Máltának nem elég az Isztambuli Egyezmény

A minap osztottam meg ezt a videót, amelyben Szél Bernadett, akit jómagam mélyen becsülök és tisztelek férfiakat megszégyenítő bátorságáért (hogy adjunk egy kicsit a jóindulatú szexizmusnak is), arra szeretne választ kapni igen tisztelt kormányunktól, hogy mi a francért nem akarják az Isztambuli Egyezményt ratifikálni, ezzel a nők elleni erőszakot az országban megállítani. Ezt ugyan ő nem teszi hozzá a maga mondandójához, de én mindig hozzáteszem, mert szerintem ez egy olyan evidens és magától értetődő kérdés, amire megkerülhetetlen a válasz, hogy tudniillik, kedves képviselő urak, maguk ennyire gyűlölik a nőket? Mer ugye ilyen kérdésre két válasz lehetséges. Az egyik, hogy IGEN, és akkor köszönjük szépen, nincs több kérdés, pelenka helyett kapa-kasza, illetve, hogy NEM, és akkor meg jöhet a folytatás, hogy akkor miért tetszenek ilyen enervált unalommal szemlélni a halomra verésüket és gyilkolásukat?
Hát azért mert… (8. perctől megtekinthető az az értelmetlen, mismásoló kamuzás, amit az országgyűlés bégető hada félkönyéken fetrengve, telefonokat nyomogatva jóváhagyott).
Ennyike. 
Az van, nők, hogy amíg nem intünk be nekik, nem állunk tömegesen a sarkunkra, addig nem lesz Egyezmény, és napi szinten fognak a szánkba szarni azok a tisztelt képviselők, akiknek jó része maga is nőverő.
Illetve van még egy opció. Jövőre (ja, nem, két év még, jajistenem, hogy bírom ki addig!) választások lesznek, mi nők pedig az ország fele vagyunk. Ez a tróger hatalom már nem buktatható meg, de azért lehetne tenni egy próbát, hogy hátha mégis. Kezdem ugyanis azt gondolni, kiindulva a március 15-i tüntetések létszámaiból, hogy elhallgatják előlünk, valójában mennyien is vagyunk ellenzékben. Elszakítanak minket egymástól, elhitetik, hogy a többség még mindig velük van. Pedig nem. Szerintem nem.

No, de ne térjünk el a tárgytól. Isztambuli Egyezmény and Malta.
Aki olvassa a gumit, az tudja, hogy én elkötelezett Málta rajongó vagyok. Imádom azt az országot, és egyszer majd szeretnék ott élni. Ezzel együtt tudom, hogy ott sem fenékig tejfel minden. Ott kezdődik, hogy megszállottan katolikus nép, mely az én fejemben azt jelenti, hogy zárt, nem haladó, hatalom orientált, ósdi, nőelnyomó. Ezt mi sem példázza jobban, mint hogy az abortusz is tilalom alatt van náluk, amiért részemről fuj, fuj nekik.
Pont emiatt találom rendkívül érdekesnek az alábbi cikket. Szóval adott egy ország a maga katolikus beborultságával, és akkor mi jelenik meg a Maltatoday-ben?

Málta az Isztambuli egyezmény egyik első aláírója volt 2014-ben, de az ország nem elégszik meg ennyivel.  A következő lépés az Egyezmény céljainak átültetése lesz a máltai polgári jogba. Ennek részeként a Nemzetközi nőnap alkalmából a nők elleni erőszak, illetve a társadalmi nemi megkülönböztetés ellen fellépő – már érvényben lévő – törvényekhez összeállítottak egy javaslatcsomagot, amellyel továbbmennek a megkezdett úton.

Alapvetően minden változtatási javaslat az áldozatok jogi védelmének megerősítését szolgálja. Ugyan a Nemzetközi nőnapot a nők anyagi függetlenségének és biztonságának előmozdítására szentelték, ez nem elegendő, a Máltai állam úgy érzi, tovább kell lépnie, hogy egy biztonságosabb társadalmi környezetet teremtsen minden állampolgárának, nemtől függetlenül.

Az Isztambuli egyezmény aláírását követően kampányokkal hívták fel a figyelmet a házastársi erőszakra és az erőszak áldozatainak támogatására, de “a házastársi erőszaknak szexuális és pszichológiai aspektusai is vannak, és ugyan nem csak nők lehetnek az áldozatai, jellemzően mégis nagyon nemhez kötött bűnesetekről van szó”.

A javaslatcsomagot a Szociális párbeszéd, a fogyasztóvédelem és a polgári szabadságjogok minisztériumának állandó titkára nyújtotta be az Emberi jogok és integráció főosztállyal együtt.

Miről van szó?

