Monthly Archives: szeptember 2016

Két világ közt lenni

Tényleg úgy van, ahogy írta is MaryRose. Már aznap ott van, ahogy megérkeznek. Később is tapasztalom, hogy mindig minden úgy van, ahogy mondja. Ő nem késik, nem akad el. Neki nem jön semmi közbe. Teljesen jól szervezett az élete, az enyémhez képest legalábbis. Irigylem is érte. Olyan kiegyensúlyozottnak tűnik ettől a jól szervezettségtől. Nekem ez régóta ismeretlen állapot, amiképpen következetesség

Bővebben

Golyók az életasztalon

Még nem találkoztam MaryRose-zal, mióta kijöttünk. Olaszországban van a családjával, így csak facebookon értekezünk. Várom is, de közben nem tudom, mire számítsak. A mi kapcsolatunk hivatalos volt egészen a tragédiáig. Ha a fiam nem hal meg, én egyszer láttam volna még, augusztus elsején, mikor a házat átadjuk neki. Nem is neki, hanem a férjének inkább. Azonban az, ahogy akkor ők

Bővebben

Új mesék születnek, új kapuk nyílnak

Úgy döntök, kimegyek ma a gyerekhez. Két napja temettük, nagyjából emlékszem is, hogy hol. Mondom, nagyjából, mert anno “valami oknál fogva” nem figyeltem az utat, ráadásul úgy általában is rosszul tájékozódok. Bemegyek tehát Rabbatba a busszal, aztán kimegyek onnan egy másik busszal (mert arra biztosan emlékszem, hogy a város szélén voltunk). Forgok ide, forgok oda, próbálok felidézni valamit, valami sarkot,

Bővebben

Szárnyaim nőnek tőle

Reggel. Fél nyolc felé leballagok a konyhába, ahonnét már egy ideje hallom az atyák hangját, meg pakolászás zörgését. Milyen békés ez a rezzenetlen csend, amiben ilyen jól lehet a halk mormogást hallani. Kinézek az ablakon. Egy keskeny, kb. 10 méter széles kert húzódik végig a ház hosszában. Magas kőfal zárja el a külvilágtól. A talaj kővel van lefedve, nincs fű

Bővebben

Nesz se semmi…

Úgy mondják, talán meglehet ma a temetés. Tegnap az azonosítás után kimentem a hegyre, ami ott van nem messze a konventtől. Nem is úgy kezdődött, hogy hegyet másszak, csak elment a busz, amivel be akartunk menni Rabbatba, hát gondoltam, gyalog is jó lesz oda besétálni. Jól megterveztem, hogy csak átmegyünk a hegyen könnyedén. Csak átslisszanunk, mondhatni, hisz mögötte már ott

Bővebben

Részlet

Minden, amit most írok, részlet. Egy nagy egésznek a részlete. Hogy mi lesz majd belőle, milyen lesz az egész, azt nem tudom, illetve sejtem most már, mert jó nagy része készen van, és egészen hasonlatos egy regényhez. De hogy miért és hogyan lett ez fontos, hol jött az ki nekem, hogy egy ennyire intim eseményt, mint a fiam halála és

Bővebben