Ne provokáld!

Nagy csendesség van, mikor belépek. Elegáns előtér, oldalt nyílnak a kisebb termek. Az egyikben van mozgás, emberek ülnek bent számítógépek előtt, fejhallgatóval a fülükön. A bejárat mellett is egy nyitott iroda van, de senkit nem látok benne.
Múlt héten már voltam itt. Mondtam, egy hónapom van, hogy jól beszéljem a nyelvet. Most nem tudom, hol tartok. Pár hete Lengyelországban sokkot kaptam attól, hogy megszólaljak, pedig lassan egy éve tanulok már otthon, autodidakta módon. Nyáron viszont elutazok, aztán ősszel végleg, szóval fel kell gyúrni magam.
Egy nővel beszéltem akkor, kedves, fiatal lánnyal. Mondta, nincs most bent a vezér, jöjjek máskor, hogy a részleteket megbeszéljük. Mára jelentkeztem be.

Ténfergek ott egyedül, nézem a hatalmas pálmákat, agyalok, hogy mivel kellene zajt csapni, hogy észrevegyenek, mikor néhány pillanat múlva az előbb még üres irodából kilép egy férfi. Ettől kissé elszontyolodok. Valahogy bíztam benne, hogy az iskola vezetője nő lesz. Egy ideje már tudatosan figyelek arra, hogy a pénzemet lehetőleg nőkhöz hordjam, de lássuk be, ha komoly dolgokról van szó, akkor ez ebben az országban szinte lehetetlen. Amint kilépek a szépség-fitnesz-makramé körből, már minden cégvezető és tulajdonos férfi. Ez is. Viszont rendkívül kellemes, udvarias, és te jó ég! gyönyörű! Rég láttam már a saját korosztályomban ilyen vonzó férfit.
Beinvitál az irodába, hellyel kínál. Kicsit zavarban vagyok, mert több napja nem mostam hajat, és a zsíros csatakot egy orvosi kendőből csavart hajpánt alá rejtettem. Ja, ez az a felkötő, amivel három éve az égett karomat tartottam a gyógyulás időszakában. Amióta rendbe jöttem, azóta meg a fejemre szoktam időnként tekerni. Kicsit béna ez most a Versace ing mellett, és hát én is nőből vagyok cseppet, ezért zavar, hogy ennél jobb formában is lehetnék. Megszoktam, hogy akkor vesznek némileg komolyan, ha jól nézek ki. De mindegy amúgy, nem számít. Az angolom számít igazán.

A férfi elmondja a paramétereket, az oktatási módszert. Ők mindent ahhoz igazítanak, mennyi a jelenlegi tudásom, hová akarok jutni, és mennyi időt szánok erre. Megfelelő bérlettel bármikor mehetek, csak előre fel kell iratkozni az órarendbe. Többféle bérletük van, s mi nézegetjük, mi lenne nekem jó. Nyilvánvalóan a korlátlan kellene egy hónap futamra. Bökök is rá, ez lesz okés. Kurva sokba kerül, ha úgy vesszük. Ha úgy vesszük, akkor meg egy új életbe. Hát nem megéri?
Közben csevegünk is. Kérdi, minek kell az angol. Annak, hogy elmenjek ebből a putri országból. Máris beszélünk politikáról, okokról, közhangulatról. Azt mondja, szinte minden tanulójuk külföldre készül. Málta, Anglia, Új-Zéland, Ausztrália. Én mennyi időre tervezem az elmenést? Itt érzem, ahogy a dac fellobban bennem. Lassan és tagoltan mondom: Soha többé nem akarok visszajönni. Á, igen. Rémes, hogy mindenki elmegy, de ő megérti. Igaz, ő nem nézi a napi híreket, de hallja, mi van. Már jó ideje inkább nem olvassa a sajtót sem. A szemem itt megint az ingére téved, lehet ez az ing vagy 30 ezer. Így könnyű. Azt találom neki válaszolni, én nem tehetem meg, hogy nem figyelem az aktualitásokat, mert nekem minden őrült ámokfutás a létbiztonságombizonytalanságom növeli, szóval muszáj követnem az eseményeket, mert tudnom kell, mennyire vagyunok az összeomlástól. Chhh, provokálom-jut eszembe ekkor. – Ne provokáld, nem szolgált rá! Ő jól él, megteheti, hogy kivonul a közéletből.
– Nincs kedve most csinálni egy szintfelmérőt?- kérdezi.
– De, hát nyilván. Persze nem garantálok semmit még úgy sem, hogy hétvégén egy 3 napos kiránduláson néhány cyder után perfetto angol lettem, és órákon át folyékonyan beszéltem a kollégák legnagyobb örömére.
Ez tetszik neki. Hirtelen barátira váltunk, és mondja, hogy igen, ez tendencia, hogy a nők (ja, nem, a hölgyek) a beszéddel vannak bajban általában. Szoronganak ugyanis, miközben a férfiak simán dumálnak hetet-havat, és úgy vannak vele, majd aki akarja, megérti őket.
– Jawohl, az idomítás!- mondanám, ha nem fogadtam volna meg, hogy tartózkodok a provokálástól.

