Az Univerzum törvénye (továbbképzés jóindulatú szexizmusból)

kenyér

Foto: Kőházy Ferenc lélek-kovács

Na, akkor egy kis oktatás a jóindulatú szexizmusból. Jóindulatú szexizmus, amely úgy ismeri el a nőket, hogy közben hízelgéssel próbálja őket a “helyükön tartani”, vagyis semmiképp nem engedi őket kilépni a csicska létből, de a csicskaságot úgy dicsőíti, mint valami isteni adományt, képességet. A nő azért van, hogy táplálja, gondozza a férfit és a gyerMeket, hogy odaadó, gondoskodó, szelíd szeretetével alárendelődjék. Kb. Ez az univerzum törvénye, boldogságának kulcsa. Ha a nő nem így tesz, akkor a felsőbb erők ellen vét, és ne csodálkozzék, ha szeretetlenségben kell elsorvadnia.
Kb.

Alábbi poszt megér egy mélyebb elemzést (katt a linkre). Nem célom persze az író megszégyenítése, hiszen szerintem maga sem tudja, mit beszél. Inkább az a célom, hogy ti, nők, így élőben lássátok, ezért később hamarabb felismerjétek a rejtett elnyomást.

Szóval:

“Ha szitkozódsz a tárgyaidra, nem is fognak szolgálni meglátod!”
Tehát ne kapálózz, ne merd rosszul érezni magad a csetres fölött, ki ne mondd, hogy ott rohadjon meg a felhalmozott szennyes, mert ha így teszel, te magad leszel oka a nyomorodnak. Nevetve, boldogan kell kulizni, és akkor majd… Nem tudom, akkor mi lesz, ez itt kissé zavaros, lehet, hogy akkor majd a leves magától fő meg, vagy a tányér eltisztul, de a lényeg, hogy valami szolgálni fog téged is boldogan. Mármint a szerző szerint.

“ Felnőtt pároknál mindig az az egyik első kérdésem, hogy mennyit főz a nő a férfinek. “
Tehát a rosszul működő házasságok megoldása rendkívül egyszerű: Főzz, főzz és még mindig FŐZZ!
Ó, bár ilyen egyszerű lenne! Csak így főznél, érted magától értetődőn (amint azt teszed is), és akkor hirtelen megszűnne a nők elnyomása, a hétköznapi hímsoviniszta kommunikáció, a lelket-testet elégető, felemésztő elvárt házastársi szex, sőt, a bántalmazás minden formája. Beköszöntene a harmonikus, boldog házasságok kora.
Mindaz, ami miatt esetleg ilyen lélek-kovácshoz fordulsz (bizony, ő lélek-kovács, minthogy a lelket ütni-vágni kell üllőn kalapáccsal, erőszakkal, amúgy férfiasan. Attól gyógyul a lélek, mondhatni.), szóval mindaz, ami miatt gyötrődsz, az egész egyszerűen megoldódna, ha főznél (DE HÁT FŐZÖL!). Nem. A nők ezek szerint nem főznek. Azért mennek tönkre a házasságok tömegével, mert a nők NEM FŐZNEK!
Nem mellesleg a posztban szó nincsen a férfiak felelősségéről ezekben a rossz házasságokban. Hogy ők mit nem csinálnak, vagy mit csinálnak rosszul, arról a kovács nem ír egy kukkot sem. A férfiak nyilván tökéletesek, ellenben beteszi szépen a fejekbe, hogy a kapcsolat minősége csakis kizárólag a nőkön múlik (apád, hogy finom legyek).
Főzz tehát, táplálj, és persze tedd ezt élvezettel. Tápláld a férfit, akár egy óriásra növekedett csecsemőt, hiszen az ő érzelmi világa is csupán eddig terjed: ha zabálhat eleget, majd akkor szeret.

“ Nem tudsz olyan étterembe menni, bármennyit fizess is, ami akár csak megközelíti a család női tagjainak főztjét. “
De bizony, hogy tudok! Nőként a legutolsó lángosos bódé is megváltás, ha a főzés és az azzal járó összes kulimunka terhét leveszi a vállamról! Ja, hogy a férfinek nem? Nyilván, hiszen ő egészen más szemszögből nézi a dolgokat. Nem ő pucolja a répát, takarítja a konyhát meg a csetrest. Én is élvezném a napi főtt ételt, ha elém raknák, aztán eltakarítanák. Ő persze nem teszi meg, csupán elvárja. Mert neked, a nőnek, ez egy lehetőség, hogy az ő jóllétét szolgáld. És itt megint emelni akar rajtad, igyekszik úgy beállítani a terheidet, hogy szeresd azokat, miközben valójában sunyi módon a saját érdekeit szolgálja. Neki lesz jobb, ha nem kell étteremre költeni, hanem otthon, a te ingyen munkáddal kapja meg ugyanazt a kiszolgálást, amit előbbi esetben meg kell fizetnie.

