Imádom a testem!

tükör3Egy menő fürdőben vagyok most a nagy fiammal. Szombat délután van, vagy inkább este, s úgy döntöttünk, a szünet végét megünnepeljük egy kis ázással. Ő. Én úszok jó sokat, kétszer, ha jól megy, háromszor 500 méter. Ez nem rossz szerintem. Olyan egyenes a gerincem utána, hogy öröm nézni. Letolom az első 10 hosszt, aztán úgy döntök, beülök én is a meleg vízbe. Sötét termál, 38 fokos. A szélén ülőperem szalad végig. Kimegyek a szabadba (mert ott is van ám medence), a gőzben alig látok. Egy négyes társaság közelében telepedek le. A tarkómat megtámasztom, lebegek, és a szűkre nyitott pillák alól lesem őket. Két nő, két férfi.
Az egyik páros csak úgy van. Nincs köztük testi kapcsolat, nem is néznek egymásra – ők a társasággal vannak, nem egymással. Nyilván házasok. Én korosztályom. A nő hirtelenszőke, rövid hajú, és hát van az a rémisztő szemöldök az arcán, istenem… tudod, az a filccel rajzolt típusú, amit ráadásul szarul csináltak. A másik pár pasija az kiköpött Bécy. (Ezt csak akkor tudod, ha nézed az Éjjel-nappalt.)
Bécy egy embertípus. Kissé zsírosodó, de kigyúrtnak ható tahó jó sok pénzzel. A nőket kilóra veszi, amit meg is tehet, mivel a nőknek ugye esélyük sincs normális pénzt keresni, hacsak nem magukat árulják. Ennek meg ezek a Bécyk nagyon örülnek, mert könnyű dolguk van. Nem kell okosnak, érzékenynek, helyesnek lenni, hanem elég csak gazdagnak lenni.

Ennek is jól megy. Üldögél egy szintén korombeli vagy nálam nem sokkal fiatalabb nő ölében. Mesél valamit, villog, pereg, barátok kacagnak, csillogó szemmel nézik, villan a pecsétgyűrű a kisujján, a nő meg közben szépre formált műkörmeivel a hátát vakarássza, meg tarkóján a hurkákat. Figyelem a nőt. Van egy ilyen jellegzetes kéztartása, tudod, ilyen nagyon elegáns, nagyon nőies. Passzol a felragasztott műanyag lemezekhez. Szeretik az ilyet a Bécyk. Meglep, hogy nem látványos a korkülönbség közöttük. Bécy javára, úgy értem.
Szép ez a nő. Szépre van a haja festve, szép, hosszú 3 D-s pillákat rebegtet, a bőre is elég kisimított. Ahhoz képest, ugye. Ne feledjük, nem fiatal. Így elképzelem, amint lebontom róla a hajat, a szempillát, a körmöket. Mi marad akkor? Szerintem szinte ugyanilyen lenne. Hát szinte. És mi pénzbe kerülhet ez az ugyanolyanság. Az illúzió. Úristen!
Érthetetlen, hogy a nők – akiknek egyébként amúgy sincsen pénzük – mekkora vagyonokat tolnak abba bele, hogy építsenek maguknak valami megjelenést, és aztán eladhassák magukat – ja, nem, szerelmesek legyenek valakibe, aki itt az ugaron kifizeti a fürdőjegyüket. Mert az húzós, baszki. Főleg, ha a gyerek is jön veled, az biza az én fizetésemből nem kis tétel. Nem fér bele minden szombaton, az tutkó.
Apropó! Lehet, be kéne áldozni egy 7000-es pillába, aztán mindjárt könnyebb lenne az élet, ha egy ilyen Bécyt felcsippantanék. Bár, lassan kiöregszek, hál istennek, a Bécyk merítéséből, meg mindenféle merítésből is. Főképpen, ha saját hajjal, saját pillákkal, műanyag körmök nélkül igénytelenkedek.

