A józan észt kérjük a kasszánál hagyni!!

CBA
Ez a fotó borzolja most az idegeket a Facebookon
. Teljes érthető a felháborodás, hát hiszen hogyan is képzelik a bevásárlást egy kisgyerekkel másképpen, mint hogy az ember betolja kocsiban.
Mikor a képet megláttam, gyorsan lepergettem magamban, mely üzletekbe szoktam járni, és nemigen találtam olyat egyébként, ahová egyáltalán lehetséges volna betolni a babakocsit. Nem járunk babakocsival vásárolni, csak nincs ez így mindenütt kitáblázva. A CBA legalább nem lapít és sunyít, nem néz ki összehúzott szemöldökkel, hanem kiírja azt, ami egyébként hétköznapi és megszokott. Ő alapból letiltja a betolást. Máshova meg egyszerűen nem férsz be.
Tényleg, te hogyan szoktad ezt megoldani?

Én még emlékszem, hogy volt egy kutyám, aki folyton jött velem, és a bolt előtt vigyázott a gyerekre. A közelébe nem lehetett menni a kocsinak, mert akkor azonnal a nyúlkáló kéz után kapott. Helyes kis spániel volt, akinek a sorsa a gyerekeim születése után egyre sanyarúbbá vált. Először kiszorult a lakásból, aztán a rendszeres kirándulásaink, csatangolásaink, közös fagyizásaink is eltűntek lassan. Kutyaiskolába se járt egy idő után, mert hiába volt az rendszeres közös örömünk, egyszerűen nem volt már rá idő. Hétköznapi, elhanyagolt kutya lett a régi jó barátból, aki azért hűen szolgálta az új jövevényeket, óvta a kocsijukat és féltékenykedés nélkül elfogadta a megváltozott viszonyokat. Úgy is halt meg, szolgálat közben. Egy séta során valaki kertjéből kitörő két nagy rotweiler támadt az akkor még totyogós legkisebbemre, a kutyám pedig eléjük rohant, mielőtt a gyereket elérték volna, így hát őt tépték szét. Szóval ez a kutya üldögélt rendszeresen a babakocsi mellett, míg én kapkodva dobáltam a cuccokat a kosárba, hogy mielőbb kiérjek. Így is visszahallottam nem egyszer, hogy milyen semmire való nő vagyok én, hogy a gyerekem kint hagyom a bolt előtt.
Muszáj volt.

Szóval annyi van itt csak, hogy a CBA egyik üzlete kihangosította azt a családbarát magatartást, ami egyébként mindenütt jellemző. Nemcsak a boltokban, úgy általában mindenütt. Szüld meg a kölköt, mer az kell a kormánynak, aztán meg oldd meg az összes ezzel járó problémát. Válj láthatatlanná, cipeld a kosár mellett a hasadra kötve, de legyen közben csendben is, mert ha nagyon hangos, akkor vagy nem nevelted meg, vagy éhezteted, vagy fázik, vagy fáj a hasa- hát ebbe aztán minden hülye beleugathat, mert mind jobban tudja. Ne vidd be, és ne hagyd kint- ahogy az okos lány tenné.

Ami miatt én ezt a képet most szóvá teszem, és egyáltalán különösebben figyelemre méltatom, az az, hogy ez az üzlet éppen annak a láncnak a tagja, amelynek legújabb reklámfilmjén a napokban hánytam el magam. Sajnálatos módon még nem érhető el a neten, de mondhatom, kenterbe veri a Richter nőneklennijóját. Ebben a CBA-sban kérlek szépen tömény kormánypropaganda úszik a fejedbe. Egy nő andalog benne, és a princípiumáról beszél asszem pont azon a selymes telefonhangon, ami a Richterben is belemuzsikálja az agyadba, hogy mire is tartanak téged. Szóval ez a telefonanya meséli, hogy milyen jó nő ő (milyennek kell neked is lenni). Legvégül természetesen a CBA-ban végzi, ahol még mindig mosolyog, mert tudja, hogy viheti haza a friss szalámit, hogy legyen mit zabálni a családnak.
Micsoda földöntúli boldogság! A legállatabb mondat valahogy így hangzik ebben a csodában: …mikor a nőként kapott gesztust is anyaként értelmezem. Eközben a nő kap valami virágot vagy mit egy faszitól. Szóval érted, ő a film szerint egy randin van, és nyilván már toporzékol a méhe, miközben a faszi még csupán egy kávéra hívta meg (gondolom).
Igen, ez ugyanaz a CBA, amely azt mondja, hogy hagyd az ajtó előtt a babakocsit, és oldd meg a kölködet úgy, ahogy tudod. Akárhogy nézem, morbid ez így egymás mellé téve.

