Ó, klimax, te rettenet!

Foto: Vesela Valtchinova

Foto: Vesela Valtchinova

A klimaxról írok most, mint az öregedés fenyegető ómenéről. A klimaxról, amiről mindenki csak egyes szám harmadik személyben beszél. Neki nincs, hát még nincs, de vannak olyanok, akik… Mert a klimax olyan kicsit, mintha a nőségedet, értékedet veszítenéd. Már képtelen vagy szülni, hát akkor mire is való vagy te. Ráadásul rémisztő betegségek, kellemetlen tünetek sokasága is a fejedre hullik, mikor eljön az ideje. Úgy mondják legalábbis.

Nekem mindig ilyen gyanús volt ez a téma, főképpen azután, hogy sokat olvastam arról, hogy a nőgyógyászat mennyire arra apellál, hogy a nők testi önrendelkezését, szexualitását, reprodukciós jogait okos és ügyes férfiak felügyelete alatt tartsa.
Miért betegségként kezelik a test természetes változásait? Azok a nők, akik évszázadokon át nem kaptak ösztrogén pótlást, azok hogyan éltek 70-80 éveket viszonylagos egészségben? Vagy nem abban, mindegy is, mert most is vannak nők, akik kiegyensúlyozottan lesznek idősek, és vannak, akik hamar meghalnak szörnyű betegségek miatt, szóval szerintem az arányok nem sokat változtak, csak mindig az a kérdés, hová helyezzük a hangsúlyokat.
Azon is gondolkodtam sokat, hogy azok a tünetek, betegségek, amiket a klimaxnak tulajdonítanak, nem-e magának az életformának, az életszakasznak tünetei, csak egyszerűen rátolják a klimaxra.
Ott vannak például a hangulatingadozások. Ezzel voltam mindig a legnagyobb gondban. Milyen egyszerű ezt a hormonokra fogni, és milyen egyszerű aztán az elégedetlen nőt klimax-hisztisnek nevezni. Pedig ez a negyvenes kor amúgy is az az időszak a nők életében, amikorra nagy részüknek már tele a töke az egész családosdival meg kulizással. A gyerekeik vagy most kamaszok, vagy túl vannak már rajta, s mint tudjuk, a kamaszkor elég rendesen kicsinálja a szülők (mármint az anyák) idegrendszerét. Kicsi már a tűrés, apuci kimaradozik, nincs érdemi kommunikáció, csak a mindig ugyanolyan hétköznapok, a család széthullajtott rongyai, a munka, munka, munka, és a rég unalmassá vált ürítésre rendelkezésre állás. Ezzel pedig el is érkeztünk a szex kérdéskörére. Klimax után-közben a nők elveszítik szexuális érdeklődésüket. Állítólag. Én meg erre azt mondom, hogy kérdezzük már meg azokat a nőket, akik túl vannak rajta, és azután kezdenek új kapcsolatba. Vajon nekik sincs libidójuk? Vagy a szexuális érdeklődés hiánya csupán a kiégett, túlterhelt, elvárt szexszel év(tized)ek óta szedált nőket érinti? Nem az van, hogy ezt is könnyebb biológiai okokkal megmagyarázni, a nőkre tolni, mint a férfiaknak végre önvizsgálatot tartani saját szexualitásukat, elvárásaikat, prioritásaikat illetően? És úgy egészében: Miért olyan óriási tragédia, ha valaki nem akar szexelni? Mi az a kibaszottul fontos adalék, amit a szex hozzárak az élethez? Nem olyan az, mint a pudingevés? Ha akarok, eszek pudingot szexelek, ha meg nem akarok, akkor nem hiányzik, ergo nem lesz nélküle kevesebb az életem. Istenem! Egymillió, a dugásnál sokkal érdekesebb dolog van ezen a világon!

Persze ott vannak azok a testi tünetek, melyek valóban nagyon kellemetlenek tudnak lenni.
Hőhullám. Hát ezzel nem lehet mit kezdeni. Vagy lehet? Mesterséges hormonpótlás megszünteti? Nem tudom, majd ti elmondjátok.
Csontritkulás. Ez veszélyes, igen, bár nem tudom, ezt a gyógyszerek késleltetik-e számottevően. Nem inkább a kiegyensúlyozott táplálkozás és a mozgás az, ami megóv minket a csontritkulástól?
A legkellemetlenebb és legfélelmetesebb talán a hüvelyszárazság és a hüvely falának elvékonyodása.
És akkor itt meg is érkeztem a sztorihoz, melyet egy ismerősöm mesélt el. Ezzel a kellemetlenséggel ment el egy népszerű nőgyógyászhoz, aki azonnal írta is neki a hormonpótlást. A nő feltette a kérdést, hogy lenne-e valami más megoldás, mert ő olvasta, hogy az ilyen kezelések durván növelik a mell- és a petefészek rák kockázatát, viszont nem csökkentik jelentősen a klimax tüneteit. Erre az orvos azt válaszolta, hogy nem kell annyit olvasni az interneten, és ha rakoncátlankodik (értsd, nem szedi be az előírt gyógyszert), akkor búcsút inthet a párkapcsolatának, merhogy nők tömegeivel fordul elő, hogy ilyenkor nem állnak meg a férjüknek(!!!), aki azután egy fiatalabb után néz.
Bazdmeg.
Akkor azért kezeltessem a fájdalmaimat, hogy baszható maradjak? Hogy aztán kicsit rákos leszek, az nem számít? És milyen párkapcsolat az, amiben az egyigazlényeges összetartó kapocs a rendelkezésre állás? És milyen férj az, aki inkább máshoz megy, mintsem kiverje a vécé fölött, és azon agyaljon, hogy az állítólag szeretett és tisztelt feleségét hogyan támogassa? Mi számít itt leginkább? Te számítasz? Vagy azért kell a közérzetedet szinten tartani, hogy már megint a férfinak legyen könnyebb?
No, lényeg, hogy ismerősöm kifordult a rendelőből (nem férjezett ugyanis, így a fiatalabb nő szellemével nem sikerült megrémíteni), majd felkeresett egy intim torna tanfolyamot, és érdekes módon az irányított mozgatástól hipp-hopp megerősödött a hüvelyfala, elmúltak a fájdalmai és egyéb kellemetlenségei.