Elém tol egy tesztet. 25 példa, amit ki kell töltenem. 72% a vége, de nem kell örülnöm, ez az alap alapja, szóval a nullából vonj gyököt, és akkor abból 72%. Így gondolkodok nőként. Férfiként meg baromi büszke lennék magamra, hogy teljes magamtól idáig jutottam. Ő is elismeri. Egyetlen emberük van, aki önerőből középfokig vitte. Ő egy egyedülálló férfi.
– Ja, igen. Egyedülállóként én is kinyomtam volna magamból a középfokot, ebben biztos vagyok- jegyzem meg, és rögtön utána magamnak újra: NE PROVOKÁLD!
– Gyerek van?
Közöd? Van – magamban erősen javaslom neki, hogy meg ne kérdezze, hogy van szívem itthon hagyni a gyerMekeimet, mert ha ezt a kérdést felteszi, keresztülugrok az asztalon, az biztos. És nem kérdezi meg! Egyre szimpatikusabb a fickó, meg kell hagyni.
Már csak egy marad. Megegyezni, hogy akkor holnap jövök, aztán azután is egy egész hónapon át.

– Uramisten! Kemény idők jönnek!- Ez már később jut eszembe az edzésen, mikor az orromról éppen lecseppenni készül a sós izzadás. Át kell mindent szervezni. Az edzésnapokat, a benzinpénzt, a kajánkat, az időmet, az alvásom, a blogot. Ha volna pasim, most biztos kidobnám, hogy ne vigye az erőmet. Minden perc számít, minden csepp energia számít. Iszonyatosan kell magamra figyelni, hogy sikerüljön. A huszonnegyedik órában vagyok. A fickó is mondta, vagy ötször elmondta, hogy aki fiatal, menjen. Vajon mire célzott ezzel? Talán, hogy nekem már nem kéne? Hát bassza meg, ha erre célzott. Megcsinálom, ha beledöglök is. Kimentem magam innét, aztán ha megvan a bázis, kiszippantom a gyerekeimet is. Még van hozzá erőm és ambícióm, és van hozzá dac is, hogy csak azért sem adom őket. Belőlük nem csinál zombit ez az ország. Ők szabadok lesznek, ahogy én is.

Aztán este kimosom a hajam is végre. Ahogy megszárítom, sűrű loboncként röpköd a fejem körül. Közel hajolok a tükörhöz és nézegetem a szarkalábakat, melyek hónapról hónapra mélyülnek. Csak vigyorgok. Nem rossz ez. This is a nice woman. Nem Versace, de nem rossz. Van ott még erő a mélyben. Bármire képes vagyok, és meg is csinálom.
I am a brave girl.

(Ha tetszett a bejegyzés, használd a megosztó gombokat és iratkozz fel a követők közé, így emilben kaphatsz értesítést, mikor új írás jelenik meg.)

Advertisements