A  Minisztériumnak feltett szándéka a bűntetőjogi és polgárjogi eseteken változtatni az áldozatok védelmében.

A törvényhez benyújtott változtatási javaslatok fellépnek az anyagi, szexuális, pszichológiai és gazdasági erőszak ellen, és kiterjesztik az elkövetők körét a volt házastársakra is.
A bűntetőjogi változtatások a szexuális kizsákmányolás és a stalking elleni küzdelmet szolgálják, ahol pedig már létezik törvényi szabályozás, keményebb büntetéseket vezetnének be. Lehetővé tennék továbbá a témával kapcsolatos statisztikai adatgyűjtést a rendőrség és a bíróságok adataiból.

A javaslatcsomag arra is kitér, hogy erőszak esetén a bántalmazónak legyen kötelező azonnal elhagyni a közös otthont, ne a bántalmazott félnek kelljen más szállást, otthont keresni, anyagi bevételeitől függetlenül. A rendőrségnek már azelőtt eljárási joga lenne, hogy a bíróság döntést hozna, amennyiben világos és egyértelmű bizonyíték áll rendelkezésre a bántalmazásról.

A nemi erőszak jogi definícióját kiterjesztenék, így minden olyan tevékenység, amihez az egyik fél nem adta beleegyezését, erőszaknak minősülne. A stalkerek ellen további védelmet építenének ki.

Amennyiben a rendőrségnek világos és egyértelmű bizonyítéka van a testi erőszakról, nem az áldozatnak kellene az ügyet a maga nevében képviselnie, hanem a rendőrségnek is lenne lehetősége jogilag fellépni, attól függetlenül, hogy az áldozat maga beleegyezik-e a vádemelésbe.

Ez garantálná, hogy azelőtt fel lehessen lépni az agresszor ellen, hogy valami visszafordíthatatlan történik, illetve a rendőrség akkor is felléphetne, ha az áldozat megfélemlítése miatt nem merne lépni.

Ha bizonyítottan házastárs elleni erőszak történt, a mediáció helyett kihallgatást javasolnak. “Jelenleg a mediáció kötelező a válásnál, de házastársi erőszak esetén ez gyakran traumát és sztesszt okoz az áldozatnak”.
Mindezek a változások kulturális és vallási hovatartozástól függetlenül érvényesek lennének, mivel az erőszakra nincsen felmentő körülmény, és minden esetben elfogadhatatlan.

A javaslatokat társadalmi vitára bocsátják a nyárra, abban a reményben, hogy ősszel már a parlament elé kerülhetnek majd.

Nos, adott tehát egy picinyke mesevilág, mely az élet védelmét nem csupán zigótákért való szüntelen nyivákolással hirdeti, hanem kiterjeszti női lakosaira is. Ellenzi ugyan az abortuszt, de az intézkedéseivel elismeri azoknak a nőknek a kiszolgáltatottságát, akik anyagi, érzelmi és szexuális függésbe kerülnek a házasság és a gyerekvállalás után. Elveszi ugyan a jogot, hogy a teherbe esett nő rendelkezzék a saját teste fölött, azonban arra törekszik, hogy a nők testi, egzisztenciális és lelki biztonságát megerősítse. Nem kell neki magyarázni, nem kell könyörögni, nem tagadja el a nyilvánvalót. Sőt, a máltai kormány társadalmi vitára bocsátja az ügyet. Ez nekem feltételezi, hogy maga a társadalom is alkalmas arra, hogy beszéljen erről. Vagyis olyan nők és férfiak alkotják a máltai közösséget, ahol a társadalmi vita nem fullad majd szánalmas patriarcha agyhalottak ostobaságainak kántálásába.
Hihetetlen! Elképesztő és hihetetlen a különbség, ha elolvasom ezt, majd utána megnézek egy Kövér Lászlót, Balog Zoltánt, Orbán Viktort, Vak Balogh Komondor Józsefet, netán elnézegetem a magyar férfiak internetes és élőben jófej megnyilvánulásait. Míg első esetben ujjong bennem, hogy abortusztilalommal, bármivel oda, oda, oda, addig utóbbiban a harag és az undor forgatja a gyomromat.
Itt élünk Európa közepén körbevéve felvilágosult nemzetekkel, miközben nálunk csak sűrűsödik a sötétség, butaság, erőszak és elnyomás.
Ott a végtelen, kristályos tenger, itt tehetetlenség, mocsár és ingovány.
A fejekben is.
Vagy nem?

A cikket fordította, összegezte: eclipse

 

(Ha tetszett a bejegyzés, használd a megosztó gombokat és iratkozz fel a követők közé, így emilben kaphatsz értesítést, mikor új írás jelenik meg.)

 

 

 

 

Advertisements