Szexistennő vagy mintafeleség?

szexisTegnap este munkából hazafelé beugrottam az Auchanba. Ahogy ténferegtem a sorok közt, ilyen kör alakú kiakasztók sorakoztak mindenütt és rajtuk egymillió műanyag merevítős női fűző lógott. Meg bugyik meg melltartók. Akciósan. Egy polc meg telis-tele lovés párnákkal, kismackókkal. Akkor jutott eszembe, hogy te jó isten, hát mindjárt valentin nap!

Ma van valentin nap!

Ez meg akkor jutott eszembe, mikor kinyitottam reggel a pilláimat, és a terasz ajtaján vígan beordított a Nap. Oh, a tegnapi december után egy izgalmas időelhajlással hirtelen április lett! Miért is? Hát mert akinek a szívében szerelem él, annak fényesebb a világ!
Akkor nekiestem a fehérneműs dobozomnak, mert emlékeztem, hogy valaha belecsúsztam én is ebbe, hogy állítólag ilyen szexis fehérneműben jobban érzi magát a Nő, és akkor az egyik turiban vettem egy ilyen merevítős kutyafaszát, ami végül talán kétszer volt rajtam, mert állandóan klausztrofóbiás rohamot kaptam, mikor magamra öltöttem. Meg volt ilyen harisnyakötőm is amúgy, mert azt meg filmekben láttam, hogy milyen szexis és vonzó, mikor  felrakja a nő a székre a seggig érő lábát, és elegánsan bekattintja a harisnyakötőjét. Na, most a valóságban ez sem úgy zajlott sose, hogy én feldobtam a virgácsot, meglibbentem a szempillám, könnyedén végigsimítottam közepesen feszes combomat és katt, rácsippantottam a csipkét a pántra. A valóságban ezek a szarok valami csúsztatós-gombos bénasággal vannak megcsinálva és kb másfél óráig tart, amíg beléjük adagolod a harisnyát. Közben hétrét görnyedve szuszogsz és izzadsz és szentségelsz, mert a gomb rohadtul nem akar belecsúszni a sínbe, kevéssé szerencsés esetben eltépi a harisnyát. Még elöl hagyján, de mikor a combod hátsó felénél akarod összekapcsolni, az már a burleszk kategóriát súrolja. Én magam soha-úgy értem SOHA-nem mertem megkockáztatni, hogy ilyen göncöket férfi (a későbbi férjem) előtt húzzak magamra, mert féltem, hogy egy életre nevetségessé teszem magam.
Megnézegettem hát überszexi kellékeimet, aztán kimentem a cipősbe, és végigjárattam a szemem a tűsarkúimon. Igen, azokon a csinos és szépséges cipőcsodákon, melyeknek a lábbütykömet köszönhetem, és néhány elképesztően vicces történetet az életemből. Mert nincs is annál izgalmasabb, mint mikor a Tesco bejárata előtti lukacsos (és kikerülhetetlen) gumiszőnyegen tipegsz magassarkúban pipiskedve, majd kicsit meginogsz, miközben a sarok végérvényesen belefúródik ebbe a baszásba. Küszködsz és vergődsz, próbálod kirángatni, majd végül feladod, kibújsz belőle, leguggolsz, és igyekszel visszaszerezni anélkül, hogy a sarkat letörnéd. Az ilyen pillanatok nem éppen szexisek, nem úgy, mint a megemelt vádli, az őzike -szerű járás, és hát ne felejtsük el, hogy 180 centi még 7-tel megtoldva már-már szürreális magasság egy nőtől. Van az a vonzerő, amiért érdemes tönkretenni a lábfejed.
Mind-mind csupa nőies, izgalmas holmi. Az egyikben fuldokolsz, a másikban lesántulsz, a harmadik csupán az idődet rabolja.
És micsoda szerencse, hogy valentinre akár ajándékba kaphatod bármelyiket.
Mármint te.
Mert nyilván neked elengedhetetlen és csupa örömöt okozó holmi ez. Igen, azért kapod, hogy Nőnek érezhesd magad. Érezd a szeretést. A kívánást.
De én nem vagyok Nő. Már nem. Valaha, lány koromban persze más volt ez. Sok időt fordítottam a kinézetemre, volt is miből (mármint akkor még volt időm magamra). Muszáj is volt, mert nyilván nem akartam kitaszított lenni a többi lány között. Egyszerűen jól kellett kinézni, pasizni kellett- ez volt a fő feladat. Azonban az elmúlt években valahogy elveszett belőlem a “nőiesség”. Elég nehéz tűsarkúban bevásárló szatyrokat cipelni, meg tudod az is van, hogy mikor feleséggé, anyává váltam, olyan morbidnak kezdett tűnni, hogy két szarpucolás között csipkés fűzőt húzzak. Olyan tudathasadásnak tűnt az egész. Hogy most akkor ki is vagyok én valójában? Szexistennő vagy mintafeleség? És ha már az egyiket muszáj csinálnom, nem nevetséges-e közben a másikat is erőltetni? Aztán rájöttem arra is, hogy nekem nem is öröm ez. Van elég bajom, legalább a kinézetem ne legyen már állandó probléma.

