Pszichikai erőszak elleni törvény Angliában, princípiumok Magyarországon

lelki2Olyan események vannak ebben az országban, te, hogy az eszem megáll. Ez a poszt az Angliában hozott új törvény örömére készült pár napja, ám míg piszkozatban csücsült, kirobbant a Hosszú Katinka botrány, kiderült a kölni szilveszter éjszaka, szingli adó felhője vonult el felettünk, szóval megint zajlik az élet a nők körül. Bennem pedig ez a sokféle történés, valamint a társadalom ezekre adott válaszai összeálltak egy nagy egységgé. Olyan összefüggések tűntek elő az egyes történetek között, melyek lehetnek véletlenek, ám az is lehet, hogy a világ átrendeződésén túl zajlik egy kisebb forradalom is, méghozzá a nők forradalma. Ezt a változást igyekszik a hatalom feltartóztatni válogatott hülyeségekkel, médiakampánnyal, Testvérben az erővel, princípiumok szajkózásával, de ami mindezek ellenére úgy ér el férfit és nőt, hogy tulképpen sokan nem is tudják, hogy elérte őket. Hogy ez már az.

Azt látom, hogy jelenleg a hatalom bármit akar mondani nekünk, nőknek rólunk, nőkről, az végül mind sértéssé torzul. Jelenleg Magyarországon minden az állampolgárok, főképpen a nők kordában tartását, megrendszabályozását, szülésre, házasodásra kényszerítését célozza. Ez a módszeres nyomasztás már olyan méreteket ölt, olyan mélyre hatol a privát szférába, ami azoknak a nőknek is sok, akik még ebben a rendszerben is viszonylag jól vannak, akik pont úgy élnek, ahogy azt a rendszer elvárja, vagyis anyák és jó feleségek. A nők hőzöngenek és nem teljesítik az elvártat.

Sokaknál már Kövér Ákos is kicsapta a biztosítékot azon egyszerű oknál fogva, mert ugyan ne mondja már meg senki, hogy a másik embernek mit kell akarnia. Majd azt az egyén tudja, hogy akar- e szülni (IDE), és ha igen, akkor mennyit, és akar- e nőként saját jogon (nem férfinek kiszolgáltatva) anyagi biztonságot, sok pénzt (bár azt itt úgyse tudnak a nők keresni), vagy akarja inkább teljes mértékben rábízni (kiszolgáltatni) magát egy férfi jóindulatára, kötelességtudatára, szerelmére. Elszámolta a kormány magát, túl messzire ment, és az is kiderült, hogy mégse olyan ostobák a nők, mint azt az urak remélték, sőt, van öntudatuk is (jééé!).

Aztán jöttek a Heti Válasz őrültségei, amikben teljesen zavarosan idézgették először Bagdy Emőkét majd Popper Pétert (mindketten friss, modern gondolkodású szakemberek), hogy meggyőzzék a nőket arról, mi is az ő természetük, princípiumuk, mi is okoz nekik boldogságot, mire vágynak és mi a  dolguk ebben az életben.
Közben-figyelemelterelésként- kijött az új CSOK, ami gyakorlatilag megvenni kívánja a nők méhét. Frissen házasodott, vagy házasodni készülő embereket akar elköteleződésre bírni egy olyan témában, aminek még előtte vannak. Amiről fogalmuk sincs, hiszen soha nem volt benne részük.

