500 pszichológus állásfoglalása a nők szabadságáért

we canHihetetlen, hogy egy hónap alatt milyen érdekes események történtek ebben az országban. Milyen távolinak tűnik már Kövér László és Kovács Ákos ostobasága, de mintha ez a két lúzer lavinát indított volna el az országban. Vagy az is lehet, hogy ők maguk csupán azt a lavinát akarták feltartóztatni, ami lassan eltapossa őket.
A nők lavináját. A női szó és a női feltámadás lavináját.

Több szép történet van a tarsolybancsodásan zajlik a forradalom. Hihetetlen változások nővonalon csupán néhány év alatt. Mint tudjuk, Kovács Ákos még a közelmúltig, még egy-két évvel ezelőttig is minden különösebb negatív reagálás nélkül szórhatta a marhaságait a nők feladatáról meg arról, hogy ő milyen nőket szeret (mintha ez bárkit is érdekelne).
Az első nagyobb felzúdulást az országban talán Varga István képviselő azon nyilatkozata váltotta ki (2012), amelyben ok okozati összefüggést sejtetett a családon belüli erőszak és a meg (nem) született gyerMekek száma között. Ez a nyilatkozat nagy visszhangot kapott, hiszen csak a legostobábbak és legérzéketlenebbek nem tudják, hogy a bántalmazás ellen semmiféle védelmet nem ad, ha az ember teleszüli az életét. Sőt, a sok gyerek kiszolgáltatottá teszi a nőket, a kiszolgáltatottság pedig táptalaja a bántalmazásnak.

Azt is sok nő érzi már, hogy a nagy hévvel hirdetett Egyetlen Igaz Út, az anyává válás enyhén szólva is göröngyös. Nem feltétlen arról szól, aminek ígérik, nem feltétlen kiteljesítő, sőt, mintha elvenne minden más olyat, ami örömöt adhat. A mai társadalomban egy gyerek felnevelése minimum 20 év kőkemény munka, emellett brutális mennyiségű pénz és olyan elvárás mennyiség, amit mentálisan nem lehet bírni.

Ami ezzel a mindent behálózó princípium-manipulációval és az általa okozott károkkal a legnagyobb gond, hogy a következményeit nem csak a nők viselik, de nagy valószínűséggel a gyerekeik is, amennyiben feltételezzük, hogy egy frusztrált, saját igényeit, vágyait hosszú időn át elnyomó, önmagát megerőszakoló, kizsigerelt, túlhajszolt anya nem a legalkalmasabb boldog emberré nevelésükre.

Ezzel együtt tudom, hogy vannak, akik ezzel jól elvannak. Tényleg sok nő van, aki az életére gondolva nem is tervezett soha mást, mint hogy családja és gyereke legyen. Akiknek ez valóban önmegvalósítás és öröm. Azt hiszem, több ilyen elégedett és boldog anya lenne, ha a társadalom jobban támogatná az anyákat, nem lőcsölnék a gyereknevelés teljes felelősségét a nők nyakába, és az apák nem ikszedik gyerekként, vendégként, haszonélvezőként volnának a családjukban, hanem a gyerekneveléssel járó feladatok egyenlő arányban oszlanának meg férfi és nő között.

A hatalomnak fontos a status quo megőrzése szempontjából a nemi szerepek erőltetése, hiszen a nő, aki gyerekeket szül, az kezelhető, kordában tartható, azt még ütni sem kell, marad anélkül is, hiszen ebben az országban egy nő gyerekekkel nem ugrálhat.
Nos, így függ össze a princípiumok heves hirdetése a hatalom érdekeivel.

