Női terek és az edzésem (ami senkit nem érdekel)

sisterhoodNa, most akkor a sportolásomról fogok írni. Ne ijedjél meg, mert még elképzelni sem tudod, mit fogok ebből kihozni, de, hogy eljussak odáig, muszáj írnom erről a testedzés dologról, hogy legyen valami alapja a cuccnak. Szóval nem kell megriadni, én nem csinálok ennek nagy reklámot, mert egyrészt egy csomó nagyon híres blogot olvashatsz arról, hogy valaki hogyan csinál műremeket a testéből, másrészt meg van önkritikám. Hát ki a fenét érdekelné az, hogy én mit vergődök egy edzőteremben, és ez milyen alakzattá formál?
Ez itt valami egész másról szól.
Tény azonban, hogy (megint) járok egy ideje mozogni. Elmondom, miért fontos ez nekem.

1. 40 elmúltam, a gyerekeim hamarosan felnőnek, és ezzel végre elkezdődhet az életem. Szeretném a rám váró éveket minél tovább egészségben eltölteni, ehhez pedig nem árt, ha van állóképességem.

2. Hosszú évek óta kisebb-nagyobb megszakításokkal, de mozgok. Amikor nem tettem, annak is megvolt az oka, de lám, újra és újra visszatérek hozzá.

3. Napi szinten rengeteg agymunkát végzek, továbbá elég nagy pszichikai nyomásnak vagyok kitéve, aminek egyik legjobb levezetése, mikor dübörög a zene, én meg kihajtom a lelket is magamból.

4. Egy-egy edzés olyan örömmel tölt el, ami haloványan ugyan, de hasonlítható a szexhez, vagy annál egy fokkal jobb. Egyszóval klassz.

Amiért viszont nem sportolok, az a súlyom és az alakom. Mer’ azt én leszarom. Ez persze kissé álszent szöveg tekintettel arra, hogy valami isteni áldásnak köszönhetően soha életemben nem voltak súlyproblémáim, sőt, még a gyerekeim sem tudták szétcseszni az alakomat. Még mostanság is jóval több pasinak tetszem, mint amennyi elégséges volna. Ez persze nem azt jelenti, hogy én olyan fasza csaj vagyok és hemzsegnek körülöttem a pasik, hanem azt, hogy engem zavar a kéretlen tetszésnyilvánítás. Én boldog lennék, ha csupán annak tetszenék meg, aki nekem is tetszik (olyan meg alig akad).

Szóval az alakommal elvagyok, de annyira, hogy itt rohadjak meg, ha az elmúlt hónapokban egyszer is megmértem a csuklóm körméretét, vagy a lúdtalpam szélességét.
Mer’-mint mondtam- ez engem nem érdekel (és tényleg nem).

Amikor sportolós korszakom van, mindig olyan mozgást választok, ami leginkább női cucc (vagy magányosan futok, de azt meg utálom). Jelenleg ezt a spininget tolom, amiről most tudtam meg a napokban, hogy valójában spinracing, szóval kurvára menő cucc. Felülsz egy jó kis biciklire, aztán nyomod neki. Az edzőm is nő, aminek külön örülök, merhogy rohadtul nem hiányzik egy faszi a nyakamba azért, hogy dirigáljon. Ezzel a csajjal ráadásul tíz évvel ezelőtt másfél évet lenyomtam ugyanebben a sportágban, gondolni lehet, azóta még mekkorát fejlődött. Szerintem 50 km-es körzetben ő a legjobb. Ja, és azonnal felismert, mikor a telefonban először bejelentkeztem hozzá, ami nekem határtalan emberi figyelmességről bizonyíték.
Hetente kétszer tehát felveszem a kínaiban vásárolt melegítőmet meg egy nyári pólót és elvonulok tekerni.

Egy-egy alkalommal vagyunk kb 10-en, nők. Nem trécselünk felesleges dolgokról. Szépen levetkezünk, felülünk a bicajra, megcsináljuk az előírt egy órát, aztán hazamegyünk. Hogy közben kinek mi jár a fejében, arról fogalmam sincs. Én gyakran újabb posztokon agyalok, vagy csak élvezem a zenét, vagy a másnapi matek órát rakom össze. Teljesen jó ez így. Az edző se pofázik, csak számol és adja, mikor mit kell csinálni.
Nők vagyunk együtt egy közös tevékenységben.
Ezt nagyon szeretem. Intimitása van számomra. Nem történik semmi különös, nem vagyunk barátok, közünk sincs egymáshoz, csupán a közös munka, közös hobbi, közös izzadás az, ami összeköt minket. És az én fejemben még az is, hogy nők vagyunk. Néha nézem magunkat a tükörben és örülök annak, hogy ott lehetek. Eszembe jut a blog és gondolkodok, vajon van- e köztük, aki olvasta már, és hogy ő mit gondolt akkor. Eszembe jutnak nagyon szép levelek, amiket az olvasóktól kapok, és amikben leírják, mennyire sokat segít nekik az, amit a gumin találnak. Az is eszembe jut, hogy ezek a nők itt a bicajon vajon hogyan élnek. Érzem a kisugárzásukat és ez erősít engem.

