Abortusz férfiaknak

abortuszKissé utópisztikus és talán nehezen feldolgozható cikket készülök éppen írni, melyet egy olyan írás hívott életre, ami viszonylag csendesen vonult le a médiában. Hogy tudniillik a svéd férfiak szeretnék bevezetni az ún. jogi abortuszt, mely lehetővé tenné nekik, hogy a magzat 18 hetes koráig nyilatkozatot tegyenek arról, hogy nem akarják ezt a gyereket, ilyenformán mindenféle kötelezettségtől mentesülni tudjanak. Eddig az időig a nőnek is van döntési lehetősége, vagyis egy ilyen férfinyilatkozat hatására akár abortuszra is mehet. Dönthet úgy, hogy egyedül nem vállalja a szülést.

Többféle gondolatot hív ez elő az emberből. Egyrészt jön ugye a harag, miszerint csesszék már meg a faszik tényleg a saját farkukat, hogy ezek tényleg csak dugni akarnak, gyereket meg nem. Ráadásul úgy, hogy ha azt a kib’szott gumit hajlandóak lennének használni, akkor pont tudnák befolyásolni, hogy az aktusból legyen-e gyerek, vagy sem. De nem, hát az nekik derogál. Szedjen csak a nő tablettát, míg ők hurcolják a kórságaikat virágról virágra, aztán meg rinyálkodnak, ha valamelyik nő nagy hirtelen teherbe esik, s ezzel keresztülhúzza az ő számításaikat. Problémát csinál.
Ez az alap, ami miatt baromi dühös tudok lenni.

Aztán gondolkodom tovább. Eszembe jut, hogy van néhány dolog, amit lassan ideje lenne tudomásul vennünk nekünk, nőknek. Az első, hogy a házasság, mint olyan nem működik, vagyis nem jól működik. Iszonyatos erőfeszítések és lemondások árán tartható egy életen át, mely lemondások 90%-a a nőket terheli, s mely lemondásoknak legerősebb oka a gyerek. Együtt kell maradni akkor is, ha szar az egész, mert a nő képtelen egyedül normálisan felnevelni a gyerekeit. Márpedig – és ez a második, amit fontos tudni – gyereket vállalni csak a mi fejünkben két ember feladata. A férfiak többsége ezt egészen másképpen gondolja. Azt hiszem, ha a férfiaknak csupán a felét kellene egy gyerekkel végigcsinálni, mint a nőknek, eszükben sem lenne gyereket vállalni. Azt hiszem, sokan így sem akarnak gyereket.

Igen, jól látod. Nagyon sok férfi nem akar gyereket. Jaj, persze, dehogynem. Mikor mondod neki, hogy szülnél, akkor bólogat hevesen. Vagy kevésbé hevesen. Vedd észre a reakcióit! Lásd, hogy csak rád hagyja, vagy ugyanúgy vágyakozik szaporulat után, mint te! Tudom, hogy neked az fontos, te szülni akarsz, de ne vakítson el ez a vágy, hanem lásd őt is, mert bizony gyakran csak később derül ki, hogy valójában ő akart- e, vagy ha igen, akkor milyen felállással akart. Hidd el, sok férfi tényleg nem akar. Vagy akar azért, mert a gyerekkel életre szóló cselédet is kap magának. Nem kell ahhoz sok ész, hogy összerakja magában, a mai Magyarországon gyerekkel már nem nagyon ugrálhat egy nő. Ha rendetlenkedik, kicsit rá kell ijeszteni, hogy pénz nélkül marad, vagy elpereljük tőle a gyereket (akit a válásig le se szartunk), és akkor mingyá befogja a pofáját. Verésről már ne is beszéljünk.