Ha körbenézünk, a nemi szerepek hirdetői között leginkább azokat találjuk, akiknek a nők háttérben tartása személyes érdeke. Olyan férfiakat, akiknek haszna, előnye van a nők princípiumából, és olyan nőket, akiknek előnye van a férfihatalom kiszolgálásából, és akik ezért könnyedén el is tapossák a többi nőt. Ezeket a nőket nevezzük mi kápóknak. Ők azok, akik elvégzik a piszkos munkát, akik szorgosan tevékenykednek a rendszer fenntartásáért, mert mondjuk ők ügyesek és a rendszert jól forgatják a maguk hasznára. Ők azok, akiket mutatóba beengednek a hatalomba, hogy elvitessék velük a legdurvább férfibalhékat. Ilyeneket ismerünk mindannyian. Ilyen például a politikában Dúró Dóra, Hoffmann Rózsa, Selmeczi Gabriella, aztán a tudományok területéről Tamási Erzsébet, Lux Elvira és Bagdy Emőke, csak hogy a legnagyobb neveket említsem. Ennek az erőltetett társadalmi hangnak köszönhetően már a kislányok is ezt látják, a nők mind ezt látják és persze a férfiak is ezt látják, így ha valaki valami mást gondol, akkor érthetően azt gondolja, hogy talán ő nem gondolkodik helyesen.

Nos. Én úgy gondolom, a nőknek- amiképpen a férfiaknak is- joguk van teljes emberként nevelődni, s idővel a felnőtt életükre vonatkozóan szabad döntéseket hozni. Joguk van nem követni a mindenkori politikai hatalomnak tetsző princípiumot, ám a mindenkori politikai hatalomnak kötelessége megteremteni a feltételeit annak, hogy a nők anyaként vagy nemanyaként biztonságban, megfelelő feltételek és biztosítékok mellett élhessenek.
A hatalom, amelyik tiszteli az állampolgárait, az nem szól bele a magánéletükbe, hanem teret ad nekik a szabad döntésekre.
Én mélységesen megvetem azokat, akik ilyen határsértéseket követnek el, s azokat még inkább, akik pénzért, sikerért, kiváltságokért eladják magukat a hatalomnak és ízléstelenül, nemtelenül mások kárára hirdetik a hatalom hazugságait. Bagdy Emőkét is egy ilyen árulónak, kápónak tartom. Azt gondolom, hogy olyan nőnek, aki maga is komoly tudományos pályát tudhat magáénak pont arra kellene biztatni a nőket, hogy teljesedjenek ki abban, amit szeretnek. Ha ez az anyaság, akkor abban, ha ez valami más, akkor abban. Ő ehelyett a maga pozíciójából holmi princípiumokkal, alá- fölérendelődési szabályokkal tapossa a nők nyakát és szolgálja a patriarchális rendet saját nőtársai kárára.
Ez engem mélységesen felháborít, s mivel ő magát, illetve mások őt a magyar pszichológiai tudományok valamely nagy tekintélyű emberének tartják, ezért nekem az egész hazai pszichológus gárdában nincsen bizodalmam.
Úgy gondolom, akik ilyen nézetek alapján viszonyulnak az emberekhez, azok óriási károkat tehetnek bennük.

Nincs-nem volt- tehát pozitív véleményem a hazai segítő szakmáról, mert nem látom- nem láttam- azokat az embereket, nem hallottam azokat a hangokat, akik valóban mellettem- mellettünk- állnak azokban a problémákban, amiket a társadalmi manipulációk és azok következményei okoznak bennünk. Kivel lehet őszintén beszélni, kiben bízhatunk? Hová fordulhatunk mentális segítségért? Ez komoly kérdés akkor, ha a segítő szakmák hangadója Magyarország legbrutálisabb kápója.

Most azonban történt valami, amit nagyon nagy örömmel fogadtam.
A nők egyre erősödő lázadásával egy időben megszólaltak a pszichológusok, mentálhigiénés szakemberek, terapeuták, pedagógusok, szociális munkások, és egy állásfoglalást adtak ki, amelyben elmondják, hogy a mindenkori segítő szakmáknak nem a mindenkori hatalom elvárt szerepeit kell erősíteniük, hanem az egyén problémáit az egyén szintjén kell vizsgálniuk és a megoldás keresésekor az ő egyéni kiteljesedését szem előtt tartaniuk.