Időnként betéved egy-egy férfi is. Ők is szépen felülnek és nagyon cukin nyomják velünk. Nincsen velük semmi baj, mégis, mégis olyan nekem, mintha a biztonságos női egységünk rést kapna. Minden biciklinél, ahol nem nő ül, sérülés van a ránk boruló kupolán.
Ez persze nem jelenti, hogy elvitatnám bárki férfitől az ottlét jogát, vagy ki akarnám túrni őket, csupán egy érzésről beszélek. Arról, hogy mennyire jó tud lenni egy tiszta női együttlét, és mennyire megváltozik a dinamikája, ha akár egyetlen férfi is bekerül egy ilyen közösségbe.

Sokszor érzem, hogy szükségem van női közösségekre. Igen, olyanokra, ahol ki van mondva, hogy ez itt csak nőknek van. Ahol nem azért nincs férfi, mert nem megy el, ráadásul azért nem, mert hülyeségnek tartja és kiröhögi, mint például egy meseterápiát, vagy horgoló tanfolyamot, vagy egy női fodrászüzletet, hanem azért, mert a nők választottan együtt akarnak lenni, hogy ott megvitassák a dolgaikat, vagy mit tudom én, mit csináljanak.

Van annak energiája, mikor nők vannak együtt. Mea culpa, én szeretek nőkkel együtt lenni.
Annak is nagyon sajátos a dinamikája, mikor bemegyek a barátnőmhöz, és az üzletében jönnek-mennek a nők. Az egyiknek seggig érő műhaja van, nekem bakancsom. Az egyik éppen gyereket vár, én ugye éppen kifelé belőle. Röhögünk harsányan, ordítozunk, iszunk egy kávét, filmekről dumálunk. Valakinek szüksége van valamire, el kellene vinni valahová, de nincs autója, akkor mindig akad egy másik, aki beülteti maga mellé és kisegíti. Tudunk szerezni igazolást a gyereknek, jó orvost, kapcsolatot, telefonszámot. Barátságok születnek, vagy épp csak érintjük egymás létét. Nagyon biztonságos és kellemes. Igazi női tér, ahová csak elvétve téved be férfi, aki, hát bármily kedves is, mindenképpen rést üt, lakatot tesz, elcsendesít.
Már nem ugyanaz.

Olyan nagy szükség lenne ilyen terekre és közösségekre. Olyan alkalmakra, mikor nem valamiért jövünk össze, hanem csupán azért, hogy együtt legyünk. Alig ismerjük egymást mi, nők. A család, a gyerekek elszakítanak minket egymástól, állandóan versenyeztetve vagyunk a szépségünket, alakunkat, “princípiumunkat” használva. Nő a nőnek állandó verseny-, sőt, vetélytársa, emiatt ha gondunk van, a saját nemünk megítélésétől kell leginkább tartanunk. Ez talán az egyik legnagyobb baj. A nők feje teli van a nőkről alkotott sztereotípiákkal úgy, hogy közben nem is tudnak egymáshoz kapcsolódni. Nincsenek erre alkalmak és helyek.
Meggyőződésem, hogy ha a nők támaszt és közösséget adnának egymásnak, akkor nem volnának annyira kiszolgáltatva a férfiaknak, az aktuális kapcsolataiknak, a családjuknak adott esetben. Ha tudnák, hogy vannak egyéb forrásaik az érzelmi töltődésre, akkor nem volna ilyen központi helyen az életükben a szerelem hajhászása, vagy gyerekek létrehozása szeretet reményében. Az ilyen terekben megtanulnánk meglátni és tisztelni egymás különbözőségét, építkezni egymás erejéből és taníthatnánk is egymást. Óriási erők tudnának összesűrűsödni egy-egy ilyen közösségben.

Eszembe jut most a pedasszisztensem, aki egyik legfontosabb segítőm és egyben barátom is. A munka hozott minket össze, miközben két teljesen eltérő habitusú és értékrendű nő vagyunk. Én, a szókimondó feminista, ő a kiegyensúlyozott házasságban élő családanya. Látszólag más világ, amit a közös munka menthetetlenül összeköt. Megtanultuk tisztelni egymást, nélküle a munkám fele ennyit sem érne. Csipetnyi szabadidőnkben megosztjuk egymással a gondjainkat, politizálunk, gondolkodunk a világról, így kiderülhetett, hogy sokkal több közös van bennünk, mint hittük volna. Hozzáteszünk egymáshoz. Jelenleg ez az egyik legszerethetőbb kapcsolatom egy olyan nővel, akivel az iskola nélkül soha nem találkoztunk volna. Nem lenne több közünk egymáshoz annál, mint hogy egyszer valami fura blogot feldob neki a fész, és ő döbbenten megállapítja, hogy ezt a szart biztos valami nagyszájú, lelki sérült, nyomoronc nő írja, aki sehogy sem képes tudomásul venni, hol az ő helye a világban.

További írás a témában: Nő a nőnek vájja ki szemét

 

(Ha tetszett a bejegyzés használd a megosztó gombokat és iratkozz fel a követők közé, így emilben kaphatsz értesítést, mikor új írás jelenik meg.)

Advertisements