Szóval be kell látni, hogy a férfiak többsége nagyon jól ellenne gyerek nélkül csak úgy, hogy a nő őt szolgálja. Ezek a férfiak szoktak is ríni, hogy a gyerek érkezte után csökken a szolgálat színvonala, őket elhanyagolják, ők nem találják a helyüket. A média meg adja alájuk a lovat, és basztatja a nőket, hogy miután a beleiket felszedték a porból, hogyan varázsolják magukat kívánatossá, és hogyan babusgassák gyermekded férjüket, aki természetesen kurvára nem látja át, mi is lenne az ő dolga, hogyan is kellene a megváltozott helyzethez alkalmazkodni, ebben esetleg neki tenni azért, hogy a nőnek jobb legyen. Ő, a férfi szeretne még csecsemő maradni.
Csúnya szívtelen vagy, ha ilyenkor jelzed nekik, hogy elférnek (találnak helyet maguknak) a konyhában is, a pelenkázó mellett is, később a szülőiken, a tanulóasztal végén, vagy bárhol, ahol a gyerekük fellelhető. Nem, ők szexis, segget riszáló, ételt eléjük rakó feleséget akarnak, akinek nincs a pólója leböfögve, és a hüvelye kinyúlva.
Ezeket én nem tekintem apának. Nem tekintem olyan férfinek, amelyik gyereket szeretne. Még akkor sem tekintem olyannak, ha előtte rábólintott a gyerekvállalásra. Ezek olyan férfiak, akik tudják, hogy ez a házasságosdi ezzel jár, ez a nőnek a bogara, identitása, hobbija, így hát meg kell adni neki, különben az lesz, hogy mi a faszt csinálunk annyi éven át (még a végén beszélgetni, meg valamit közösen csinálni kéne). Mi másról is szólhat majd ez a házasság, ha nem a gyerekről? Mivel is tartom vissza a személyzetet, ha bármikor felállhat, és rám vághatja az ajtót?

Én kérek elnézést, hogy ezt kell írnom, de hát ez az igazság, emberek! A dolgok leginkább így működnek. Ahol meg nem, arról úgyis tudunk, hiszen a férfi, aki legalapvetőbb kötelezettségeinek eleget tesz, az minálunk már az isten! Azt már nők tömegei hordják a tenyerükön, és borulnak a lábai elé. Mert az olyan annyira ritka, hogy tán nincs is.

Az is van még, hogy ha egy nő gyereket szeretne, akkor ehhez neki kiszámítható, biztos egzisztenciára van szüksége, mely itt nálunk, jelenleg csakis férfi által teremthető meg. Az anyákat minálunk leszarják. Éhbér a gyes és minden egyéb juttatás. Munkát nem tudsz vállalni, ha meg igen, akkor szintén szaré’-húgyé’ kell megszakadnod. Nem tudok mást gondolni, minthogy ez tudatos, és arra irányul, hogy a nőket minden körülmények között benne tartsák a legrosszabb házasságban is. Ez az érdeke egy férfiak uralta társadalomnak. Minden honatya hazabeszél. Tudják, hogy ők maguk életképtelenek nő nélkül, hát körömszakadásig lehetetlenítik el a nőket, hogy saját komfortzónájukat mentsék. Nem család, meg gyerek, ugyan már! Nehogy bevedd már ezt a hülyeséget! A férfinek legyen könnyebb! Jól kezelhető csicskák kellenek minden pasi mellé, miközben az urak vígan lopják a közvagyont (mármint a törvényhozó urak).