Állást foglaltak a bagdyzmussal szemben is kijelentve, hogy a hirdetett nézetek figyelmen kívül hagyják a nők egyéni különbözőségeit, ezáltal sokak számára károsak és nem adnak enyhülést a problémáikra.

Szenzáció. Ez a mai Magyarországon szenzáció.
Azt gondolom, új szelek fújnak, s ezek a szelek lekapják a hatalom várának tetejét, átfújják a falait, recsegtetik az oszlopait. Egyre szélesebb körökben nyer legitimitást a nők hangja, a nők élete. Kiderül, hogy a nők sokfélék, erősek, okosak és sokféle értéket képviselnek. Lassan mellénk állnak azok, akik át tudnak minket segíteni a kínjainkon, akik segítenek, hogy felismeréseket tudjunk tenni, megerősödjünk és megtanuljunk kiállni magunkért.
Az ún. szerepek átalakulóban vannak. Talán nem is szerepekről kell beszélnünk, hanem emberekről, akik hamarosan nem a hatalom robotjaiként, hanem saját elképzeléseik alapján élik az életüket.

Ismerve a magyar viszonyokat, a hatalom nőkkel szembeni erőltetett offenzíváját elképzelni sem tudom, milyen kockázatot vállalnak szakmailag, emberileg azok, akik ehhez az állásfoglaláshoz csatlakoztak. Jelenleg 500-nál többen írták alá ezzel kimondva, hogy a nők teljes értékű és szabad akaratú tagjai a társadalomnak. Megkérdőjelezték a Rend előírásait és társadalmi párbeszédet indítványoztak.

Megint léptünk egyet előre a “genderőrületben”, amiért respekt ennek az 500 embernek.

Emlékszem arra, mikor három éve egy férfi ismerősöm a szemem közé nevetett, és ahhoz a -természetesen- nőhöz hasonlított, aki az autópályán utazik, s mikor bemondják a rádióban, hogy egy őrült szembemegy a forgalommal, ő értetlenkedve kiált fel: Egy?! Az összes szembe jön!
Az ő fogalmai szerint ez a nő voltam én.
Azóta változtak az idők. Lassan kiderül, hogy nem mindig a tömeg megy jó irányba.

Az állásfoglalás

Aláíróív az állásfoglaláshoz csatlakozni kívánó szakembereknek

A poszt kommentelhető tekintettel arra, hogy szükségesnek tartjuk a társadalmi párbeszédet, viszont kizárólag kúltúrált és értő hozzászólásokat engedünk megjelenni.

(Ha tetszett a bejegyzés, használd a megosztó gombokat!)

Reklámok

7 hozzászólás

  • Gumi! Tiszteletem! Sokat tettél ezért Te is.

  • Csak annyit szeretnék megjegyezni, hogy a cikk írója most nem írhatta le volna ezeket a sorokat, ha az anyja annak idején nem vállalja fel ami egy gyerek felnevelésével jár: “minimum 20 év kőkemény munka, emellett brutális mennyiségű pénz és olyan elvárás mennyiség, amit mentálisan nem lehet bírni.”
    Értem én a jó szándékot, de kicsit az az érzésem egy “feminizmus gondolatával szimpatizáló nőnek” manapság gáz gyereket vállalni. Sőt, szinte lehetetlen feladat. Talán ezért van, hogy kisvárosomban a tavalyi statisztika szerint 380 gyerek született, és 612 halálozás volt.

