Erőszakmentes erőszak?

leszbikusEgy ideje foglalkoztat a szexizmus és a nemi erőszak témája a homoszexuális szubkultúrában. Azt hittem, nincs, de van, csak meg kell találni, olyan ez, mint a változásmenedzsmentben az a kitétel, hogy “Olyan nincs, hogy nem történik semmi, legfeljebb csak nem vettük észre.”

Nemrég elém tette a facebook a kettős mércét. A poszt lényege kábé annyi volt, hogy sok nő szeret flörtölni leszbikusokkal, de nem veszik elég komolyan. Nem játék, anyukám, mert mellettem fogsz felébredni és imádni fogod.  Valami ilyesmi. (A link a facebook-megosztásra mutat, angol nyelvű, de összefoglaltam az előbbi 3 sorban.)

Az én agresszióküszöbömet ez megugrotta. Nem szeretem. Ha flörtölsz, akkor vállald, hogy akár tetszik, akár nem, meg leszel csinálva és leszarom, mit gondolsz?

A megosztás alatt megjelentek a férfiak, és képzeld el, hogy pont ők hívták fel a figyelmemet arra, hogy mennyire támogatja ez az erőszakkultúrát. És tényleg.

Valószínű, hogy ha nemi erőszakról beszélünk, akkor a “klasszikus” felállás ugrik be mindenkinek egy alárendelt féllel, aki a nő, gyengébb fizikailag és érzelmileg. De tudjuk, hogy fordított eset is elképzelhető. Nagyon nehezen elképzelhető egy olyan aktus, amiben egy nő tesz erőszakot egy másik nőn. A nemi erőszak nem szexuális aktus, a behatolás ennél fogva bárhogyan és bármivel megoldható technikailag, ha erről van szó, de már az is erőszak, ha akaratod ellenére hozzád nyúlnak, megfogják a melledet, hozzád dörgölőznek tánc közben egy szórakozóhelyen – minden durva közeledést erőszaknak értékelsz, amire nem hatalmaztad fel valamilyen formában a másikat. Képzeld el, hogy békésen szórakozol valahol, én odalépek, és megsimogatlak, tök mindegy, hol, jogosan fogsz kiakadni és szorul össze a gyomrod, megijedsz, undorodsz, bármi – erőszakkal rád kényszerítettem magamat.

A helyzet a következő. A heteró nők bizonyos halmaza valóban flörtöl a leszbikus, biszexuális nőkkel. Viszont legtöbbjüket agyonszekálják azzal, hogy elég bevállalós-e. Ettől nem egészen biztos, hogy tényleg ő akarja. Gyakorlatilag rádumálja saját magát, mert annyiszor elagyalta már, és eljut egy pontra, ahol megbeszéli magával, hogy akkor ezen a szombaton irány egy megfelelő hely, és megismerkedik egy tapasztalt nővel és véghez viszi a tettet. Persze ez nem ilyen vagányul működik, mert a tetthelyen aztán összeszorított popsival várja az eseményt, miközben alkohollal bátorítja magát. És közben a fejében valahol a tudata alatt: Akkor vagy jó csaj, ha… Ha belemész az análba, ha csináltad már zongorán, ha bevállalsz egy hármast, ha nyaltál már puncit. Ott tartunk, hogy már nem kell Cosmopolitant se olvasni ehhez, mert a Kiskegyed is tud ilyet, meg lassan a Nők Lapja. Képzeld el azt, hogy ilyen bejövő jelek mellett vagy egyedülálló nő, akit még azzal is nyomasztanak, hogy miért nincs pasija.

És ott a célszemély, az a bizonyos tapasztalt, nyitott nő, aki nem rezzen össze egy kis flörttől. Tegyük fel, hogy ülsz a pultnál, kifejezetten csinos vagy ma este, kis dekoltázs meg minden. Simán bekúszom a komfortzónádba, ugyanis amikor melléd csapódom, vagyis lehetőleg sok ember között valahogy sikerül hozzád is érnem egy bocsánatkérő mosollyal, és megfelelő magabiztossággal kérek mondjuk viszkit a pultostól (miközben esetleg hárítok egy hasonlóan odatolakodó faszit, de ez már nagyon haladó szint), és ez nem azért imponál, mert én leszek az előre megfogalmazott tapasztalt leszbid, hanem azért, mert ritkán tapasztalt önbizalom és kúlnessz ez egy nőtől, aki még rád is mosolyog. Biztonságban vagy. Megkérdezem, hogy leparkolt a pasid?, mire te legyintesz, hogy áh, barátnőkkel jöttél, ott táncolnak, ni. Erre az én pillantásom amúgy véletlenül végigsiklik rajtad és megállapodik a ruhád kivágásán, majd zavartan elnézést kérek a bámulásért. Erre te kacarászol nekem, majd beszélgetünk, még kettő kedveset beszólok, mert ugye hatnak az italok nálam is (lófaszt), a másodiknál megint hozzád érek, villogtatom a szememet. Viszont ezzel készen is van, a következő italt én fizetem, és mire az elfogy, bent vagyok.

Tudom, hogy már a szóhasználatom is undorító. Szándékos volt, elnézést kérek. Remélem, érthető, hogy miért volt ez a bekezdés ilyen faszán férfikommunikációs. Mert egy-két véletlen érintést kivéve hozzád sem nyúltam. Nem szorítottalak a falhoz, nem szaggattam le rólad a ruhát, nem ütöttelek meg. Mégis kárt teszek benned. Puszta manipulációval felszántottalak húsig úgy, hogy majd bőgni kell a zuhany alatt.

Két opcióm van itt. Az egyik az, hogy egy ittas, egyébként érzelmileg az új élménytől felfokozott állapotban lévő nőt hazaviszek-e és ottan szexelve lesz.

A másik az, hogy úgy döntök, jólesett a játszmázgatás, és hagyom, hogy elmeséld a barinőknek, milyen menő csajjal flörtölgettél a pultnál, majd szépen hazamész.

Az én értékrendem szerint az első eset erőszak. Ráadásul értelmetlen, mert ittasan, elsőre, hát mit mondjak, nem sokat várhat az ember, tekintve, hogy egy férfival ellentétben nincs egy praktikus, mechanikusan ingerelhető péniszem, úgyhogy anatómiai okokból nem nyújt kielégülést – ha csak nem vagyok pszichopata -, hogy valamivel megduglak, úgyhogy félmegoldás lesz bármi egyéb is. Neked ettől még lehet orgazmusod, csak értéktelen. Ettől csak rosszabb ez az egész nő-nő dolog, ugye? Sajnálom. Azért nem öncélú ez a kis epizód arról, hogyan csábítsunk el egy heteroszexuális nőt, mert azt akartam elmesélni vele, hogy a nemünktől és a szexuális érdeklődésünktől függetlenül hozunk döntéseket, azaz mindig az erőszaktevő, tolakodó, magát rád dumáló gyökér kezében van a döntés, hogy megteszi-e, amit. Az csak hab a tortán, hogy ha végiggondoljuk, látjuk-e, hogy épp erőszakot követünk el, vagy csupán flörtölünk.

További Hédi

Női Passzív Ellenállás

(Ha tetszett a bejegyzés, használd a megosztó gombokat és iratkozz fel a követők közé, így emilben kaphatsz értesítést, mikor új írás jelenik meg.)

Reklámok