Szóval a nőnek biztonság kell, ez nem kérdés, és mivel ezt itt önerőből nem tudja elérni, hát a férfiakat, a partnereket is olyan szemmel kénytelen nézni, hogy lesznek- e segítői ebben. Azon túl, hogy ez a nulladik perctől lemérgezi a kapcsolatot, előhívja a nőből a tervezgetést, mérlegelést, miközben elvonja a figyelmet a másik ember személyiségéről, még ráadásul kiszolgáltatottá is teszi őt. Pillanatok alatt levehető, mi felé is törekszik a nő, s aztán a pasinak elég hozni azt a szerepet, amivel befűzheti. Feltéve persze, hogy alkalmasnak tartja majdani asszonynak, szolgának (értsd, elég háziasnak, alázatosnak, kevéssé hízékonynak értékeli), illetve alkalmasnak látja elcsepegtetett ígéretekkel megdugni néhányszor. Ha a vége tényleg házasság, akkor meg lehet lesni, hogy a gyerek születése után a férfi beváltja-e a hozzá fűzött reményeket, lesz-e jó apa és jó társ, vagy majd akkor derül ki, hogy az egész csak egy nagy kamu, egy beetetés volt. Ha az első verzió áll fel, akkor a férfi istenné válhat. Lehet a barátnőknek mesélni, hogy micsoda földöntúli szerencse, hogy ez az ember bezzeg normális (hangsúlyozom, ellátja alapvető kötelességeit). Ha meg egy-két év alatt kiderül, hogy gáz van vele, akkor verni a fejünket a falba, hogy miért is nem láttuk ezt előre.
Azért, mert nem mutatta, azért. Mert pont azt akarta, hogy mást lássál, mint ami a valóság. Mert neki szüksége volt rád.

apa-mi-az-hogy-ferfiKérdezem én a látottak alapján, hogy nem az volna-e a nők érdeke, hogy akár egyedül is képesek legyenek gyereket nevelni, ha akarnak? Nem az volna-e a társadalomnak is az érdeke? Társadalom alatt ezúttal azokat a nyomorultakat értem, akik szakadatlanul a pinánkban turkálnak, és fehér, középosztálybeli szaporulat után vonyítanak. Szóval nekik nem állna-e érdekükben, hogy olyan viszonyokat teremtsenek inkább (a nyivákolás helyett), melyekben a nők egyedül is képesek egy-két gyereket vállalni. Még mindig túl sok nő szeretne szülni, és túl sok férfi alkalmatlan az apaságra. Emiatt aztán az előrelátó nők nem vállalnak gyereket, mert nem akarnak semmirevaló férfiaknak kiszolgáltatva élni. Sőt, mondok durvábbat. A gyerekeiket sem kívánják ezeknek a férfiaknak kiszolgáltatni. Az ún. családvédelmi szervek nő- és gyerekellenessége, tehetetlensége egész egyszerűen rémisztő. Hogy itt érted még a bántalmazó “apának” is több joga van, mint az általa kínzott gyereknek- ettől az eszem megáll. Isten ments egy ilyen országban szülni!
Ez a sok nő nyilván boldogan szülne mégis, ha tudná, hogy a társadalom olyan támogatást ad neki, ami lehetővé teszi, hogy férfi nélkül is tisztességgel felnevelje a gyerekét.

Ebből a gondolatkörből nő ki azután az a végső konklúzió, hogy tulképpen amit a svédek pedzenek, egészen korrekt cucc. No, nem a férfiaknak. Én leszarom a férfiakat úgy általában. A nőknek fontos és biztonságot adó, ha a férfi jogi abortuszra megy. Tiszta sor. Onnantól a nő tud dönteni, hogy ebben a formában megtartja-e a gyereket. Nincs ám olyan, hogy számítasz a partnerre, aztán meg szarik bele, lelép, kirúgatja magát, csak tartásdíjat ne kelljen fizetni, netán zaklat, hurcolja, összezavarja a gyereket, akadékoskodik, mer neki jogai vannak.
Kisfiú! Annak vannak jogai, aki a kötelességeit teljesíti, tudod?
Ezt olyan szépen tudja mindenki kántálni, mikor a neki kiszolgáltatott gyerekek megnyomorítása a cél (pl az iskolában), de lám, az “apukáknak” mindig előbbre valók a jogai, mint a feladatai.
Ha e mellé a társadalom elkezdené támogatni az anyákat, vagyis nem családi adókedvezményt adna, amit a női fizetésekre, gyesre nem lehet kihasználni, hanem mondjuk nettó 200 ezret havonta a gyereket nevelő nőnek alanyi jogon, az talán jobban ösztönözné a nőket gyerekvállalásra, mint az abortusz szigorítása, mely sajnálatos módon növelné az illegális abortuszok, egyben a női halálozások számát, de mit se számít ez, ha néhány száz gyerekkel több születne. Hogy aztán azokat hogyan és kik nevelnék fel, az se számít. Csak jöjjön ki a nőből, mer a magyar (fehér) gyerMek isten ajándéka (hogy a pusztulat vinné el az ilyen álszent nőnyomorgatókat mind).