Foto: Vesela Valtchinova

Foto: Vesela Valtchinova

Legvégére hagytam azt a szégyent, amit a klimaxhoz kapcsolódón megélünk. Rettegünk az öregedéstől. Festjük a hajunkat, a bőrünkre méregdrága cuccokat kenegetünk, sőt, van, aki varrat, feltöltet, időt és pénzt nem kímélve igyekszik testének természetes folyamatait megállítani. Ám egy napon eljő a klimax, ami kegyetlenül közli, hogy de, elindultál a lejtőn. Te már öregnek számítasz.
Klimaxról való beszélgetéseim nagy döbbenéseket hoztak, mert mint kiderült, a szülési képesség stopja sok nőnél nem akkor jelentkezik, mikor már “öreg”, hanem gyakran negyvenes éveinek elején. 40 évesen! Hát egy normális közegben, ahol van egészségügy, ahol nem tesz tönkre, sőt, nem öl meg idő előtt a létbizonytalanság, az állandó szorongás, az állam folytonos zaklatása, ott ez pont az életed fele! Te jó ég! Micsoda gyönyörűség belegondolni abba, hogy van még 30-40 éved a menstruációval és a fogamzásgátlással járó brutális kiadások, fájdalmak és kellemetlenségek nélkül! És emiatt a megkönnyebbülés miatt rívunk, titkolózunk? Hát örülni is lehetne ennek, nem?
Nem, nálunk nem. Mert nálunk a fiatalság elmúlása egyenlő az elértéktelenedéssel. Ez már önmagában is felháborító, ráadásul ezzel kapcsolatos félelmeinket kihasználva brutális lenyúlásokat és megszégyenítéseket kell megélnünk. Kozmetikai cégek, szabászok, orvosok élnek jól belőlünk, mi meg kritika nélkül átadjuk magunkat nekik, tegyenek velünk valamit, csak megöregedni ne kelljen. Miért is? Mert aki öreg, az már “nem kell”. Azt már senki nem akarja megdugni.
És?
Aki “nem kell”, az végre békén van hagyva, foglalkozhat a saját dolgaival, és a testével is abban a szemléletben, ami őróla, az ő jóllétéről, hosszú életéről szól.

Azt látom, hogy bent vannak a chipek a fejünkben, és ettől olyan problémákon pörgünk, amiket másfajta szemlélettel nem problémának, hanem megkönnyebbülésnek élhetnénk meg. Saját magunk ellenségei vagyunk. A női test karbantartása jelenleg a férfiaknak tetszésről szól, az egészségünk védelme arról, hogy amíg szükség van ránk, addig teljes erővel tudjunk rendelkezésre állni. A nő, az anya azért pihenjen, hogy a gyerekével türelmes legyen, a nő azért sportoljon, hogy ne hízzon el, a nő azért szedjen hormonokat, hogy a családját ne keserítse “hisztivel” és a hüvelye használható maradjon.
Hol van ebben a nő, mint élni akaró egészséges ember? Hol vannak a saját érdekei? Érdekel az valakit? És téged érdekel a tiéd?

Mi lenne, ha úgy és azért kezdenénk el magunkkal foglalkozni, hogy erősek és tevékenyek maradjunk, hogy ne haljunk meg két évvel azután, hogy a gyerMekeink végre felnőnek és szíveskednek békén hagyni minket? Mi lenne, ha olyan módszereket keresnénk a bőrünk, testünk ápolására, melyek nem férfiak kezében lévő cégeket látnak el pénzzel, hanem olcsók és hatékonyak? És mi lenne, ha mindezt megvitatnánk egymással? Ha lenne egy hely, ahol tapasztalatokat tudunk cserélni, ahol nem nyomasztanak azzal, hogy milyennek kell lennünk, hanem támogató közegben figyelnénk a testünk igényeit, elvárásait?
Ilyen csoportot hoztunk most létre. Itt te is megoszthatod másokkal a saját tudásod, olvashatod más nők tudását, beszélgethetsz a problémáidról. Fontosnak tartjuk, hogy tudatosak legyünk a saját testünkkel, legyen saját tudásunk, és ne legyünk rángathatók, félelemben tarthatók. Amikor az egészségünkre gondolunk, akkor hosszútávon tervezzünk, fel tudjunk készülni idősebb korunkra, és addig is óvni, védeni tudjuk az erőnket.
Ha szívesen lennél a csoport tagja, itt csatlakozhatsz:

Kakaóvaj és cékla

(Ha tetszett a bejegyzés, használd a megosztó gombokat és iratkozz fel a követők közé, így emilben kaphatsz értesítést, mikor új írás jelenik meg.)

Advertisements