Te, figyu már – szólok a fiamnak, aki mellettem ül, hasonlóan ellazultan, de ő egy másik beszélgetést hallgat ki éppen. Igényesen tudunk együtt hallgatni ugyanis. – Milyen borzasztó lehet már, ha az ember elmegy szemöldököt tetováltatni brutál pénzért, és mikor végül belenéz a tükörbe, egy torzót lát maga előtt.
És akkor beszélgetünk picit arról a nőről, aki a helyi boltban pénztáros, és ha valaki mesél róla, akkor úgy szokja pontosítani, hogy tudod, az a nő, akinek olyan rémesen ijesztő szemöldöke van. Valaki gyakorolt rajta.
Milyen szomorú, ha valami ilyen bakihoz köthető a lényed.
– Te! Szerinted téged mi alapján azonosítanak, ha nem tudják a nevedet? – kérdezem a fiam. Azt mondja, őt a szeme alapján szokták, meg a kitágított füle alapján.
Hogy engem?
Ja, engem is úgy. Az a magas, vékony nő, akinek olyan fura, kék szemei vannak, és érdekesen öltözik.
És akkor már tudja mindenki, hogy ez csakis az az extrém picsa lehet, akinek időről időre van valami extra ügye. Sőt, „ügye” (majd egyszer mesélek ezekről az „ügyekről” is).

Most elnyugszunk mindketten, hogy rendben van a szemöldökünk, aztán bemegyek lassan (a hidegből), hogy a második 500 métert leússzam. Közben beugrik, hogy még van az a tetoválás a vállamon, az a hegedű, amiről összerakható vagyok nyaranta, mikor hiányos az öltözékem, de végül is az meg nem olyan okból készült, mint a sárga hajak vagy a szilikonmellek, hanem azért, mert mélyen kötődöm a zenéhez, és blablabla – na, elég a vallomásokból.
Viszem a hegedűm a lapockámon, ballagok befelé a kis röcögős seggemmel egy újabb gerincegyenesítő úszásra, majd mikor végzek, visszamegyek a melegbe. Most egy másik pártól ülök emberi távolságra. Újra felakasztom a tarkómat, lábaimat elengedem, szemem lehunyom, és fülelek. Ez érdekesebb lesz, úgy tűnik. A faszi valami sötét, olajos bőrű pacák, aki beszél angolul, de nem túl jól. Időnként én is megértem. Egy szintén korombeli nővel van, aki meg nullát beszél, viszont édesen mosolyog és bólogat, majd mikor kérdő hangsúly van a fickó mondatának végén, akkor összerázkódik, elkezd a műanyag lapokkal gesztikulálni (neki mélyvörös, kissé, de nem tolakodón lenőtt). Rázogatja abszurdvörös fürtjeit, és szélesen kacarászik. Beszél is valamit.
Összerakom pillanatok alatt, hogy ezek kb 10 perce ismerik egymást. Itt jöhettek össze a szaunában, vagy nem tudom, de az van, hogy a faszi karattyol egyfolytában, a nő meg bólogat furán. Én elképzelem most, milyen brutális agymunka ez, így előadni, hogy tulképpen értem, amit mondasz, de valójában csak akarom érteni. Volt ilyen nekem is. Vagy 20 éve jártam végig egy nyarat egy indiánnal. Spanyolmagyart toltunk, meg rajzoltunk, hogy értsük egymást. De minek? Hát ahhoz, amit mi csináltunk, nem kell beszéd. Mindenesetre szétszakadt az agyam az alatt a három hónap alatt.

Szóval ez a szerencsétlen nő heherészik itt a vízben, a pasi mondja és mondja a magáét észre sem véve, hogy a nő tulképpen csak díszlet, hisz nem szól egy szót sem. Most a szeméről beszél. Hogy milyen színe is van a szemének. Már nem is titkolom, hogy nézem őket. Hátttez nagyon érdekes. Hirtelen belehajol a nő arcába, aki meghőköl, heheg tovább, de látszik, hogy a fickó durván belelépett a személyes terébe, szinte megriasztotta ezzel. Mégsem zavarja el a picsába, így a fickó egyre bátrabb lesz. Most a nő haját vizslatja. Hogy ez igazi vörös-e (persze a keze közben a csaj térdén matat).