    • egy filmben hallottam egyszer a következőt. Felnőtt lánygyerek kérte számon az anyját az anyaságban és kérdezte meg tőle, hogy miért is szülte őket, ha most a felnőtt gyerekeit már nem gyagyázza. A nő azt felelte: Mindenki gyereket szült körülöttem, hát én is azt tettem. Hiba volt.
      Ha anyámnak lett volna valós választási lehetősége, akkor talán tanult volna és nem lett volna alig felnőttként egy bántalmazó martaléka. Talán boldogabb élete lett volna, mint amilyen így lett. Persze lehet, h nem. Egyet tudok, anyám nem olyan megfontolásból szült meg engem, hogy a kormánytagok nyugdíjáról gondoskodjék, hanem azért, mert azt tanulta nulladik perctől, hogy neki szülnie kell. Mosolyra alig emlékszem tőle, kacagni soha nem hallottam. Emlékszem, milyen tanfolyamot adott fel azért, mert apámat zavarta a hétvégi döglésben, hogy ő munka és gynevelés után még tanulni akart. Az egész életét mérhetetlen kiszolgáltatottságban töltötte, amely végül belőle is bántalmazót csinált.
      És az ő élete sajnos teljesen általános.
      Azt hiszem, jobban járt volna, ha úgy gondolkodik, mint én. És én is jobban jártam volna egyébként, ha 20 évvel ezelőtt ilyen tisztán átlátom a népi átverést, mint most, mikor már kiszültem és felneveltem a magamét.
      Na, igen. Én bizonyosan nagyon szomorú lennék, ha anyám a nemszülés mellett dönt anno, s nekem néhány napos hasában csücsülés után néhány deci vérrel távoznom kellett volna. Szerintem máig nem hevertem volna ki a zigótahalált.

      • Minél inkább megvalósul az, hogy a nők szabadon dönthetnek arról, hogy mennyi gyereket vállalnak, vagy éppen nem vállalnak, annál nagyobb arányban lesznek a valóban várt, szeretettel fogadott, szeretetben felnövő gyerekek és felnőve ezek a gyerekek sokkal boldogabb társadalmat építenek és visznek tovább.

        • Ezeknek a kápóknak, és megmondó-születtető politikusoknak egy céljuk van, minden áron minél nagyobb tömegű alattvaló előállítása, ha ezek lelki sérültek lesznek egész életen át, szerintük az sem káros, sőt hasznos uralmuk fenntartásában.

  • Végre, hogy megmozdult valami ezügyben az értelmiség berkeiben! Bagdy Emőke és társai “munkássága” az ezoterikus áltudományosság és a hímsovinizmus kártékony elegye, ugyanúgy, mint Kovács Ákos és Kövér László, továbbá a KDNP egésze nőelnyomó, a nőket a gyerek-konyha-templom (Kinder-Küche-Kirche) háromszögébe visszaparancsolni akaró patriarchális-feudális eredetű hímsovinizmusa. Remélem, az ezek ellen fellépők száma gyarapodni fog és nem fullad ki záros határidőn belül.Tisztellek, kedves cikkíró, blogger, hogy te is teszel ezekért.

  • Üdv! Új vagyok! Ha valami érdekel rólam kérdezzetek nyugodtan, de mániákusan védem a személyes teremet, úgyhogy mindent harapófogóval kell majd kihúzni.
    Azért néhány alapinfó: férfi, 33, Asperger+, introvertált, reálos, racionális, radikális demokrata, 2015 végéig ppander néven éltem a wordpress galaxisban.

    Érdemi hozzászólás:
    Pár hónapja nézegetem már ezt a blogot, tetszik a radikális hangja, újszerű nembehódoló, önfeladó-kompromisszum-mentes gondolatvilága.
    Ez is jó cikk!
    Sajnos csodálkoznom kell azon, hogy van 500 épeszű pszichológus az országban.
    Van egy ismerősöm, aki annak készül, és ő mondta, hogy egyik tanáruk(nő) mindig kiállítja őket – a férfiakat (mind a 4-et az évfolyamból…) – hogy vallják meg bűneiket (már amit a nők ellen követtek el, spec ők nem olyanok, meg huszonévesen eddig esélyük sem volt…), majd ezután elkezdi az Orbán-Kövér-KDNP-patriarcha igehirdetést…ha ettől nem kergül meg valaki akkor semmitől. (Nem csak a fiúk, akik ehhez már hozzászoktak, hanem az ezt figyelő női hallgatók is.)

Itt elmondhatod nekünk amit gondolsz:

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s