Jelenleg az van, hogy szemmel látható, hogy a keretek nem működnek, a családon belüli erőszak brutális módon növekszik, egyre több az elhanyagolt, vagy csak spontán elszegényedett gyerek (értsd, akik születésekor még remélhető volt, hogy a szüleik fel tudják őket nevelni, ám azóta a dübörgő gazdaság és a magyar reformok éhenkórászt csináltak belőlük). Ebben a helyzetben a nőknek ideje belátni, hogy a gyerekszülés egyszemélyes projekt. Szerencsés esetben nem, de oly kevés a szerencsés eset, hogy a legjobb első perctől úgy kalkulálni, hogy ez jelenleg női cucc. Annyira az, hogy gyakran az apa jelenléte csak teher a nő és a gyerek életében. Ennek fényében érdemes lenne társadalmilag átgondolni, hogy a nyaggatáson és a bűntudatkeltésen kívül mit tudunk ajánlani a nőknek, ha a silány férfiak ellenére mégis szülnének, továbbá ha a tönkrement házasságból gyerekkel menekülnének. Hogyan kívánja kompenzálni a társadalom azoknak a nőknek az erőfeszítéseit, akik a mostani viszonyok között is hajlandóak gyereket vállalni? Emellett nem volna hülyeség a férfiaknak megengedni, hogy nyilatkozzanak arról, valóban akarnak-e gyereket, valamint arról, hogy napi hány órában és milyen módon akarnak részt venni a gyerek nevelésében. Aztán a nyilatkozatok fényében lehetne arról beszélgetni, hogy mennyi befektetett munkáért mennyi jog illeti őket. (Adott esetben pedig ez a jog nagyobb lehetne, mint ami mostanság a jó apákat megilleti. Itt gondolok arra, hogy gondos és korrekt apák például milyen százalékban tudnak fele-fele jogot elérni egy válóper során, miközben bántalmazó és elhanyagoló apákhoz kényszerláthatásra kell vinni a gyereket.) És természetesen azt is jó lenne már tisztába tenni, hogy mennyi galádság fejében milyen büntetés illeti őket. Látni lehetne előre a vállalásaikat, egyben megadni a szabadságot is nekik, hogy eldöntsék, akarják-e a dolog sarát, vagy csak a felszínen kívánnak lubickolni.
Bármily furcsán hangzik, legvégül ez nekünk, nőknek lenne jó.

A társadalom – úgy tűnik – nem kíván ez ügyben hatékony lépéseket tenni. Hogy miért, arra fentebb már tettem kijelentéseket. Nagyon aljas, és öncélú az, ahogyan a magyar társadalom jelenleg a nőkre tekint. Erre a viselkedésre én egyetlen hathatós választ tudok. Tömegesen azt mondani: nem szolgálunk, nem szülünk, már meglévő gyermekeinket pedig arra biztatjuk, hogy hagyják el az országot. Sőt (és nekik ez a legnagyobb érvágás) nem is dugunk. Vagy megtanultok viselkedni, vagy kivonulunk ebből a szarból, amit fel tudtok kínálni.
Mármint társadalmilag tudtok felkínálni és társadalmilag vonulunk ki. Nekem simán belefér a kivételbe az a 10-20 férfi az országban, akivel lehet közös vállalásokat tenni. Nyilván nem róluk beszélek a cikkben.

Női Passzív Ellenállás

 

(Ha tetszett a bejegyzés, használd a megosztó gombokat és iratkozz fel a követők közé, így emilben kaphatsz értesítést, mikor új írás jelenik meg.)

Advertisements