Az is örök kérdés bennem, hogy nem-e azért házasodunk meg, mert azt képzeljük, a másik ember úgy szeret minket, ahogy vagyunk. Nem azzal házasodunk-e, aki önmagunkért szeret, és akinek nem kell állandóan produkcióznunk azért, hogy a figyelmét ébren tartsuk? Nem azt jelenti-e a házasság, hogy kilépünk (kimenekülünk) a húspiacról és szövetségre lépünk valakivel, aki végre nem húsként tekint ránk, hanem emberként? Hogy vége lehet végre az állandó fogyó/hízókúrának, a kényelmetlen cipőnek, a pántbugyinak, hiszen Ő valami többet lát és értékel bennünk, mint a seggünk formája? Nem ezt jelenti?
Csak úgy kérdezem.

szexis1
Most azonban valentin van. A szerelem ünnepe. Én meg házas vagyok, szóval elvileg szerelmes, úgyhogy valamit mégis össze kellene rakni erre a szép napra. Valami jó kis ajándékot az én drága páromnak.
Minek is örülne vajon?
Már meg is jelent a fejemben a Nagy Szerelmi Jelenet a 9 és 1/2 hétből. Jaj, hogy is csinálta Kim Basinger? És gyakorlom a pillantást, a vonaglást, hogy én is tudjam azt úgy. Kicsit zavart vagyok, mert az a helyzet, hogy nem csináltam még ilyet. (Valaki más előtt. Magamban igen. Egyedül, vizslató szemek nélkül istenien táncolok.) Szóval vékony jég ez a szexis tánc. Könnyen csaphat szánalmasba főképpen úgy, hogy valójában nem vagyok Kim Basinger. Nem az én világom ez, csak hát tudom, tanultam, hogy ez fontos a pasiknak, és én azt akarom, hogy a pasim (férjem) szeressen. Nem szabad elrontanom, nem szabad nevetségessé válnom, hát gyakorlok.
Ja, mert igen. Már rég nem a gondolattal játszom, elkapott a hév, a szép selyemfűző, a csipkés kötő és a tűsarkú varázsa. Basszus, húsz éve vagyunk házasok, már éppen ideje, hogy valami életet vigyünk a kapcsolatba. És mi más lenne az Élet, ha nem az én seggrázásom! Mert igen, a szexuális élet nagyon, nagggyon fontos tényező a házasságban. A férfi már csak olyan, hogy a hasán és a farkán keresztül elérhető. Főzni tudok, a szex meg… Hát azt én unom kicsit, de ezt csak neked mondom így magunk közt. Tudod, három műszakban tolom, meg a gyerekkel is gondok vannak a suliban, meg lássuk be, a férjem sem a régi már. Mármint szexel ő meg minden, nagyon is, de valahogy már nem látom ezt annyira izgatónak. Hogy a lehellete változott, vagy a bőre illata, nem tudom, de ha ránézek, egyszerűen nem mozdul bennem semmi. Azt mondja, szerinte frigid lettem. Szoktam azért szexelni vele, mert sajnálom, hogy annyira akarja, meg amúgy is, ha kétszer egymás után nemet mondok, akkor dühös lesz és megalázó dolgokat mond rám. Jó ember, hát megteszem neki.