Aki nem nevel három gyereket, az elképzelni sem tudja, hogy milyen három gyereket nevelni, aki meg nevel, az pontosan tudja, hogy ez olyan brutális munka és pénz, amit csak úgy vállal be az ember, ha nem látja előre, mi vár rá (ezért kell a nyomasztás). Úgy általában igaz az, hogy amíg nincs gyereked, addig legfeljebb vágysz rá, de nem tudsz arról reálisan dönteni, mennyit akarsz. Aztán megszülöd az elsőt, megtapasztalod, hogy ez az- e, amit elképzeltél, vagy netán valami egészen más, és ennek fényében hozol egy újabb döntést: akarsz-e még másikat. Normális társadalomban nem azért szülünk, mert leszerződtünk rá, hanem azért, mert meglévő tudásunk birtokában nagy-nagy IGENT mondunk a gyerekre. Vagy nemet. Mert ugye feltételezhető, hogy most nem tudod előre, 7-8-10 év múlva hogy áll majd a párkapcsolatod, továbbá milyen mentális és testi állapotban leszel.
Akik ilyen rendeletekkel meglengetik orrod előtt a mézesmadzagot, azok ugyanazok az emberek, akik a princípiumodról hablatyolnak, akik telenyomják a közmédiát mosolygó bébik képeivel, akik nem ratifikálják az Isztambuli Egyezményt, akik vak komondorokat tartanak és akik leszarják, hogy te, mint ember, ki vagy. Szaporulatot akarnak, berántani téged a teljes kiszolgáltatottságba.
Nem lehet felelősen kijelenteni, mennyi gyereket akarunk addig, míg nem vállaltunk akár egyet is. Ha ezeket érdekelné a te lényed, akkor nem is kényszerítenének ígéretekre. Ha ezeket érdekelné a megszülető gyerMeked, akkor nem szippantanák ki ilyen manipulatívan belőled, mert akkor elgondolkodnának azon is, hogy az a gyerMek miképpen fog felnőni egy olyan családban, amely (esetleg) mentálisan nem alkalmas a három gyerek felnevelésére, de ahová mégis megszüle(tte)tik a CSOK miatt. Csakhogy nem az ő életükről van szó, így ezeket az urakat igazán nem zavarja sem a te nyomorod, sem a gyerekedé.

Aztán jött Hosszú Katinka, aki kiállt az úszókért. Csak látszólag a maga érdekében, hiszen ha ő kitapos bármilyen pozitív változást, az az összes úszó életét könnyítheti majd. Csakhogy a hatalom nem akar könnyítést az úszóknak. Figyelem a kommunikációt, amivel Katinkát akarják jobb belátásra bírni. Lenyomás, hiteltelenítés, érzelmi manipuláció. Elővették már Egerszegi Krisztinát is, aki nekem speciel csodás példakép volt, aztán akkor zuhant nagyot a szememben, mikor Danone reklámokban kezdett családanyaként funkcionálni, majd elmesélte, hogy az olimpiai érmeit eldugdosta otthon, hogy a gyerMekei nehogy nagyobb embernek gondolják őt, mint az édes jó apukájukat. Mert az ugye szintén a női princípium része, hogy egy anya nem nőheti túl az apát sem teljesítményben, sem intelligenciában, sem sikerben (abban főleg nem). Beállt ő is a sorba- gondoltam keserűen néhány éve. Sok nő fogja vissza magát, mikor eljő a nagy szerelem, és kiderül, hogy okosnak, okosabbnak lenni bűn. A nő, aki okos, az okoskodó, aki büszke, az felvág, aki kiáll az érdekeiért, az agresszív és nem elég hálás. Amiképpen Katinka, akinek saját sajtótájékoztatóján kellett volna eltervezett menetrendjét felrúgni, és ott Kiss László teátrális lerohanását fogadni, arra reagálni. És ezt a “pökhendiséget” Egerszegi Krisztina sem nézi már jó szemmel. Szerinte Kiss László ezt nem érdemelte meg.

Hm. Miért is? Gondoljuk már ezt végig. Van tehát egy edző, aki mindent megtesz azért, hogy a versenyzőit felkészítse. Mint tudjuk, hiszen legendák keringenek erről, hogy ehhez a felkészítéshez az edzők olykor nemtelen eszközöket is alkalmaznak (nem ő, hanem általában az edzők), durvák és kegyetlenek, hogy a gyakran fáradt, kimerült, kedvetlen úszót munkára bírják. És ezt ők miért teszik? Egerszegit miért is gyötörte (és biztatta) annak idején Kiss László? Csupán szívjóságból, vagy netán azért, hogy önmaga is elismert, sztárolt és gazdag edző lehessen? És Katinkát miért is hajtja a MÚSZ? Szeretetből? Pusziért? Hagyjuk már ezt! Ez elvileg egy kölcsönös kapcsolat a szakosztály, az edző és a versenyző között, amiben mindenkinek megvannak a maga érdekei. Senki nem hálás senkinek, avagy mindenki hálás mindenkinek. Nincs “érdemlés”, nincs “fogja be a száját, mert nélküle hol lenne”. Kiss László is hátrébb lenne E.K. és H.K. nélkül, ergo Kiss László szégyellje magát azért a hisztériáért, amit Hosszú Katinka sajtótájékoztatóján rendezett.

