Kuss!

ugat

Nekem te ne pofázz. Ne gyere az én udvaromba megmondani, hogy mit gondolhatok vagy érezhetek. Azt meg végképp ne, hogy mire dühödhetek fel. Tele a hócipőm azzal, hogy minden lyukból a te véleményed folyik, még azokból a borzalmakból is, amiket női magazin címszó alatt nekem akarnak eladni.

De neked még ez sem elég, te elvitatod tőlem azt a néhány megabájtnyi helyet is az interneten, ahol megpróbálok a többi nővel beszélgetni arról, ami bánt. Most komolyan te siránkozol? Te vádolsz engem igazságtalansággal? Te, aki privilegizált helyzetbe kerültél már attól a perctől, hogy anyukád a világra hozott? Tudod te egyáltalán, mi az a privilégium? Igen, az az izé, amiről Amerikában a feketék hőbörögnek.

Privilégium az, hogy születésedtől halálodig kiszolgálnak. Te ott hagyod a mosatlant az asztalon, a levetett öltönyt a kanapén, a szennyes zoknit a hálószoba padlóján, és távozásod után varázslatos módon minden megtisztul és a helyére kerül. A meleg étel ott terem előtted az asztalon, a vasalt ing a vállfán, a lakás öntisztulási folyamaton esik át, ahányszor csak szükség van rá. Neked ezért az ujjadat sem kell mozdítanod, nem kell fizetned, sőt, azt se várják el, hogy megköszönd, hiszen ennyi csak jár egy szerető anyától, barátnőtől, feleségtől.

Privilégium az, hogy a saját gyerekedet nem hordod ki, nem szülöd meg, nem szoptatod. A te testedből egyetlen hámsejt se bánja ezt a folyamatot, neked csak a kezedbe adják a készterméket. A továbbiakban csak akkor van dolgod vele, ha büszkélkedni akarsz a Facebook-oldaladon. Az a gyerek valami csoda folytán megetetődik, bepelenkázódik, elaltatódik, nevelődik, és ha egy hónapban egyszer kedved támad levinni a játszótérre, hát lehidal a teljes lakónegyed, hogy milyen odaadó apa vagy.

Privilégium az, hogy tőled senki nem kérdezi állásinterjún, hány gyereked van, vagy hányat tervezel. Ha négyen vagytok az irodában, és a többi három nő, nem is kérdés, hogy te vagy az irodavezető. Te meló után beülsz meccset nézni a főnököddel, aki persze férfi, és ha nyert a csapat, le lehet vajazni azt a prémiumot. Az én főnököm ugyancsak férfi, de próbálnám csak meg meccsnézésre invitálni, két opcióm van: egy: kiröhög. Kettő: eljön, viszont meccs után dugni akar. Prémium egyik esetben sem lesz belőle.

Privilégium az, hogy amikor éjjel az utcán sétálsz, vagy ittasan beülsz a taxiba, legfeljebb attól kell félned, hogy megszabadítanak a pénztárcádtól. A nemi erőszak téged csak akkor érint, ha voltál olyan hülye, hogy lecsukasd magad. Te elindulhatsz egyedül is világ körüli útra, téged a földgömb egyetlen pontján sem fog senki basztatni pusztán csak azért, mert létezel. Ja, hogy amikor megfogják a fenekem a buszon, vagy utánam sziszegik az utcán, hogy megkefélnélek, az nem basztatás, hanem bók? És hogy éreznéd magad, ha neked mondana ilyent egy meleg pasi? Na? Na? Hát nekem is pont olyan.

Privilégium az, hogy elég ránézned két pucér csöcsre, és magától sül el a farkad. Neked nem kell tanulni a testedet, az orgazmusodat, sőt, a partneredet sem kell arra tanítsd, hogy mit kezdjen veled. Megteszi ezt helyetted számtalan segítőkész pornófilm és női magazin. Neked mindegy, mi közöd ahhoz, akibe éppen a farkad mártod, te nem kell szeresd ahhoz, hogy jó legyen, bőven elég, ha külalakra hozza az elvárásaidat.

Privilégium az, hogy ha te minden héten mással dugsz, hős vagy. Ha én teszem, lekurváznak. Ha te hagyod ott a családodat egy húszéves szőkéért, te vagy a szegény kapuzárási pánikos negyvenes. Ha én teszem, lekurváznak. Ha te hajtasz rá a titkárnődre, menő vagy, irigyelnek. Ha én vagyok a titkárnő, aki alád fekszik, lekurváznak.

Privilégium még az is, hogy ha pisilhetnéked van, lehúzol a kocsiddal, előveszed a farkad nyílt színen, és elintézed, anélkül, hogy bárki is beléd kötne. Tudod, mekkora hiszti lenne belőle, ha ugyanebből a célból, én guggolnék le és dülleszteném a pucér fenekemet szembe a külvilággal? Dehogy tudod, sose gondoltad végig.

Látod, ez a baj veled, hogy te sose gondolod végig. Te habzó szájjal beszólsz, hogy márpedig te nem csinálsz ilyeneket, te imádod a nőket, te mintaférj vagy, csak benzinkútnál pisilsz út közben, a titkárnőd meg hatvan éves és kétajtós szekrény. Te vagy nem akarod, vagy nem tudod az én helyzetembe képzelni magad, az empátia a te olvasatodban ugyanolyan izé, mint a privilégium: tudod, hogy létezik, de neked aztán semmi közöd hozzá. Eszedbe se jut, hogy a privilégium akkor is dicsfényként kísér, ha tudomást se veszel róla. A privilégium maga a tény, hogy a fentieket büntetlenül megteheted, attól függetlenül, hogy élsz a lehetőséggel vagy sem.

 

Szóval nekem ne pofázz, mert fogalmad sincs arról, hogy nekem milyen, és már rég belefáradtam abba, hogy magyarázzam. Én veled nem vitázom se építő jelleggel, se anélkül, én veled nem költözöm össze, én neked nem szülök gyereket, részemről csődbe mehet a társadalom, és kihalhat az emberiség. Mert annál, hogy folyton és mindenütt a pofázásodat hallgassam, a világvége is jobb.

 

Szerző: Zirzabella

(Ha tetszett a bejegyzés, használd a megosztó gombokat és iratkozz fel a követők közé, így emilben kaphatsz értesítést, mikor új írás jelenik meg.)

 

Reklámok