“ Szerinted az univerzum törvényeit érdekli a duma? “
Már elnézést kérek, de mik az UNIVERZUM TÖRVÉNYEI? Ha vannak olyanok az egyszerű fizikai igazságokon túl, akkor nem az univerzum törvénye-e az is, hogy minden ember egyenlő, egyik ember sem köteles a másikat szolgálni csupán azért, mert az Univerzum arra a másikra farkat növesztett? Mit ért a költő az Univerzum törvényén? Nem találom, hiába keresem, bár előtte lévő mondatai alapján arra muszáj gondolnom, hogy a nő csicskaságát érti valamiféle törvényen. Hol van az leírva az univerzumban, hogy a nő csicska? Ki találkozott ilyen törvénnyel? Melyik tankönyvben számolnak be a törvény felfedezőjéről, együtthatójáról és mértékegységéről? Inkább gondolom ezt is a jóindulatú szexizmus egyik ködös sarokba szorításának. Te, a nő, egy felsőbb törvénynek kell, hogy engedelmeskedj. Ha körülötted káosz uralkodik, ha nem vagy jól, akkor megszegted a TÖRVÉNYT, vagyis ágálsz a szolgaság ellen. Magadra vess!

“ Megtapasztalhatod milyen nőnek lenni, hogy általad váljon egésszé a család! “
 Nagyon ügyes, nagyon ügyes. Tehát nőnek lenni, ládd’e, tényleg úgy van, nem egyéb, mint megrohadni a konyhában, s halálod napján boldogan felsóhajtani, hogy lám, érdemes volt megszületned, mert a te jóvoltodból pár ember jóllakott néhányszor. Komoly és szép kilátások, mondhatjuk, ugye?

“ Kettőt kérdezek tőlük és vagy bőgnek vagy elszaladnak… “
És itt bizony elszólja magát a lélek-kovács. Őtőle a páciensek elszaladnak, vagy ríva fakadnak. Hát én értem ezt, nagyon is értem. Mikor kifizetsz egy rakás pénzt, hogy valaki segítsen a depressziódon, és ez az illető a te pénzedért pont azt tolja a pofádba megoldásként, ami elől menekülnél, amibe belefulladsz, ami elveszi az élés jogát tőled, akkor bizony a legjobb hanyatt-homlok menekülni.

Legvégül pedig megadja a kegyelemdöfést, ami után majd nők ezrei törlik le könnyeiket és veszik fel újra a szálat:
“ Ugyanis a nőben valódi… természetes tudás van. Ő az élet őrzője… Mi csak a nő őrzője lehetünk… De nekünk ennél nagyobb tisztesség nincs! “
Vagyis ha te NŐ vagy, nem csupán valami elfajzott korcs, akkor te már-már isteni magasságokba emelkedsz az ő tudatában (és minden férfi tudatában). Téged majd a férfi őrizni, szeretni, becsülni fog. Ezt olvasva azért átsuhan a fejeden, hogy ha ez így van, akkor hogyan lehetséges, hogy a férfi, akinek naponta ételt adsz a szájába, az megcsal, megver, és szemmel láthatóan szarba se néz, de aztán elnyugszol szépen, mert rájössz, hogy nyilván azért lehet ez így, mert te még mindig túl keveset teszel. Ennél sokkal nagyobb örömmel és hévvel kell szolgálnod (az univerzum törvényét), hogy a férfi tényleg megbecsüljön. Még több odaadás kell, főtt étel vacsorára is, több mosoly, több hallgatás. Még nagyobb önfeladás, ez a megoldás. Legvégül, ha már tényleg nem marad más belőled, csupán egy arcára torzult mosolyú, szótlan, engedelmes robot, na, akkor majd bizonyosan megbékél az univerzum, eljő a boldogság, a férfi visszatalál a szeretőjétől, többé soha egy hülyét nem mond, kezét csak simításra emeli. Jó lesz az. Akkor végre te is igazi nő lehetsz. Egyéniség nélküli, engedelmes rabszolga.

Köszönjük ismét az útmutatást, hálásan fogadtuk, máris takarodu…
Ja, nem. Bocs, Univerzum, sújts le rám! Nem vagyok NŐ!!!
Most én bevágok 4 csirkecombot egy sütőzacskóba, instant fűszerrel megszórom, aztán az megy a tepsibe, én meg a fiammal nekiállok a szobáját tapétázni, laminált padlózni. Mer ugyanis így, hogy nem vagyok Nő, így én magam is képes vagyok bármit megcsinálni. Büszke is vagyok erre, mert szerintem százszor többet érek bármelyik olyan férfinál, amelyik még a saját élelméről sem képes gondoskodni, hanem ehelyett az én véremet szívja. Azok mind szépen sorba állva bekaphatják.

Női Passzív Ellenállás

 

(Ha tetszett a bejegyzés, használd a megosztó gombokat és iratkozz fel a követők közé, így emilben kaphatsz értesítést, mikor új írás jelenik meg.)

Advertisements