züllött
Ez azért nincs benne a CBA reklámban sem. Nincs sehol megemlítve, hogy nem tudsz utazni, mert nincs közlekedési eszköz, amire fel tudod rakni a babakocsit, de ha mégis, akkor kinéznek helyekről, nem viheted be a gyereket, nem tudsz mozdulni sehová. Ilyesmiről valahogy senki soha nem beszél. Mint ahogy az anyaság boldogságának allelujázása is mintha csupán a csecsemőkre volna érvényes (azokra a csecsemőkre, akikkel még bevásárolni is egy vadvízi evezéssel ér fel). Mintha ezek a gyerekek soha nem nőnének fel. Mintha ott megállna a történet, hogy kimászik belőled egy magatehetetlen, bűbáj lény, akivel végre élőben babázhatsz. Semmi nem mesél arról, hogy a gyerek néhány éven belül öntudatra tér, és leszarja, mit akarsz te, hogy hamarosan iskolás lesz, mikor küszködhetsz majd az idióta leckéivel, a szadista tanáraival, a képességvizsgálataival, az állandó ellenkezésével. Sőt, lesz kamasz is, mikor majd azt se tudod időnként, merre jár, miért bűzlik az alkoholtól. A szobájában kivirágzik a penész és te könyöröghetsz napestig, pont leszarja, amit beszélsz. Ha ketten vannak legalább, az még jobb, mert nagy valószínűséggel álló nap basztatják és verik egymást, folyton megy vircsaft, veszekedés (éveken át!), de nem baj ez se, hiszen testvérben az erő. Ezek a tudósítások arról sem beszélnek, milyen fasza érzés, mikor 30ezres cipőért könyörög, amit persze nem kell megvegyél neki, de akkor meg állandóan szorong majd a gazdag osztálytársak előtt. Te állandóan a pénzt porciózod, a gyerek meg vagy követelőzik, vagy ha nem, akkor csak belül a szíved csavarodik össze, mert tudod, hogy szeretnél többet adni neki, csak éppen nem megy. Magadnak eddigre semmi nem jut, de azt már meg is szoktad, illetve megtanultad, hogy te senki vagy, igények nélkül.
Mire idáig jutsz, addigra a hormonok, amik szülés után, szoptatáskor, és még azután is pár évig ott zubogtak benned, és amiket pont azért termelt a tested, hogy ne őrülj bele ebbe az újonnan rád szakadt borzalomba, hanem ebben az ősanyás boldog kábulatban bírd átvészelni az első sokkot, nos, azok a hormonok eddigre rég kiürültek, így hát nincs már semmi sem, ami enyhítené a fáradtságot. Van ezzel szemben egy passzív férfi, akinek a valagát szintén törölgetheted egy életen át és lehetsz neki hálás, ha nem issza és nőzi el a pénzt, miközben téged azért néhányszor laposra ver- a mihez tartás végett.

