Szilveszteri történet

dól a fa
Az élet írja, nem én.
Mert nekem most az élet kicsit nehéz. Vagy én stresszelem túl. Valójában sokkal sikeresebb és irányba állóbb, mint azt valaha reméltem, ám apró, hétköznapi rémtörténetek nehezítik. Kicsiben nem vagyok tehát elégedett, az arcom nem kisimult. Nagyban meg hallelujázok, vígan veszem sorra 2015 sikereit, melyek végre nem úgy kezdődnek, hogy a gyerekem, a családunk, a mindig mások… hanem úgy, hogy ÉN. Én a munkámban nagyon nagyot és a blog is ejj, de nagyon, na, és a csodálatos barátaim, meg az utazásaim is nagyon, nagyon. És hogy végre oly nagyon hosszú idő után anyagilag is majdhogynem függetlenül és nekem aztán már senki bele nem ugathat semmibe. Különben meg de, hát dehogynem. Az egész ország beleugat mindenbe.
Ebben az országban mindenki beleugat mindenbe.

Mégis, mégis úgy érzem, menetelek szépen előre.
A karácsony nagyon nehéz volt. Nekem nagyon. Kapcsolatilag, érzelmileg mélypont és menekülési kényszer, de hová és hogyan. Amúgy meg iskolaszünet, ami mentálisan mindig borzalom és lehúzás (halleluja anyaság).

Most is balhéból menekülök. Tényleg egy őrület sokszor, ami a saját otthonomban ellenem irányul. És ne húzgáld a szád, és ne akarjál kiosztani, hogy mit kellene éreznem. Majd ha három kamaszt nevelsz egyedül (és a házasság sem jelent feltétlen nemegyedült) egy ilyen nőket kihasználó országban, akkor beszélhetsz nekem arról, hogy mit hogy illik éreznem az anyagépnek használó, hármanegyellen összekapaszkodó, minden egyéb esetben egymást látványosan baszogató fiaim iránt. Addig meg hallgass és okulj.

Szóval menekülök és úgy érzem, most én máma cigizni akarok, mert már nem bírom az egy hete tartó feszültséget. Szilveszter van basszus, és legyen az az én mulatságom, hogy ma, csakis ma cigizek egy kicsit (egy kis ajándék méreg tőlem nekem. Ez ám a luxus!). Közben meg a víz kiveri a tenyerem, mert tudom, hogy függő vagyok és ez mivel jár. Nekem az nem megy, hogy cigizgetek, aztán meg hagyom a francba. Egy szál elég, hogy a sárkány feltámadjon és újra rabszolgává tegyen, mérgezze az életem, félelemben tartson. De mégis akarom, mert olyan nagy a feszültség bennem, hogy már ezt nem bírom.
Először elmegyek futni, aztán mégis bevágom magam a kocsiba és felteszem, ha találok nyitva cigiboltot, akkor veszek egy dobozzal. Csak ma.

Keringek a városban és hála istennek, zárva minden. Majdnem minden. Egy üzletet mégis találok, az előtt leparkolok és percekig ülök a kocsiban. Ha bemegyek, ha megveszem, mi lesz akkor? Vagy nem is. Bemegyek, veszek egy üveg bort, főzök forralt bort, az olyan meghitt, jó lesz. Nem megyek úgyse sehová. Nincs már kedvem ehhez, utaznom kellene Pestre, inkább maradok itthon szépen kényelmesen.
Bemegyek tehát. Az üzletben egy fiatal nő az eladó, ő van ott, és egy férfi. Ilyen nagyon átlagos-vagy még olyan se- pacák. Kopott ruhában, a feje is pirosabb a kelleténél. Hát ez már ünnepel biztosan. Rá se nézek direkt, csak véletlen fordulok arra, s látom, a kabátja alól egy macska dugja ki a fejét. Pont olyan, mint az enyém, a talált, amelyik a lefolyóba pisil, mert jó fej és egy zseni. Ez is olyan édes cirmos, csak tán fiatalabb. A férfi simogatja a buksiját, a cica meg kedvesen nyalogatja az gazdi ujját. Édesek így együtt. Olyan gyengéd és finom kapcsolat van köztük. Szóvá is teszem, pedig nem szokásom idegenekkel beszédbe elegyedni. Hogy a cica milyen helyes. Honnan van ez? És mondja, hogy talált cica. Három nappal ezelőttig a háza körül mókolt. Akart volna kapcsolódni, nézegette őt, de félt közelebb menni. Nyilván a rossz tapasztalatok- így bólogatunk mindhárman. A macska rám néz. Nem, mégse olyan, mint az enyém. Ennek morcosabb az arca. Az én cicám kerek és nyílt képű, kíváncsi, ez meg olyan, mintha ráncolná a homlokát.

Jaj, milyen hülye vagyok! A macskák nem ráncolják a homlokukat!

Szóval mesél a fickó, közben szeretettel nézi a cirmost. A macska ott körözött a háza körül, ő meg nyitva hagyta neki az ajtót és elment odébb. Várakozott, míg a cica egyre közelebb óvakodott, végül bement a házba. Ő akkor az ajtót szépen becsukta, és azóta együtt élnek. Bár a macska elég félős még, gyakran az ágy mögé bújik, de lassan mintha nőne a bizalma. Őfelé legalábbis. A többi embert nem állhatja, de őt, a megmentőt már kedveli. Hordja is magával gyakran itt a kabát alatt, hogy lássa a cicc, a világ szerethető hely- és míg beszél, simogatja szeretettel. Mintha a gyereke lenne, vagy mi.
Elképesztő pali, hát megszeretem most azonnal. Ajándékul elmesélem neki az én cicám, így barátok leszünk hirtelen- a két cicás.
Van most egy barátom, aki macskát hord a kabátja alatt. Ilyet még nem láttam, bár nagyon különleges barátaim vannak.

Közben megkapom a boromat. Édes vörös. Mást kérek még? A szemem a cigis pultra téved: Nem, köszi, ennyi voltam. Boldog új évet nektek. Ja, meg a cicának is.

 

(Ha tetszett a bejegyzés, használd a megosztó gombokat!)

Reklámok