Észrevettem amúgy, hogy éjjelente pornót is néz. Ez kicsit visszataszító, bár lehet, hogy miattam van ez is. Biztos fáj neki, hogy én már nem úgy, és akkor ezzel pótolja az én közelségemet. Az intimitást. Még mindig jobb, hogy pornózik, mintha más nőkhöz járna, érted. Szokta néha mondani, hogy kellene frissíteni a szexuális szokásainkon, meg mit szólnék, ha kipróbálnánk hármasban. Keresnénk még egy nőt, és úgy tolnánk. Kicsit ez fura nekem, valahogy nem tudom elképzelni, hogy egy idegen nő legyen ott, vagy hogy én azzal a nővel bármit is csináljak. Tudom, hogy ez menő meg trendi, ezért aztán mondtam neki, hogy időt kérek, mert meg kell barátkoznom a gondolattal, erre ő meg mondta, hogy akkor ő beregisztrál egy ilyen weblapra, ahol lehet partnert találni, hogy ne akkor kelljen, mikor majd eldöntöm, hogy akarom(-e). Hm. Szerintem majd fogom akarni, csak most még nem. Muszáj az embernek rugalmasnak lenni, ha azt akarja, hogy a férje szeresse örökkön-örökké.
Most akkor látod, valentin van, és én meg erőt veszek magamon és jól megajándékozom.
Magammal.
Szexis leszek, vonzó és izgalmas. Nőies.
Ma táncolok neki és utána olyat fogunk dugni, hogy leszakad a mennyezet. Közben lesz időm átgondolni a jövő heti beosztásomat, meg azt, hogy ki vigyáz a gyerekre, ha tényleg beteg lesz. Hm, talán anyósom vállalja. Szóval jó lesz nagyon. Mondta egyébként, hogy valami nagyon különleges ajándékkal készül nekem, ezért is akarok kitenni magamért. Nem tudom, mi lesz az. Arra gyanakszom, hogy valami klassz utazásra fizet be. Tudod, szoktam neki mondani néha, hogy úgy elmennék vele Párizsba egy hétvégére. Múltkor mutattam neki egy oldalt, amin akciós utazásokat gyűjtenek össze. Tényleg nagyon korrekt az egész. Ott találtam egy párizsi utazást két személyre potom pénzért. Mondtam is neki, hogy annyira szeretném látni vele az Eiffel tornyot. Most azt gyanítom, értette a célzást, és ez lesz a nagy meglepi. Ó, igen! Bizonyosan ez lesz, úgyhogy még elfutok a szoliba, megmosom a hajam, gyakorlom kicsit a kígyómozgást, aztán este, mikor a gyerek elcsendesül, bevetem magam.

♥ ♥ ♥

Megvolt. A tánc összejött. Kicsit meglepődött a férjem, de határozottan örült a produkciómnak. Azt mondta, nagyon szexis vagyok, és ilyet máskor is csinálhatnék, nem csak valentin napon.
Nem Párizs lett végül, hanem a clubparadise. Kicsit megütött elsőre, de aztán megnéztem az oldalukat, és azt írják, semmi sem kötelező. Ha akarok, csak üldögélek ott a bárpultnál egy citromos vodka martinivel és nézelődök, amíg a férjem… tudod. Mármint abban a piros csipkés fűzőben üldögélek, amit tőle kaptam a nagy alkalomra. Azt mondja, ebben igazán Nőnek érezhetem magam. Felvettem a kedvéért, és abban néztem meg a Columbot. Nem mondtam neki, hogy kidörzsölte a hónaljamat, mert nem akartam megbántani.

Női Passzív Ellenállás


(Ha tetszett a bejegyzés, használd a megosztó gombokat és iratkozz fel a követők közé, így emilben kaphatsz értesítést, mikor új írás jelenik meg.)

Advertisements