 év állandó készenlét, félelem, agyalás!), miközben irgalmatlan mennyiségű érzelmi, szellemi és fizikai munkát fektettem a gyerekbe, hogy valahogy képessé tegyem a boldogságra, és felkészítsem az önálló életére. Aztán mikor lassan elértünk volna oda, hogy beérjen a munkám, hogy meglássam, mindez mire volt elég, hogy szárnyára engedjem, akkor egy napon egyszerűen csak elment. Fel nem foghatom, hogyan vagyok képes minden napon felkelni és menni tovább, hogyan képes a szétszakított szívem dobogni. Elmondani nem tudom, milyen múlhatatlan fájdalom ez bennem. Az én csodálatos, kicsi fiam.
Kimaradt volna ez is.

Mindig mondom azt is, és szerintem értelmes embereknek ez nem is kérdés, de elismétlem most is (a gyengébbek és az újak kedvéért) hogy a lányokat lebeszélni a szülésről NEM AZT JELENTI, hogy nem szeretem a gyerekeimet. Aki ilyen ostobaságot rak össze a fejében, az-már elnézést kérek- nagyon hülye.

Tehát kérdés, hogy illendő- e ilyet beszélni, vagy az a jó megoldás, hogy hát én, mint lányos anya, nem erőltetem a lányomat unokagyártásra, de biza le se beszélem, mert meghagyom neki a szabad döntés lehetőségét.
Aha.
Na, jóvan. Akkor mondom ennek analógiáját. Én ugyebár fiús anya vagyok. Az én fiaim azt hallják mindenhonnan, azt írja, sugallja nekik minden, hogy az az istenkirály, akinek fa’a van, a nők meg arra vannak teremtve, hogy a szent farkat a szájukba vegyék, osztán szaporodjanak, kussoljanak, főzzenek jó feszes seggel, nagy dudákkal az én fiaim kedvére. Agyuk úgysincs, de még az a jó. Ők, a fiaim ezt veszik le a nőkről mindabból, amit a társadalom, a közbeszéd, a fiataloknak szóló műsorok, a könnyűzene, a plakátok sugallnak. Te meg, kedves lányos anyuka azt várod el tőlem eközben, hogy ebben a kurva nagy zajban és ricsajban addig ordítsam az én fiam fejébe az igazságot, amíg majd őbelőle egy fokkal legalább jobb faszi válik, mint az átlag gyökerek. És akkor mit szólsz ahhoz, ha én megrántom a vállam, és azt mondom: Hát tudod, én nem akarnék a fiam döntéseibe beleszólni. Én nem erőltetem, hogy gyökérré váljon, de ha ő mégis abban látja majd a boldogságát, akkor hagyom. Hát ki vagyok én, hogy beleszóljak?
Mit gondolsz, a fent említett társadalmi fosban mekkora eséllyel hozná meg a fiam azt a döntést, hogy ő egy nő nélkül is életképes, nem máson élősködő, nem kiszolgálást elváró bunkó lesz, hanem egy érzelmileg, lelkileg, szellemileg felnőtt ember, aki partnerként és nem kiszolgáló egységként tekint a nőre?
Na, ugye.

A te lányodat olyan brutális társadalmi nyomasztás éri, mint az én fiamat, csak éppen komplementer módon. Ebben azt mondani, hogy: ááá, én nem nyivákolok unokáért, tőlem azt csinál, amit akar, az egész egyszerűen nincs egyensúlyban. Te vagy az anyja, te azt szeretnéd, hogy boldog legyen, nem? Elnézve az ország, és amúgy az egész, férfiak által épített világ jelenlegi kilátásait te mekkora esélyt látsz arra, hogy a lányod biztonságban, nyugalomban, örömben, önmagát megőrizve fel tudja majd nevelni a gyerekeit? Hány olyan nőt látsz (magadat is beleértve), akiknek ez sikerült? Akik nem szürkültek-butultak-fásultak bele abba, aminek olyan nagy örömmel indultak neki? És ez nem a gyerekekről szól. Nem. Nem arról szól, hogy a gyereket lehet- e szeretni, vagy sem. Arról az életformáról szól, ami a gyerekkel törvényszerűen jár, és ami nem igazán alkalmas sem kiteljesedésre, sem boldogságra, sem nyugalomra, sem biztonságra. Lassan már emberi életre sem. Nem csupán az anyának, de a gyereknek sem. Ott, Magyarországon, abban az egészségügyben, abban az iskolarendszerben, abban a rád zúduló hülyeség-áradatban borzalmas lenni szülőnek és gyereknek is.
És ha te ezt mindet szépen így elmondod a lányodnak, akkor abból az jön ki, igen, hogy lebeszéled, de ha nem mondod el neki, akkor egy iszonyatosan fontos információtól vágod el élete legmeghatározóbb dolgát illetően. És ezt rajtad kívül senki nem fogja neki elmondani, mert a fasziknak nem érdeke elmondani, a nők meg bele vannak idomítva a rendszerbe, lemennek nyünyögő öt évesbe, ha csecsemőt látnak, szóval igenis neked a dolgod, hogy nagyon sokszor és hangosan mondjad a gyerekednek, hogy átmenjen a zajon, hogy meghallja: Tanulj meg élni, kislányom! Fedezd fel, ki vagy te. Legyenek hobbijaid, utazz sokat, tanulj, fejlődj, élvezd a munkád. Tömd ki minden értékes percét az életednek, és mindig magadat tartsd szem előtt! 24 óra nagyon kevés. Egy gyerek már nem férne bele. Élni tanítsd a lányodat, csinálj belőle forradalmárt, különcöt, életművészt. Olyat, aki beint ennek a rendszernek, és körbehajózza a világot. Olyat, akinek nem felesleges kinyögni az egyetemi tanulmányait, mert nem fog a diplomájával otthon megrohadni, hanem övé lesz a következő Nobel díj. Húzd ki a princípiumból, csinálj belőle gender-őrültet. Tanítsd meg élni!

Ha elég hangos és erős vagy, akkor talán valami eljut majd hozzá. Igen nagy ricsajt kell átüvöltened. Azok ott a túloldalon nem ilyen udvariasak, mint te. Ők nem gondolkodnak azon, honnan erőszak, és mennyire fontos a szabad döntés. Ők tenyészkancákat akarnak, jó sokat, és ezért bármit bevetnek. Miért is ne? Nem az ő életük, nem az ő testük, nem az ő szabadságuk. A te lányod, nem az övék.

 

(Ha tetszett a bejegyzés, használd a megosztó gombokat és iratkozz fel a követők közé, így emilben kaphatsz értesítést, mikor új írás jelenik meg.)

 

Advertisements

Itt elmondhatod nekünk amit gondolsz:

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s