Lehet az ügyön gondolkodni, azonban ami engem az egészből legjobban piszkál, az megint a kommunikáció. Képzeljünk egy férfit Katinka helyébe, s gondoljuk át, hogy felmerülne- e az “édes kisfiú”, a “telebeszélték a fejét”, a “menekül az edző elől”, a “befolyásolja a férje (felesége)” típusú minősítések tömege? Aligha. Valószínűbb, hogy lenne tisztességes tárgyalás, eljárás, vagy ha az nem is, de legalább nem lekezelő patrióta kommunikáció. Kizártnak tartom, hogy pl. Cseh László sajtótájékoztatóját merte volna Kiss László szétoffolni. Ilyet csakis egy nővel mernek megcsinálni és ezért én azt gondolom, Hosszú Katinka áttételesen nemcsak a sportolókért, de minden nőért is kiállt.
Nekem ő az új példakép, aki erőt ad ahhoz, hogy mikor hiszek az igazamban, akkor ne hagyjam magam eltántorítani, megriasztani, lenyomni, semmibe venni. Csak menni kell előre eltántoríthatatlanul.

Aztán itt van Sándor Mária, hogy mást ne mondjak. Őt még a Katinka ügy előtt kizárta a szakszervezete, s a mai napig alkalmazásban sincs. Férfiként egy ilyen megmozdulással ma már miniszter lenne vagy főpolgármester. Nőként családoknál takarít és csendes, halk szavú, ám erős angyalként van elkönyvelve. Igen, nála fontos kiemelni, hogy csendes és fontos a családjáról is beszélni időnként. Lázadó orvosoknál fel sem merül, hogy azért szeretjük őket, mert kellemesek, halk szavúak és hát a gyerMekeikről sem beszélünk.

És hogy ugráljak még kicsit a témák között,  majd lassan eljussak oda, ahová akarok, most szólnék a kölni pályaudvari botrányról, annak elhallgatásáról, majd robbanásszerű nyilvánosságra kerüléséről. Szilveszterkor- úgy tűnik- szervezetten, több helyszínen szexuális támadást indítottak bevándorlók a nők ellen, s ezt a német média igyekezett eltussolni. Mikor azután napvilágra került, mindenki a fejéhez kapott és jobb híján elkezdte rendszabályozni a nőket. Felmerült, hogy ők miképpen öltözzenek és viselkedjenek annak érdekében, hogy elkerüljék a zaklatásokat. Ismét arról kezdtek férfiak beszélni, hogy a nők mit tegyenek az őket érő támadások ellen. Furcsa ez, hiszen már az áradat indulásakor tudható volt, hogy a népvándorlással olyan veszélyt zúdítanak a nőkre, amit csakis jól szervezett felkészüléssel lehet kivédeni. Ha egyáltalán lehet. Írtunk erről mi is itt azzal együtt, hogy én végig azt az álláspontot képviseltem, hogy a háború elől menekülő embereket nem lehet egy szimpla kizárással hidegen és érzéketlenül a halálba taszítani. Hogy mi lehet a megoldás, nem az én posztom eldönteni. A kerítéssel időlegesen lehet orvosolni a bajt, bekenni alapozóval a pattanást, de a világméretű háború és népvándorlás azzal még nem fog elcsitulni. A másik kultúrából érkező férfiak tükröt tartanak minden férfi és minden kultúra elé a tekintetben, hogy úgy általában a világban mire tartják most a nőket.
Nőket zaklatnak minden nap. Zaklatják őket saját honfitársaik is. Az erőszak a hatalom kifejezésének eszköze, egyetemes és mindenütt jelenlévő. Amíg erre az általános elnyomásra nincsenek hatékony megelőző és megtorló intézkedések, addig virágozni fog. Magyarországon is, Németországban is. Az egész világon.