Ilyen a jó anya, a szerető család. De megéri, bizony megéri. Hát mi ehhez képest egy utazás, egy nyugodt vasárnap délelőtt? Mi is érhetne fel az egész hétvégés mosással, takarítással, főzéssel, gyerekzajjal, ami után kész kikapcsolódás hétfőn dolgozni menni?
Nincs ilyen reklám sehol. Sőt, ha néhány felnevelt gyerek után némi tapasztalatot szerezve te mondod azt, hogy “Hé, emberek! Ez az anyaság a világ legnagyobb átbaszása, ez tömény szívás, ebbe bele lehet őrülni!”, akkor jönnek az ifjú anyatigrisek csecsemőikkel, hogy kioktassanak, hogy te ezt nem jól tudod. Olyanok pampognak tapasztaltabb kollégáik ellenében, akiknek még halvány lila gőzük nincs arról, hogy mi vár rájuk. Teszik ezt úgy, hogy csak a fejüket kellene körbefordítani, és meglátni maguk körül az elgyötört, elbutult, százával agyonvert, kiszolgáltatott nőket, azt a millió bántalmazott gyereket, akik mind ennek a habos-babos átverésnek a végtermékei.

Csak lenne bár a legnagyobb bajunk az, hogy be lehet-e tolni a babakocsit az üzletbe, vagy sem. Úristen, bár ez lenne a legnagyobb bajunk! Bár ne lenne a nők élete sáros csizmával taposva! Bár ne lenne ez az őrjöngő agymosás, amit túl kell harsogni!

Az van, nők, hogy ebbe az országba felelőtlenség gyereket szülni. Itt nemhogy a kocsidat nem tolhatod be sehova, de simán végignézik, ha téged agyonvernek, sőt, a gyerekedet agyonverik, itt simán odaítélnek gyereket egy bántalmazónak. Itt a gyerekmolesztálást csak a nők találják ki, és a férfi iránti bosszúból teszik ki a gyereküket végeláthatatlan, embertelen vizsgálatoknak, meghallgatásoknak, tárgyalásoknak (mert ez így logikus).
Az van, hogy itt az egész igazságszolgáltatás, szociális, egészségügyi ellátás nőellenes. De még ha csak nőellenes volna. Egyszerűen nincs, nem normális, nem emberi. Itt nincs oktatás. A te csecsemőd nem lesz egyszer iskolás? Mit kívánsz neki? Ezt a szenvedést, gyötrelmet, amivel a már élő gyerekeket törik meg? Gondolsz te a jövőre, vagy csak mész a csorda után?

Tudomásul kell venni, hogy ebben az országban jelenleg gyereket vállalni a nő egyszemélyes projektje, melyet maga a társadalom nehezít meg és tesz tönkre. Az a társadalom, amelyik ennek előtte kitapossa, kiköveteli, kiimádkozza, kimanipulálja belőle a szaporulatot. Mindez okokból kifolyólag a gyerekszülés kizárólag akkor minősül felelős döntésnek, ha az első pillanattól a nő képes és hajlandó arra, hogy egyedül birkózzon meg vele. El lehet felejteni a sírig tartó szerelmet, az apai gondoskodást is. Nincs sírig tartás, vagy csupán fogcsikorogva van, börtönként, mert az állam tudatosan nem engedi, hogy egyedül képes legyél a gyerekedet eltartani, így aztán egy életre beleszorulsz abba a kapcsolatba, amit ma még szerelemnek és öröknek gondolsz. Kiszolgáltatottja leszel annak, aki lehet, holnap már unalmas, más nőkhöz járó, tohonya élősködőként szívja a véredet.

Nézz körül és olvass, tájékozódj (ha a rabszolgaság mellett marad még időd). Beszélj másokkal, azokkal, akik őszintén beszélnek arról, mi is ez valójában. Ebben az országban sokkal nagyobb bajok vannak annál, mint hogy a babakocsit hol kell letenned.  Ennek ellenére az emberek nagyobb felelősséggel és körültekintéssel vállalnak kutyát, mint gyereket. Vajon miért? Ennyire unatkoznak talán?

 

(Ha tetszett a bejegyzés, használd a megosztó gombokat és iratkozz fel a követők közé, így emilben kaphatsz értesítést, mikor új írás jelenik meg.)

Reklámok