Uramisten! Te hülye, te! Ez a nő minimum 40! Honnan lenne neki ilyen haja? 40 évesen már ŐSZÜLÜNK! Vagy te is az vagy, aki szerint a nők nem? Nemigen láttál még ősz nőt, ugye? Ilyen haj meg amúgy sincs a világon se, pont úgy, amiképpen kék haj sincsen. Ilyeneket festeni szoktunk a fejünkre, hogy aztán tolakodó majmok másszanak a terünkbe, és fogdossák kéretlenül.

Fúúú, de ideges vagyok, te, ahogy figyelem őket! És tudom, érthetetlen számodra, hogy miért nem küldi már el a nő a francba ezt az alakot. Tudod, miért nem? Mert valójában érdekli a fickó. Szeretne megismerkedni vele, érdekesnek találja, és lássuk be, helyes is, de azt mégsem akarná, hogy tíz (hopp, mostmár20) perces ismeretségükre hivatkozással taperolja, rálihegjen, s más efféléket műveljen. Ám a pasi le se szarja a nő elhúzódását. Megy előre, nyomul, átfogja a vállát, s mintegy véletlenül simizgeti. Lassan az én terembe is beérnek, mivel a nő észrevétlen elfelé húzódik, a fickó meg jön utána. Így haladnak felém. És a fickó csak karattyol összevissza.
Én ezt sose értettem mondjuk. Nem értettem, hogy ők hogy nem értik a testbeszédet. Ha valaki elhúzódik, zavart, nem simul a kezük alá, akkor azt mijafaszér nem hagyják békén? Miért nem lépnek visszább? Most ezt tényleg mondani kell, hogy aztán meg az legyen a sértődés tárgya? Ha ez a nő azt mondja most nulla angolsággal, ne fogdoss már, bazdmeg, akkor ez a fickó vajon mit reagál? Talán megszégyeníti a nőt? Talán elidegenedik tőle? A nő nem akarja ezt, így hát próbálja a helyzetet a kezében tartani. Nem szól. És ha nem szól, akkor meg ez megy előre gusztustalanul és tolakodón.
Milyen érzéketlenség ez?

Később az öltözőben látom őket. A nő a barátnőjével öltözik. Egy párral érkezett ugyanis, még láttam, mikor a fickónak magyarázta és mutogatta: my friends. Szóval öltöznek, és a nő nagyon izgatott. Nah, szerencsére a haja nem lett vizes, hihihi-hahaha, mi lesz most, izgi ez most. A pasi az én soromban öltözik, és komolyan fogalmam sincs, hogy ez most ennyi volt, vagy együtt mennek majd el. Nyomát sem látom a folytatás ígéretének. Egyébként tényleg nem rossz pasi. Magas – ez nálam már előny, hisz oly ritka. Szép, olajos a bőre, szép a szeme, sötét az is. Ha nem láttam volna a medencés jelenetet, határozottan vonzónak találnám. Talán tetszene. Talán bánnám most, hogy nincs se körmöm (van, amúgy, csak a műkörmöt hívják „körömnek”, a valódi az semmi), se szempillám (van, amúgy, csak a 3D-t hívják pillának, a valódi az semmi), szemöldököm régen szedték, kicsit borzas, hajam is százfele a víztől, és ősz is, tudod. Oly jelentéktelen és egyszerű vagyok most, hogy egy ilyen pasinak nem akad meg a szeme rajtam. Szomorkodjak most? Jaj, dehogy! Arra gondolok, micsoda szabadság, hogy nem szempont ez már egy ideje.

Ja, közben megvolt a harmadik 500 is. Őrület. Imádom a testem! 1500 métert tud leúszni csak úgy.

További cikkek a témában:
Nem áldozunk a szépségfétisnek

Tükröm, tükröm

(Ha tetszett a bejegyzés, használd a megosztó gombokat!)

Advertisements