lelkiAz erőszaknak pedig sok arca van. Erőszak a testi erővel visszaélés. Erőszak az anyagi fölénnyel visszaélés. Erőszak az információval visszaélés. Valakinek a bántalmazása, szexuális és pszichikai zaklatása. Erőszak a tapizás, de a szexre kényszerítés, az utcai beszólogatás, a munkahelyi zaklatás, a ráutaló magatartás is. Erőszak a szexista megjegyzés, a nők leszólása, elhallgattatása, manipulálása, akaratuk semmibe vétele. A fenyegetésük is. A kinevetésük is.
Erőszak megmondani, hogyan kell a nőknek élni, hogyan illik kommunikálniuk, milyen testük, hobbijuk, motivációik, érdeklődésük, hangulatuk, modoruk legyen/lehet. Főképpen erőszak ez akkor, ha az elvárt, a princípiumnak kikiáltott megmondás pont arra jó, hogy a nőket kiszolgáltatottá, bánthatóvá tegye.
Felelős média, felelős kormányzat, felelős társadalom azt sugallja mindenkinek, hogy tagjai bármit elérhetnek az adott közegben, hogy életük, akaratuk, döntéseik tiszteletben vannak tartva egészen addig, amíg másokat nem veszélyeztetnek.
Tegye fel a kezét, aki nem követte már el a nők elleni erőszak valamilyen formáját.
Tegye fel a kormánytagok közül is.
Nahát.

És miközben mi gyalogolunk vissza a gender középkorba, miközben a hatalom azt akarja elérni, hogy a népesség fele tartsa el a népesség másik felét, azt a felét, amelyik felé ráadásul az ész nélküli szaporodás az elvárt princípium, miközben ebben az országban bárki bármikor belepofázhat a nők életébe, döntéseibe úgy, hogy az állam gyakorlatilag semmilyen biztosítékot és biztonságot nem ad nekik, miközben a KDNP negyvenes ifjú titánjai szingli adót akarnának bevezetni, miközben a magyar nőknek princípiumokról pofáznak tisztességes munka és bérezés helyett, miközben a hatalom minden mondatából az ostobaság és a nőgyűlölet ömlik ide a lábunk elé, addig Angliában január 1-jén új törvény lépett életbe, amely elismeri és bünteti a pszichikai erőszakot is. Vagyis ott mostantól az a partner, aki lelki nyomást gyakorol egy nőre, aki meghatározza, hogy a másik mikor hová mehet, hogyan öltözhet, aki kutat a partnere holmijában, telefonjában, aki korlátozza társa szociális médiához való hozzáférését, vagy bármi más módon pszichikai nyomást gyakorol, az törvénysértést követ el és kettőtől öt évig terjedő szabadságvesztésre ítélhető.

Érdekessége a törvénynek még, hogy nem az áldozatnak kell bizonyítani, hogy ezeket elkövetik ellene, hanem a törvény az elkövetőt teszi felelőssé, neki ad lehetőséget, hogy bebizonyítsa ártatlanságát.

Vajon Magyarországon értenék- e  a törvényhozók és az átlagemberek, hogy miről is szól ez? Vajon te Kövér Laci és ti mind, akik a nők feladatairól pofáztok, értitek- e, milyen jogokról szól az elmaradott Anglia törvénye? Van- e fogalmatok arról, milyen lehet megválogatni a szavaitokat, milyen lehet teljes értékű emberként tekinteni a feleségetekre, a nőkre általában, és tudni azt, hogy ha nem vigyáztok, a törvény lesújt rátok?
Európa változik. A nők változnak, erősödnek, ti pedig rettegtek tőlük. Megértjük, fiúk.

(Ha tetszett a bejegyzés, használd a megosztó gombokat!)

Legutóbb frissítve1-001

Advertisements